Közérdekű!!

Mint facebook-on leírtam, megérkezett egy kisebb bejegyzés, ami a blog sorsáról fog szólni. 

Gondolom, észrevettétek, hogy egyre ritkábban kerültek fel új részek, nem lettek olyan hosszúak, izgalmasak. Ez azért van, mert bármilyen hihetetlen, nem csak ez az egy blogom van, azokkal is kell foglalkoznom, illetve most egy újabb, még nyilvánosságra nem hozott blogot hoztam létre, minek már írom első részeit. Ez persze azzal jár, hogy mindegyik blogommal kevesebbet foglalkozom, ritkábban hozom a részeket. Viszont azt megígérem magamnak is, és az olvasóimnak is, hogy ezt a blogomat végig viszem. Nincs sok rész, csupán kettő - a 39.-edik és a 40.-edik. A negyvenedik rész lesz az utolsó, mivel sem erőm, sem ihletem nincs tovább folytatni. 

VISZONT

Akit érdekel, van egy olyan lehetősége, hogy besegít nekem a történetbe, ezzel megkönnyítve a dolgomat és megmutatva tudását. Ennek az lenne a lényege, hogy egy megadott e-mail címre elkülditek nekem az ötleteiteket, én pedig valamilyen módon - amelyiket tudom - beépítem a történetbe. Komoly ötleteket szeretnék, éppen ezért nem lesznek benne olyanok, amik nem illenek a történetbe, illetve két rész alatt nem lehet megírni. Aki gondolja, az írjon nekem üzenetet, nem kell sok időt rá fordítani, csupán írtok egy sziát, és az ötleteket, ahogyan elképzelitek Ellát, Harry-t, Elizabeth-et, vagy bármelyik szereplőt. 

Miért csinálom? 

Erre nagyon egyszerű a válasz, csupán szeretném pár olvasóm képzeletét beindítani, illetve mivel karácsony van, ezzel szeretném valamennyire megköszönni, hogy eddig ilyen sokan olvastátok a történetemet és szeretném, ha valaki olvasná az utolsó két részt, tudja azt mondani, hogy 'Ez az a rész, amit én küldtem!!'. Hisz nem tudjátok, mekkora öröm nekem, hogy olvastok, és követitek a történetet. 

Sajnálom, hogy sokáig nem írtam részt, de aki belekezd egy történetbe, igazolhatja, hogy nem olyan könnyű ez, mint azt bárki hinné. Nehéz írni egy történetet, ami megfelel az elvárásoknak.. Hisz mindenkinek más tetszik, és bizony nehéz úgy történetet írni, hogy benne legyen a(z) One Direction, egy lány, aki szerelmes valamelyik fiúba, és benne legyen a lány többi barátja, ismerőse, e mellett pedig még ne legyen kesze-kusza és el lehessen képzelni a történetet. Nagyon nehéz, mégis úgy vagyok vele, ha már belekezdtem, akkor be is fejezem. Nem tudom, hogy fog befejeződni a történet, így türelmet kérek tőletek, amíg kapok minimum 1-2 ötletet, amire már alapozhatok. 

De addig is : 

Az e-mail cím, amire várom az ötleteket : balog.akos97@gmail.com

Amit mindenképp írjatok le, az az ötletetek, illetve a rendes nevetek, vagy ha blogoltok, akkor a blogger nevetek, később ez fontos lesz :) 

És végül, de nem utolsó sorban : 

Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket!!!

Puszil titeket : (A már huszadszorra nevet változtató író) 

Annie B. avagy ~Sütiiiii

38.rész :)♥

Ella szemszöge

Szinte gondolkodás nélkül ültem be az ajtóba, majd Harry is helyet foglalt. Utunk egyenesen a vidámparkba vezetett, ami a recepciós lány elmondása szerint elég messze van. Biztonsági övemet elhúztam magam előtt, majd lábaimat törökülésbe húztam. Harry, miután beindította a kocsit, a lábamra csúsztatta kezét, néha simogatta, néha elkapta, mikor sebességet kellett váltania, de legtöbbször lábamon pihent keze. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy egy ideig nem kell sebességet váltani, a kezéhez nyúltam, ujjainkat összekulcsoltam. Kissé megszorította kezemet, mire felnéztem rá, de ő csak mosolygott. Mosolyával együtt megjelentek apró gödröcskéi, amik nekem annyira tetszettek és tetszenek a mai napig is. Sokszor elgondolkodtam már azon, mivel érdemeltem ki Harry-t, de sohasem tudtam rá érthető választ adni. Harry olyan, amilyen fiút életemben nem kívántam, mégis megkaptam. Harry érdeklődő pillantással nézett rám, mire azonnal visszatértem a való életbe, ahol egy kocsiban ülök, Harry kezét fogva, egy vidámpark felé közelítve.

- Min gondolkoztál? - nézett rám, egy pillanatra elszakítva tekintetét az útról. 

- Azon, hogy mivel érdemeltelek ki.. - mondtam halkan, egész végig őt figyelve. 

- Kicsim, ugyan azzal, amivel én téged - mondta, én pedig mosolyogva megszorítottam a kezét.
Nem sokat utazhattunk, de megérkeztünk a vidámparkba. A környéken rohangáló kisgyerekeket véltem felfedezni, páran előre rohantam, páran azonban anyjuk kezét fogva húzták maguk után. Mindenkin látszott a jó kedv, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Jó kedvvel indultam meg a bejárat felé, ám sok rajongó megállított minket. Arcomról eltűnt a mosoly, helyette megjelent a féltékenység, mivel minden lány megölelte Harry-t egy kép erejéig. Negyed óra múlva aztán csendben sétáltunk egymás mellett a büféig, ahol méteres sor kígyózott. Harry magához húzott, ám nem reagáltam rá. Tudtam, hogyha én ölelnék meg egy srácot, már biztosan leütötte volna, vagy esetleg rosszabbat tett volna vele.. De én sem tudtam volna mit tenni.. Harry híres, ezt be kell látnom. Minden nap akad olyan rajongó, aki meg akarja ölelni, vagy meg akarja puszilni. És ez talán még a jobb eset. Volt már olyan is, hogy a lány szájon csókolta Harry-t, aki azonnal ellökte magától. Mellette mindenki nevetett, a lány pedig vörös fejjel elfutott. Azóta nem láttuk, de talán így mindenkinek jobb. A vidámparkban szinte mindent kipróbáltunk, Harry pedig nagyon türelmes volt velem. Nem kiabált, amiért harmadszorra húztam vissza a hullámvasúthoz, csak mosolygott rajtam és magához húzott egy csókra. Akkor sem nevetett ki, mikor hozzá bújtam, amikor a hullámvasút a sötét alagútba ért. Csak derekamnál fogva húzott magához, így azonnal biztonságban éreztem magam vele. Nem tudom, mivel érdemeltem ki őt, illetve azt, hogy ennyire figyel rám. Harry egyáltalán nem olyan, mint az újságok leírják.. Igen, sok nő ügye volt előttem, de megváltozott. Van egy gyönyörű gyereke, akit mondhatok, hogy teljes szívéből szeret. E mellett a családjára és a barátaira is van ideje, így senki sem érzi azt, hogy elhanyagolják. Gondolkodásomat egy újabb rajongó zavarta meg, aki Harry elé állva nyújtott neki egy posztert, amin ők öten voltak. Mosolyogva néztem, ahogy barátom aláírja a lapot, majd a kezemet megfogva kikerüli a lányt. Boldogsággal töltött el, hogy nem kellett még pár percet eltölteni fotózással, és egyéb dolgokkal. Haza akartam menni, bármennyire is jól éreztem magam Harry-vel.
- Merre? - kérdezte Harry pár perc múlva.
- Menjünk haza - mosolyogtam rá.
- Nem érzed jól magad? - nézett rám aggódva, miközben az autó felé vettük az irányt.
- De, nagyon jó volt ez a kis szabadság, csak haza szeretnék menni a lányomhoz. Lassan Jane többet foglalkozik vele, mint a saját anyja - komolyodtam el a végére.
- Csak pihenésre volt szükséged.. - nyomott a fejemre egy puszit.
Gyorsan beszálltunk a kocsiba, és haza indultunk. A szálloda előtt megálltunk, majd mindketten kiszálltunk. Harry bezárta az autót, kezemet megfogva indult el a szállodába, ahol jelenleg lányom tartózkodik. A lift azonnal kinyitotta ajtaját, mikor megnyomtuk hívó gombját, így azonnal el is tudtunk indulni az emeletre. A kilincset lenyomtam, majd beléptem az ismert helységbe. A szoba felől nyögéseket hallottam, így azonnal arra vettem az irányt. Mikor benyitottam, nem láttam mást, csupán Justin-t, és az alatta fekvő Jane-t. Azonnal becsuktam az ajtót, majd a nappaliba sétáltam, ahol meg is találtam lányomat a babaágyban. Lányom ruháit pakoltam össze, mikor Jane sétált ki a szobából bugyiban, melleit takarva. Mikor meglátta Harry-t megfordult, mire elnevettem magam.
- Úristen Harry, te mióta vagy itt? - kérdezte hisztérikus állapotban.
- Ellával jöttem, segítek neki átvinni a cuccokat.
- Mi, miért? - nézett rám kérdőn.
- Kettesben hagylak titeket, én most a családommal szeretnék lenni ebben a pár napban, amíg itt vagyunk. Plusz, ti is elvagytok, nem szeretnék útban lenni.
Jane mosolyogva bólintott egyet, majd újra belenézett a szemembe. Én csak az ajtó felé biccentettem, ő pedig megértette mit akartam mondani, így lassan a szoba felé vette az irányt. Mielőtt benyitott volna, utoljára rám nézett, mire elmosolyodtam. Besétált a szobába, én pedig tovább pakoltam a lányom ruháit. Mikor végeztem, gyorsan felöltöztettem a kis Elizabeth-et, majd a babakocsi után kezdtem keresni. Meg is találtam a szoba másik végében, így azonnal odasiettem, lányommal a kezemben. Elizabeth-et gyorsan beleültettem, majd becsatoltam, végül kis csomagtartójába betettem a ruhákkal teli táskáját. Mikor kész voltam, Harry-re pillantottam, aki elvette tőlem a másik táskát, miben lányom ruhái voltak összepakolva. Egyet bólintottam, mire elindult a bejárati ajtó felé, ahova én is követtem. Gyorsan bekopogtam Jane-hez és Justin-hoz, ám most nem nyitottam be.
- Elmentünk - kiabáltam be, mire kettő 'oké' kiabálást kaptam válaszul.
Magam után csuktam be az ajtót, majd magam előtt tolva a babakocsit indultam el a lift felé. A hívó gombot megnyomva azonnal elénk tárult a lift belseje, amit azonnal el is foglaltunk. Harry a földre dobta a kezében lévő sporttáskát, majd hátulról átölelt. Mosolyogva fordítottam felé a fejemet, gyorsan megcsókoltam, majd visszafordultam lányom felé, aki hangosan nevetni kezdett. Lehajoltam hozzá, majd arcára egy puszit nyomtam. Mosolya még nagyobb lett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Olyan hihetetlen, hogy az enyémek vagytok - mondta Harry, keze pedig derekamról a fenekemre csúszott.
Mosolyogva néztem hátra rá, ám arcomról azonnal leolvadt a mosoly, mikor eszembe jutott, hogy talán az egész életemet elrontottam. Persze, nem arról van szó, hogy nem örülnék a lányomnak, de mit fognak szólni a rajongók, ha megtudják, hogy nem Harry gyereke? Mi lesz, ha Danielle megtudja, hogy a barátja a gyerekem igazi apja?
- Min gondolkozol? - ölelt még szorosabban, mire visszatértem gondolataimból.
Visszatértem a való életbe, ahol egy liftben álltam, előttem a lányommal, mögöttem pedig barátommal, akit nemsokára férjemnek mondhatok.
- Csak azon, hogy mi lesz, ha a rajongók rájönnek... - hangom elhalkult, de Harry tekintetét látva folytattam - Mi lesz, ha rájönnek, hogy nem te vagy az apja Elizabeth-nek..
- Kicsim, nem lesz semmi.. - kezdett el nyugtatni, majd számra egy apró csókot nyomott - Nem az a lényeg, hogy ők mit gondolnak, hanem az, hogy én szeretlek, és más nem számít.
Közelebb bújtam hozzá, szájára egy apró csókot nyomtam. Nyelve azonnal számba jutott, majd nyelvemet kényeztette. A lift megállt, ajkaink pedig abban a pillanatban elváltak egymástól. A lift ajtaja kinyílt, én pedig a babakocsi fogantyúját megragadva kitoltam magam előtt lányomat. Harry mögöttem jött, így meg sem álltam a szálloda bejáratáig. Azt lassan toltam ki magam előtt, míg meg nem éreztem a hűvös levegőt, ami kint fogadott engem. Egy mélyet szippantottam a levegőből, majd körbenéztem. Pár ember lassan sétált a járdán, páran egyedül, páran pedig párjukkal, esetleg barátnőikkel. Az utakon autók tömkelege kerülgette a másikat, figyelembe se véve a sebességkorlátozást, esetleg az utak szélére kihelyezett táblákat. A szálloda felé vettem az irányt, ahol az elkövetkezendő pár napomat fogom tölteni, barátommal együtt. Vele fogok aludni, vele fogok enni, fürdeni. Öt fogom látni utoljára elalvás előtt, és ő lesz az, akit először látni fogok, mikor felkelek. És ez megnyugtat. Megnyugtat, hogy ott van mellettem, mikor szükségem van rá. Mindig ott állt mellettem, még akkor sem hagyott magamra, mikor kiderült, hogy nem az ő, hanem Liam gyerekét hordom a szívem alatt. De ő mellettem állt, és velem volt a nehéz időkben, amik mostanában egyre többször jelennek meg az életemben. De ha van valaki, aki segít, sokkal könnyebb megoldani mindent. Sokan azt mondják, hogy minden könnyebb, ha szól a zene, mert az mindent megold.. De ez nem igaz. Én is azt hittem, hogy minden könnyebb, és mindent el fogok akkor felejteni. Tévedtem. Valóban, annyi igaz ebből, hogy amíg zenét hallgatunk, addig csak a szövegre figyelünk. Amíg szól a zene, addig nem törődünk a problémáinkkal, csak az énekes érzelmeivel foglalkozik, hogy át tudja élni, meg tudja érteni, miről szól a dal. Harry-vel a hátam mögött léptem be a szálloda kapuján, majd miután Harry elkérte a mosolygó recepcióstól a kulcsot, a lifthez indultunk.
A legfelső emeletre érve találkoztunk a fiúkkal, akik azonnal megrohamozták a lányomat. Puszikkal halmozták el, azonban egyetlen egy ember volt, aki távolról figyelte az eseményeket. Később közelebb jött hozzám, majd közelebb húzott magához és megölelt. A fülemhez hajolt, majd hogy senki se hallja belesuttogott.
- Elmondtam Dan-nek..
- Mi? Miért? - távolodtam el tőle egy kicsit.
Csak vállat vont, majd a kicsi felé indult. Kezébe vette, majd arcára egy nagy puszit nyomott. Felém vette az irányt, majd átadta nekem, végül az én arcomra is adott egy puszit. Végül Harry-vel elindultunk a lakosztályba, kezemben a lányommal. Mikor beértünk, magunkra csuktuk az ajtót, és mindketten az ágy felé indultunk. Lányomat leraktam a puha párnák közé, majd mellé feküdtem, Harry pedig a másik oldalára. Gyorsan felültem, majd lányomat kezdtem el vetkőztetni. Mikor már csak egy nadrágban és pulcsiban volt, mellé feküdtem, majd hasát kezdtem el simogatni. Harry-t néztem, aki ámulattal nézte az előtte fekvő kis szépséget, kinek szemei néha le-le csukódtak. Fölé hajolt, majd fejére egy apró puszit nyomott, mire lányom ajkai felfelé görbültek.
- Mit csináljunk most? - kérdeztem végül továbbra is lányom hasát simogatva.
- Nem tudom, nem megyünk le a parkba? Sétáljunk egy kicsit.
- De, ez jó ötlet - mosolyodtam el, majd Harry-re emeltem tekintetemet, aki még mindig lányát figyelte - Ez olyan hihetetlen - szólaltam meg végül.
- Micsoda?
- Ez az egész. Kiskoromban sosem hittem volna, hogy egyszer egy ilyen gyönyörű lányom lesz, és azt sem hittem volna, hogy egy ilyen fiú lesz majd a férjem, mint te. Nem hittem volna, hogy egyszer találkozok veled, azt pedig főleg nem, hogy még belém is fogsz szeretni. Tudom, zűrösen indult a kapcsolatunk, de én már az első pillanattól kezdve arra vágytam, hogy egyszer te legyél a barátom. Kiskoromban minden álmom az volt, hogy egyszer egy olyan fiú felesége legyek, aki teljes szívéből szeret és, hogy egy olyan fiúnak szüljek gyereket, mint, amilyen te vagy. Persze, ebből még semmi sem sikerült, de remélem, egyszer majd sikerülni fog minden, amit elterveztem. Életem legszebb szakaszát élem, és ezt neked köszönhetem csak. Meg persze a bandának - mosolyodtam el, mikor mondandóm végére értem.
Csak akkor vettem észre, hogy könnyeim arcomon folytak le, mikor Harry arcomat simította kezét, majd hüvelykujjával letörölt egy kósza könnycseppet. Szorosan magához húzott, számra egy apró csókot lehelt, ami teljesen megbabonázott.
- Gyere, kicsim, menjünk - húzott fel az ágyról, majd Elizabeth-et kezébe véve indult meg a nemrég ledobott bőrönd felé, miben lányom összes ruhája van összehajtogatva.
Mikor felöltöztette lányomat, engem nézett, ahogyan a szekrényemben kutakodok valami ruha után. Elizabeth-et az ágyra fektette, majd mögém lépett, végül a szekrényben kezdett kutakodni. Végül egy fekete spagettipántos topra, egy kék, mintás felsőre és fekete nadrágra esett a választása, amit azonnal fel is vettem a fürdőszobában. Mire felöltöztem, Harry már teljesen kész volt, így cipő után keresgélt számomra, mígnem megtalálta a tökéletes darabot, ami ez esetben egy szandál volt. Mikor mindketten készen lettünk, lányomat betettük a babahordozóba, majd kézen fogva el is indultunk egymás mellett.