Közérdekű!!

Mint facebook-on leírtam, megérkezett egy kisebb bejegyzés, ami a blog sorsáról fog szólni. 

Gondolom, észrevettétek, hogy egyre ritkábban kerültek fel új részek, nem lettek olyan hosszúak, izgalmasak. Ez azért van, mert bármilyen hihetetlen, nem csak ez az egy blogom van, azokkal is kell foglalkoznom, illetve most egy újabb, még nyilvánosságra nem hozott blogot hoztam létre, minek már írom első részeit. Ez persze azzal jár, hogy mindegyik blogommal kevesebbet foglalkozom, ritkábban hozom a részeket. Viszont azt megígérem magamnak is, és az olvasóimnak is, hogy ezt a blogomat végig viszem. Nincs sok rész, csupán kettő - a 39.-edik és a 40.-edik. A negyvenedik rész lesz az utolsó, mivel sem erőm, sem ihletem nincs tovább folytatni. 

VISZONT

Akit érdekel, van egy olyan lehetősége, hogy besegít nekem a történetbe, ezzel megkönnyítve a dolgomat és megmutatva tudását. Ennek az lenne a lényege, hogy egy megadott e-mail címre elkülditek nekem az ötleteiteket, én pedig valamilyen módon - amelyiket tudom - beépítem a történetbe. Komoly ötleteket szeretnék, éppen ezért nem lesznek benne olyanok, amik nem illenek a történetbe, illetve két rész alatt nem lehet megírni. Aki gondolja, az írjon nekem üzenetet, nem kell sok időt rá fordítani, csupán írtok egy sziát, és az ötleteket, ahogyan elképzelitek Ellát, Harry-t, Elizabeth-et, vagy bármelyik szereplőt. 

Miért csinálom? 

Erre nagyon egyszerű a válasz, csupán szeretném pár olvasóm képzeletét beindítani, illetve mivel karácsony van, ezzel szeretném valamennyire megköszönni, hogy eddig ilyen sokan olvastátok a történetemet és szeretném, ha valaki olvasná az utolsó két részt, tudja azt mondani, hogy 'Ez az a rész, amit én küldtem!!'. Hisz nem tudjátok, mekkora öröm nekem, hogy olvastok, és követitek a történetet. 

Sajnálom, hogy sokáig nem írtam részt, de aki belekezd egy történetbe, igazolhatja, hogy nem olyan könnyű ez, mint azt bárki hinné. Nehéz írni egy történetet, ami megfelel az elvárásoknak.. Hisz mindenkinek más tetszik, és bizony nehéz úgy történetet írni, hogy benne legyen a(z) One Direction, egy lány, aki szerelmes valamelyik fiúba, és benne legyen a lány többi barátja, ismerőse, e mellett pedig még ne legyen kesze-kusza és el lehessen képzelni a történetet. Nagyon nehéz, mégis úgy vagyok vele, ha már belekezdtem, akkor be is fejezem. Nem tudom, hogy fog befejeződni a történet, így türelmet kérek tőletek, amíg kapok minimum 1-2 ötletet, amire már alapozhatok. 

De addig is : 

Az e-mail cím, amire várom az ötleteket : balog.akos97@gmail.com

Amit mindenképp írjatok le, az az ötletetek, illetve a rendes nevetek, vagy ha blogoltok, akkor a blogger nevetek, később ez fontos lesz :) 

És végül, de nem utolsó sorban : 

Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket!!!

Puszil titeket : (A már huszadszorra nevet változtató író) 

Annie B. avagy ~Sütiiiii

38.rész :)♥

Ella szemszöge

Szinte gondolkodás nélkül ültem be az ajtóba, majd Harry is helyet foglalt. Utunk egyenesen a vidámparkba vezetett, ami a recepciós lány elmondása szerint elég messze van. Biztonsági övemet elhúztam magam előtt, majd lábaimat törökülésbe húztam. Harry, miután beindította a kocsit, a lábamra csúsztatta kezét, néha simogatta, néha elkapta, mikor sebességet kellett váltania, de legtöbbször lábamon pihent keze. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy egy ideig nem kell sebességet váltani, a kezéhez nyúltam, ujjainkat összekulcsoltam. Kissé megszorította kezemet, mire felnéztem rá, de ő csak mosolygott. Mosolyával együtt megjelentek apró gödröcskéi, amik nekem annyira tetszettek és tetszenek a mai napig is. Sokszor elgondolkodtam már azon, mivel érdemeltem ki Harry-t, de sohasem tudtam rá érthető választ adni. Harry olyan, amilyen fiút életemben nem kívántam, mégis megkaptam. Harry érdeklődő pillantással nézett rám, mire azonnal visszatértem a való életbe, ahol egy kocsiban ülök, Harry kezét fogva, egy vidámpark felé közelítve.

- Min gondolkoztál? - nézett rám, egy pillanatra elszakítva tekintetét az útról. 

- Azon, hogy mivel érdemeltelek ki.. - mondtam halkan, egész végig őt figyelve. 

- Kicsim, ugyan azzal, amivel én téged - mondta, én pedig mosolyogva megszorítottam a kezét.
Nem sokat utazhattunk, de megérkeztünk a vidámparkba. A környéken rohangáló kisgyerekeket véltem felfedezni, páran előre rohantam, páran azonban anyjuk kezét fogva húzták maguk után. Mindenkin látszott a jó kedv, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Jó kedvvel indultam meg a bejárat felé, ám sok rajongó megállított minket. Arcomról eltűnt a mosoly, helyette megjelent a féltékenység, mivel minden lány megölelte Harry-t egy kép erejéig. Negyed óra múlva aztán csendben sétáltunk egymás mellett a büféig, ahol méteres sor kígyózott. Harry magához húzott, ám nem reagáltam rá. Tudtam, hogyha én ölelnék meg egy srácot, már biztosan leütötte volna, vagy esetleg rosszabbat tett volna vele.. De én sem tudtam volna mit tenni.. Harry híres, ezt be kell látnom. Minden nap akad olyan rajongó, aki meg akarja ölelni, vagy meg akarja puszilni. És ez talán még a jobb eset. Volt már olyan is, hogy a lány szájon csókolta Harry-t, aki azonnal ellökte magától. Mellette mindenki nevetett, a lány pedig vörös fejjel elfutott. Azóta nem láttuk, de talán így mindenkinek jobb. A vidámparkban szinte mindent kipróbáltunk, Harry pedig nagyon türelmes volt velem. Nem kiabált, amiért harmadszorra húztam vissza a hullámvasúthoz, csak mosolygott rajtam és magához húzott egy csókra. Akkor sem nevetett ki, mikor hozzá bújtam, amikor a hullámvasút a sötét alagútba ért. Csak derekamnál fogva húzott magához, így azonnal biztonságban éreztem magam vele. Nem tudom, mivel érdemeltem ki őt, illetve azt, hogy ennyire figyel rám. Harry egyáltalán nem olyan, mint az újságok leírják.. Igen, sok nő ügye volt előttem, de megváltozott. Van egy gyönyörű gyereke, akit mondhatok, hogy teljes szívéből szeret. E mellett a családjára és a barátaira is van ideje, így senki sem érzi azt, hogy elhanyagolják. Gondolkodásomat egy újabb rajongó zavarta meg, aki Harry elé állva nyújtott neki egy posztert, amin ők öten voltak. Mosolyogva néztem, ahogy barátom aláírja a lapot, majd a kezemet megfogva kikerüli a lányt. Boldogsággal töltött el, hogy nem kellett még pár percet eltölteni fotózással, és egyéb dolgokkal. Haza akartam menni, bármennyire is jól éreztem magam Harry-vel.
- Merre? - kérdezte Harry pár perc múlva.
- Menjünk haza - mosolyogtam rá.
- Nem érzed jól magad? - nézett rám aggódva, miközben az autó felé vettük az irányt.
- De, nagyon jó volt ez a kis szabadság, csak haza szeretnék menni a lányomhoz. Lassan Jane többet foglalkozik vele, mint a saját anyja - komolyodtam el a végére.
- Csak pihenésre volt szükséged.. - nyomott a fejemre egy puszit.
Gyorsan beszálltunk a kocsiba, és haza indultunk. A szálloda előtt megálltunk, majd mindketten kiszálltunk. Harry bezárta az autót, kezemet megfogva indult el a szállodába, ahol jelenleg lányom tartózkodik. A lift azonnal kinyitotta ajtaját, mikor megnyomtuk hívó gombját, így azonnal el is tudtunk indulni az emeletre. A kilincset lenyomtam, majd beléptem az ismert helységbe. A szoba felől nyögéseket hallottam, így azonnal arra vettem az irányt. Mikor benyitottam, nem láttam mást, csupán Justin-t, és az alatta fekvő Jane-t. Azonnal becsuktam az ajtót, majd a nappaliba sétáltam, ahol meg is találtam lányomat a babaágyban. Lányom ruháit pakoltam össze, mikor Jane sétált ki a szobából bugyiban, melleit takarva. Mikor meglátta Harry-t megfordult, mire elnevettem magam.
- Úristen Harry, te mióta vagy itt? - kérdezte hisztérikus állapotban.
- Ellával jöttem, segítek neki átvinni a cuccokat.
- Mi, miért? - nézett rám kérdőn.
- Kettesben hagylak titeket, én most a családommal szeretnék lenni ebben a pár napban, amíg itt vagyunk. Plusz, ti is elvagytok, nem szeretnék útban lenni.
Jane mosolyogva bólintott egyet, majd újra belenézett a szemembe. Én csak az ajtó felé biccentettem, ő pedig megértette mit akartam mondani, így lassan a szoba felé vette az irányt. Mielőtt benyitott volna, utoljára rám nézett, mire elmosolyodtam. Besétált a szobába, én pedig tovább pakoltam a lányom ruháit. Mikor végeztem, gyorsan felöltöztettem a kis Elizabeth-et, majd a babakocsi után kezdtem keresni. Meg is találtam a szoba másik végében, így azonnal odasiettem, lányommal a kezemben. Elizabeth-et gyorsan beleültettem, majd becsatoltam, végül kis csomagtartójába betettem a ruhákkal teli táskáját. Mikor kész voltam, Harry-re pillantottam, aki elvette tőlem a másik táskát, miben lányom ruhái voltak összepakolva. Egyet bólintottam, mire elindult a bejárati ajtó felé, ahova én is követtem. Gyorsan bekopogtam Jane-hez és Justin-hoz, ám most nem nyitottam be.
- Elmentünk - kiabáltam be, mire kettő 'oké' kiabálást kaptam válaszul.
Magam után csuktam be az ajtót, majd magam előtt tolva a babakocsit indultam el a lift felé. A hívó gombot megnyomva azonnal elénk tárult a lift belseje, amit azonnal el is foglaltunk. Harry a földre dobta a kezében lévő sporttáskát, majd hátulról átölelt. Mosolyogva fordítottam felé a fejemet, gyorsan megcsókoltam, majd visszafordultam lányom felé, aki hangosan nevetni kezdett. Lehajoltam hozzá, majd arcára egy puszit nyomtam. Mosolya még nagyobb lett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Olyan hihetetlen, hogy az enyémek vagytok - mondta Harry, keze pedig derekamról a fenekemre csúszott.
Mosolyogva néztem hátra rá, ám arcomról azonnal leolvadt a mosoly, mikor eszembe jutott, hogy talán az egész életemet elrontottam. Persze, nem arról van szó, hogy nem örülnék a lányomnak, de mit fognak szólni a rajongók, ha megtudják, hogy nem Harry gyereke? Mi lesz, ha Danielle megtudja, hogy a barátja a gyerekem igazi apja?
- Min gondolkozol? - ölelt még szorosabban, mire visszatértem gondolataimból.
Visszatértem a való életbe, ahol egy liftben álltam, előttem a lányommal, mögöttem pedig barátommal, akit nemsokára férjemnek mondhatok.
- Csak azon, hogy mi lesz, ha a rajongók rájönnek... - hangom elhalkult, de Harry tekintetét látva folytattam - Mi lesz, ha rájönnek, hogy nem te vagy az apja Elizabeth-nek..
- Kicsim, nem lesz semmi.. - kezdett el nyugtatni, majd számra egy apró csókot nyomott - Nem az a lényeg, hogy ők mit gondolnak, hanem az, hogy én szeretlek, és más nem számít.
Közelebb bújtam hozzá, szájára egy apró csókot nyomtam. Nyelve azonnal számba jutott, majd nyelvemet kényeztette. A lift megállt, ajkaink pedig abban a pillanatban elváltak egymástól. A lift ajtaja kinyílt, én pedig a babakocsi fogantyúját megragadva kitoltam magam előtt lányomat. Harry mögöttem jött, így meg sem álltam a szálloda bejáratáig. Azt lassan toltam ki magam előtt, míg meg nem éreztem a hűvös levegőt, ami kint fogadott engem. Egy mélyet szippantottam a levegőből, majd körbenéztem. Pár ember lassan sétált a járdán, páran egyedül, páran pedig párjukkal, esetleg barátnőikkel. Az utakon autók tömkelege kerülgette a másikat, figyelembe se véve a sebességkorlátozást, esetleg az utak szélére kihelyezett táblákat. A szálloda felé vettem az irányt, ahol az elkövetkezendő pár napomat fogom tölteni, barátommal együtt. Vele fogok aludni, vele fogok enni, fürdeni. Öt fogom látni utoljára elalvás előtt, és ő lesz az, akit először látni fogok, mikor felkelek. És ez megnyugtat. Megnyugtat, hogy ott van mellettem, mikor szükségem van rá. Mindig ott állt mellettem, még akkor sem hagyott magamra, mikor kiderült, hogy nem az ő, hanem Liam gyerekét hordom a szívem alatt. De ő mellettem állt, és velem volt a nehéz időkben, amik mostanában egyre többször jelennek meg az életemben. De ha van valaki, aki segít, sokkal könnyebb megoldani mindent. Sokan azt mondják, hogy minden könnyebb, ha szól a zene, mert az mindent megold.. De ez nem igaz. Én is azt hittem, hogy minden könnyebb, és mindent el fogok akkor felejteni. Tévedtem. Valóban, annyi igaz ebből, hogy amíg zenét hallgatunk, addig csak a szövegre figyelünk. Amíg szól a zene, addig nem törődünk a problémáinkkal, csak az énekes érzelmeivel foglalkozik, hogy át tudja élni, meg tudja érteni, miről szól a dal. Harry-vel a hátam mögött léptem be a szálloda kapuján, majd miután Harry elkérte a mosolygó recepcióstól a kulcsot, a lifthez indultunk.
A legfelső emeletre érve találkoztunk a fiúkkal, akik azonnal megrohamozták a lányomat. Puszikkal halmozták el, azonban egyetlen egy ember volt, aki távolról figyelte az eseményeket. Később közelebb jött hozzám, majd közelebb húzott magához és megölelt. A fülemhez hajolt, majd hogy senki se hallja belesuttogott.
- Elmondtam Dan-nek..
- Mi? Miért? - távolodtam el tőle egy kicsit.
Csak vállat vont, majd a kicsi felé indult. Kezébe vette, majd arcára egy nagy puszit nyomott. Felém vette az irányt, majd átadta nekem, végül az én arcomra is adott egy puszit. Végül Harry-vel elindultunk a lakosztályba, kezemben a lányommal. Mikor beértünk, magunkra csuktuk az ajtót, és mindketten az ágy felé indultunk. Lányomat leraktam a puha párnák közé, majd mellé feküdtem, Harry pedig a másik oldalára. Gyorsan felültem, majd lányomat kezdtem el vetkőztetni. Mikor már csak egy nadrágban és pulcsiban volt, mellé feküdtem, majd hasát kezdtem el simogatni. Harry-t néztem, aki ámulattal nézte az előtte fekvő kis szépséget, kinek szemei néha le-le csukódtak. Fölé hajolt, majd fejére egy apró puszit nyomott, mire lányom ajkai felfelé görbültek.
- Mit csináljunk most? - kérdeztem végül továbbra is lányom hasát simogatva.
- Nem tudom, nem megyünk le a parkba? Sétáljunk egy kicsit.
- De, ez jó ötlet - mosolyodtam el, majd Harry-re emeltem tekintetemet, aki még mindig lányát figyelte - Ez olyan hihetetlen - szólaltam meg végül.
- Micsoda?
- Ez az egész. Kiskoromban sosem hittem volna, hogy egyszer egy ilyen gyönyörű lányom lesz, és azt sem hittem volna, hogy egy ilyen fiú lesz majd a férjem, mint te. Nem hittem volna, hogy egyszer találkozok veled, azt pedig főleg nem, hogy még belém is fogsz szeretni. Tudom, zűrösen indult a kapcsolatunk, de én már az első pillanattól kezdve arra vágytam, hogy egyszer te legyél a barátom. Kiskoromban minden álmom az volt, hogy egyszer egy olyan fiú felesége legyek, aki teljes szívéből szeret és, hogy egy olyan fiúnak szüljek gyereket, mint, amilyen te vagy. Persze, ebből még semmi sem sikerült, de remélem, egyszer majd sikerülni fog minden, amit elterveztem. Életem legszebb szakaszát élem, és ezt neked köszönhetem csak. Meg persze a bandának - mosolyodtam el, mikor mondandóm végére értem.
Csak akkor vettem észre, hogy könnyeim arcomon folytak le, mikor Harry arcomat simította kezét, majd hüvelykujjával letörölt egy kósza könnycseppet. Szorosan magához húzott, számra egy apró csókot lehelt, ami teljesen megbabonázott.
- Gyere, kicsim, menjünk - húzott fel az ágyról, majd Elizabeth-et kezébe véve indult meg a nemrég ledobott bőrönd felé, miben lányom összes ruhája van összehajtogatva.
Mikor felöltöztette lányomat, engem nézett, ahogyan a szekrényemben kutakodok valami ruha után. Elizabeth-et az ágyra fektette, majd mögém lépett, végül a szekrényben kezdett kutakodni. Végül egy fekete spagettipántos topra, egy kék, mintás felsőre és fekete nadrágra esett a választása, amit azonnal fel is vettem a fürdőszobában. Mire felöltöztem, Harry már teljesen kész volt, így cipő után keresgélt számomra, mígnem megtalálta a tökéletes darabot, ami ez esetben egy szandál volt. Mikor mindketten készen lettünk, lányomat betettük a babahordozóba, majd kézen fogva el is indultunk egymás mellett. 

37.rész :)♥

A korlátnál állt, fehérneműben, kiengedett hajjal. Gyönyörű volt, el sem tudom mondani, mennyire. Közelebb lépkedtem hozzá, majd egyik kezemet derekára vezettem, úgy simítottam végig hátán. Kezemet fenekére simítottam, majd a bögrét felé nyújtottam. Mosolyogva vette el tőlem a barna folyadékkal teli csészét, majd szürcsölgetve kezdte el inni azt. 

- Gyere be, mert megfázol - néztem csupán fehérneművel takart testét.

Egy apró bólintással jelezte, hogy mehetünk, majd hozzám bújva kezdett el lépkedni az ajtó felé. A bögrét kivettem kezéből, az asztalra helyeztem. Egy apró ütéssel fejezte ki nemtetszését, én azonban ettől függetlenül szorosan megfogtam kezét, hogy ne tudja visszaszerezni innivalóját. Térdénél megragadva emeltem fel az ölembe, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy nem fogom leejteni, lejjebb hajoltam, hogy meg tudja fogni bögréjét. Mikor kezébe tudhatta a folyadékkal teli csészét, felegyenesedtem és a szobába léptem. Az ajtót behúztam magam után, majd Ellát az ágyra helyezve indultam el a konyhába reggelit készíteni. Mivel semmi hozzávaló nem volt sem a hűtőben, nem a szekrényben, ezért a telefont a kezembe véve kezdtem el hívni a szobapincért. 

- Jó napot! - szólt bele egy kedves hang. 

- Jó napot! Reggelit szeretnék kérni a B32-es lakosztályba. 2 személyre - mondtam végül, mikor Ella mellém lépve kezdett el mutogatni, hogy ő is kér. 

- Rendben. Ahogyan kész lesz, visszük - tette le. 

- Kicsim, eleve rendeltem volna neked is, ehhez nem kell mutogatnod - húztam magamhoz közel, homlokára egy puszit nyomtam. 

Válaszul csak egy kuncogást kaptam, mire nekem is mosolyra húzódott a szám. Ellát az ölembe kapva mentem vissza az ágyig, majd óvatosan helyeztem le őt a puha párnák közé. Mellé feküdtem le, fejét azonnal mellkasomra hajtotta, így hallgatva heves szívverésem. Kezemmel oldalát kezdtem el simogatni, minek hatására bőre libabőrbe burkolózott. Fejére egy puszit nyomtam, mire rám emelte gyönyörű szemeit. Egy gyors csókot tudtam csak lopni tőle, mivel az ajtón kopogtatást hallottam. Kimásztam Ella alól, majd az ajtó felé indultam. Ám mielőtt kinyitottam volna, visszanéztem menyasszonyomra. Gyönyörű testét most a fehér paplan takarta, aminek örültem, hisz csak én láthatom őt fehérneműben, illetve meztelenül. Mosolyogva fordultam ismét az ajtó felé, amit ezennel ki is nyitottam a túloldalon álló személy előtt. Egy kocsit tolt a nappaliba, majd kezet nyújtott. 

-Nikolas vagyok, én fogom önöket kiszolgálni az elkövetkezendő pár napban - mondta egyszerűen, majd Ellára pillantott. 

Ella idegesnek tűnt, kezét ökölbe szorította. Szeme könnyektől csillogott, nem bírt ránézni az előttem álló fiúra. Hirtelen mozdulattal fedte fel testét a takaró alól, majd gyorsan lépkedett oda hozzám. Karjaimat reflexszerűen fontam dereka köré, míg fejét a vállamba fúrva kezdett el szipogni. Nikolas kikerekedett szemekkel nézte végig a jelenetet, majd jól láthatóan végigmérte a karjaimban tartott szépséget. Még szorosabban kezdtem el magamhoz ölelni a hozzám bújó szépséget, amit Nikolas is észrevehetett, mert a kocsin lévő ételeket kezdte el nézegetni, később pakolni kezdett. Míg a fiú az asztalra helyezte az imént hozott tányérokat, Ellával az ágyra ültünk. Hátát kezdtem el simogatni, ami lenyugtathatta, ugyanis szívverése lassúbbra váltott. Nikolas percekkel később végzett az asztal megterítésével, így ki is száguldott a szobából a kocsit maga előtt tolva. Ellát az ölembe véve léptem oda az asztalhoz, majd óvatosan helyeztem le őt a velem szemben elhelyezkedő székre. Miután leültem a helyemre, Ellára néztem, aki vörös szemeit kezdte el törölgetni.
- Elmondod, mi a baj? - kérdeztem tőle, miután befejeztük az ételek elfogyasztását.
Az ágyra ült, én pedig szorosan mellette helyezkedtem el. Azonnal felállt mellőlem, legközelebb arra eszméltem fel, hogy ölemben kezdi el mesélni fájdalmait.
- És aznap megcsalt egy másik lánnyal. Tegnap küldött egy sms-t, hogy itt dolgozik ebbe a szállodába, és azt is megtudta az újságokból, hogy itt tartózkodom. Csak azt nem tudta, hogy veled. Tegnap is ezen gondolkoztam. Azért sírtam, mert eszembe jutott, mit tett velem. Eszembe jutott, hogy tönkretette az életemet... - mellkasomnak dőlt, úgy folytatta a mesélést - Ma pedig azért bújtam hozzád, mert azt akartam, hogy tudja, együtt vagyok egy olyan emberrel, akit az életemnél is jobban szeretek.
- Kicsim...
Nem bírtam többet mondani, ebben a pillanatban ajkai az enyémre tapadtak és vad csókba kezdtek. Nyelvemmel alsó ajkán szántottam végig, bejutást kérve, amit pillanatokkal később meg is kaptam. Nyelvünk azonnal egymásra talált, vad táncba kezdtek. Hirtelen azon kaptam magam, hogy mindkettőnkön már csak alsógatya, illetve Ellán csak fehérnemű volt. Pillanatokkal később azok is lekerültek rólunk, és már meztelenül fekszünk egymáson. Menyasszonyomat magam alá fektettem, nyakát kezdtem el puszilgatni. Egy helyen megálltam, majd óvatosan kezdtem el szívogatni azt a bőrfelületet. Nyakáról kulcscsontjára tértem át, majd lefelé haladva értem el hasáig.  Féltett pontjára egy perc alatt tértem át, ujjammal körkörös mozdulatokat írtam le. Gyors mozdulattal toltam belé 2 ujjamat, majd pumpálni kezdtem. Percekig kényeztettem így szerelmemet, majd kihúztam belőle ujjaim. Fordított a helyzetünkön, így én kerültem alulra. Hasamat kezdte el puszilgatni, miközben férfiasságomat kezével izgatta. Pillanatokkal később csak arra eszméltem fel, hogy szépségem nyelvét húzza végig ágaskodó szerszámomon, majd az egészet a szájába veszi. Éreztem, ahogy fejét hátrahúzza majd előretolja, ezzel elérve azt, hogy teljesen elélvezzek. A szájában lévő egész adag "örömnedvemet" lenyelte, majd felegyenesedve hozzám, ajkaimra tapadt. Fordítottam helyzetünkön, így ismét ő került alulra. Hasa minden részére egy-egy puszit nyomtam, így közeledtem ismét féltett pontja felé. Egy pillanatra álltam csak meg, ám mikor Ella egy aprót bólintott, ismét közeledni kezdtem felé. Belső combját kezdtem el puszilgatni, majd nyelvemmel kezdtem el izgatni féltett pontját. Ella hátravetett fejjel, ívbe feszült háttal tűrte a kínzást, majd egy sóhaj közepette markolt bele a hajamba, amit enyhén meg is húzott.
- Harry, téged akarlak, nem a nyelvedet - parancsolt rám.
Kezemre tápászkodva húztam fel magam az arcához, majd nyakára nyomtam egy puszit, miközben kezemmel oldalán simítottam végig. Egy percre szakadtam csak el oldalához, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy az éjjeliszekrény tetejéről le tudjak emelni egy ezüst kis csomagot. Ella nyakáról elszakadva kezdtem el óvatosan kibontani a kezemben tartott óvszert. Miután felhelyeztem magamnak, Ella fölé kerekedtem és ismét nyakát kezdtem el puszilgatni. Féltett pontjához pozicionáltam magam, majd miután Ella egy apró bólintással jelezte, hogy készen áll, egy apró lökés segítségével benne tudhattam magam. Apró lökésekkel értem el azt, hogy Ella fél percen belül a nevemet mondogassa.
- Ahh... Harry - sikította, én pedig gyorsítottam a tempón.
Egészen addig nem álltam le, amíg Ellát a csúcsra nem repítettem. Zihálva váltunk el egymástól, majd mindketten a párnák közé dőlve kezdtük el bámulni a plafont. Ella egy egyszerű mozdulattal dőlt rá mellkasomra, karomat dereka köré fontam, úgy húztam közelebb magamhoz.
- Szeretlek Harry - suttogta, mire ajkaira egy csókot nyomtam.
- Én is szeretlek! - mondtam, majd egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni - Öltözz fel, elmegyünk ma valahova ketten.
- Hova? - kérdezte izgatottan.
- Te döntöd el, ez a te napod lesz - csókoltam meg.
- Menjünk vidámparkba - csillant fel a szeme.
Egyet bólintottam, Ella pedig azonnal a fürdőbe rohant és készülődni kezdett. Percekkel később felöltözve lépkedett ki a fürdőből, és mosolyogva bújt hozzám. Kezét megfogva kezdtem el húzni az ajtó felé, majd azt kinyitva magunk előtt tessékeltem ki a szobából. Az ajtót bezártam magunk mögött, majd a lift elé érve nyomtam meg a liftet hívó gombot. Percekkel később nyílt az ajtaja, amin Nikolas lépett ki. A mellettem álló lányt alaposan végigmérte, arcán Ella keze csattant szinte azonnal. Meg sem várva Nikolas reakcióját a liftbe húzott, aminek ajtaja be is csukódott. Ella hozzám bújt, én pedig karjaimat köré fontam. Nevetni kezdett, mire csak megsimítottam a haját.
- Ügyes voltál kicsim - pusziltam meg - Legközelebb tőlem kap..
- Ezt akartam elkerülni - nevetett fel még hangosabban.
Az egész aula tőlünk zengett, mikor kiléptünk a szerkezetből. Nem zavartattuk magunkat, egyszerűen boldogok voltunk. Mosolyogva köszöntünk el a pult mögött álló mosolygós lánytól, majd lassan kisétáltunk a nagy épületből. Mikor rájöttünk, hogy egyáltalán nem tudjuk, merre van a vidámpark, visszasétáltunk a recepcióra. A szőke hajú lány ránk mosolygott, majd segített eligazodni. Mivel messze volt mindegyik vidámpark, amit mondott, ezért eldöntöttük, hogy kocsival megyünk. Viszonylag gyorsan szálltunk be a fekete Range Rover-be, amit magamnak tudhatok. 10 perc veszekedés után sikerült csak elérnem, hogy besegíthessem Ellát a kocsiba, ugyanis ő nem akarta engedni. Az autót megkerülve nyitottam ki magamnak az ajtót, majd beültem és már indulhattunk is.. 

36.rész :)♥

*Harry szemszöge*

Lassan lépkedett felém, gyönyörű, hosszú lábai ki-kilátszódtak a kabátja alól. Furdalt a kíváncsiság, vajon mi lehet rajta a kabát alatt, vagy inkább, hogy mi nincs. Perverz mosoly terült el arcomon, ahogy menyasszonyom egyre közelebb ér hozzám. Szorosan előttem állt meg, ujjainkat összekulcsolta, úgy indult el a szálloda bejáratához. A liftben már igazán kíváncsi voltam, vajon mit viselhet, így meg is próbáltam kideríteni. Kabátját megfogtam, úgy húztam magamhoz közelebb. Ajkait az enyémen éreztem, ami megnyugtatott. Nyelvemmel alsó ajkán szántottam végig, ezzel engedélyt kérve a bejutásra. Ám most nem kaptam bejutást, ezért alsó ajkába haraptam. Egy apró nyögés hagyta el száját. Kaptam az alkalmon, azonnal csókolni kezdtem, nem ellenkezett. Mosolyogva váltunk el egymástól, mikor a lift az én lakosztályom szintjére érkezett. Rekord gyorsasággal nyitottam ki, majd léptem be magammal húzva Ellát is. Az ajtót kulcsra zártam, majd a kabátomat a fogasra akasztottam. Ella percekig járkált a lakosztályban, majd felém indult. 

- Miért kínzol, kicsim? - kérdeztem, mikor nyakamat kezdte el puszilgatni. 

- Ez neked kínzás? - nézett rám pimaszul. 

Az ágy felé kezdett húzni, majd befektetett a puha párnák közé. Felém mászott, úgy nézett mélyen szemeimbe. Kabátját megfogtam, ő azonban elvette kezemet, majd magam mellé helyezte.
- Játszunk egy kicsit - mondta, majd lovaglóülésbe ráült a csípőmre - Minden kérdés ára egy ruhadarab. És te kezdesz.
- Hány barátod volt előttem? - tettem fel azt a kérdést, ami már nagyon kíváncsivá tett.
- 2 - mondta ki egyszerűen - Az inged!
Azonnal elkezdtem kigombolni az ingemet, majd ledobtam magamról. Felsőtestemen párszor végigsimított, majd egy-egy tetoválásomat megpuszilta.
- Neked hány barátnőd volt előttem? - tette fel a kérdést, majd levette egyik magassarkú cipőjét.
- Bevallom őszintén, Ella... Nem tudom megszámolni - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott.
Könnyei potyogni kezdtek, nem értettem, mi történt.
- Mi a baj, kicsim? - kérdeztem ijedten.
Tudtam, hogy egész nap ezen járt az esze, mégsem akarta elmondani... Talán velem van baja? Nem, arra nem is akarok gondolni. Ő az egyetlen lány, akivel el tudtam képzelni az életemet, ő az, akire bármikor számíthatok.. Nem veszíthetem el.
- Harry, én a feleséged szeretnék lenni.. - mondta ki, majd lemászott rólam.
Magassarkúja másik felét is lerúgta magáról, majd az erkélyre vezető ajtóhoz lépett és kinyitotta maga előtt. Nem bírtam megállni, utánamentem. A korlátnak támaszkodva állt, könnyei még mindig arcán folytak le. Háta mögé lépve öleltem át derekát, nyakát apró puszikkal halmoztam el.
- Megígérem neked, ahogy vége van a turnénak, az első utam az esküvőnkre vezet majd - pusziltam meg újra a nyakát.
Hirtelen megfordult karjaimban, majd csókolni kezdett. Fenekénél fogva emeltem meg, majd miután derekam köré fonta lábait, az ágy felé vettem az irányt. Az ágyra fektettem, majd egy puszit nyomva a homlokára, indultam el az eldobott ingem irányába. Miután megtaláltam, magamra vettem és az ajtó irányába indultam.
- Hova mész? - kérdezte riadtan Ella.
- Hozok neked holnapra valami ruhát, negyed óra és jövök.
- Siess - mosolyodott el.
A szobából kilépve egyenesen a lifthez indultam. Gyorsan mentem le a földszintre, majd át a másik szállodába. Az embereket kerülgetve értem el a liftig, amiben Jane ácsorgott.
- Szia - köszöntem neki.
- Szia. Ella nincs itt - mondta gyorsan.
- Tudom, nálam van. Átjöttem pár ruháért, mert ma nálam alszik.
- Értem. Hát akkor gyere! - lépett ki a liftből és Ella szobája felé lépkedett.
Egy kopogást követően lépett be a szobába, majd Justin nyakába ugrott. Lányomat észrevéve indultam el a babaágy felé, majd kezembe véve kezdtem el simogatni és puszilgatni. Egy szekrény elé lépve kezdtem el keresgélni megfelelő ruhát a holnapi napra. Miután egy nagy sporttáskát telepakoltam, elköszöntem Jane-éktől és a lakosztályomba indultam, a másik szállodába. A szobába lépve mosolyra húztam a számat, ugyanis Ella fehérneműben, hason fekve facebook-ozott az előtte lévő laptopomon.
- Átöltöztél? Az előbb még nem ez volt rajtad - néztem mosolyogva.
- Hoztam egy másikat, mert a rózsaszín kényelmetlen volt - mosolygott vissza rám.
- De igazán szexi voltál benne.
A táskát ledobtam az egyik székre, majd cipőmet levéve másztam be Ella mellé az ágyba. Fejemet a párnára hajtottam, úgy néztem a mellettem fekvő szépséget. Laptopom fedelét lehajtotta, majd szorosan mellém bújt. Fejét mellkasomon helyezte el, miközben keze mellkasomat simogatta. Kezemet dereka köré fontam, így húztam még közelebb magamhoz. A szobát édes szuszogása töltötte be, ami jelezte nekem, bizony elaludt. Én is hamar álomba szenderültem szuszogását hallgatva.
Reggel viszonylag hamar keltem, Ella azonban már nem feküdt mellettem. A szobában körbenézve sem láttam meg, ezért nehezen bár, de kimásztam az ágyból. Az ágyat rendbe szedtem, majd a fürdőbe indultam. Egy kopogást követően nyitottam be, ám Ella nem tartózkodott a helységben. Ruháimat levéve léptem be a zuhanyzó alá, majd kezdtem el engedni magamra a kellemesen meleg vizet. Negyed órája állhattam már a víz alatt, amikor eszembe jutott, hogy le is kéne fürödnöm, nem csak folyatnom magamra a vizet. Ezzel a gondolattal fogtam meg a tusfürdőm tubusát, majd a kezembe nyomtam belőle egy keveset. Mindenemet alaposan bekentem az illatos tusfürdővel, majd víz segítségével lemostam azt magamról. A vizet elzártam, a kabinból kiléptem. Magamra tekertem egy törölközőt, majd kiléptem a fürdőből. A konyhába sem találtam menyasszonyomat. A szekrényhez léptem, egy bögrét vettem magamhoz. Öntöttem bele egy kis kakaót, majd a mikróba helyeztem a csészét. Az időt beállítottam, majd elindítottam. Másodpercekkel később a már forró kakaóval járkáltam a szobába, hogy megtaláljam menyasszonyomat. Újra a szobában jártam, a szekrényem előtt álltam meg, hogy találjak valami ruhát magamnak. Miután megtaláltam a megfelelő darabokat, felöltöztem és tovább kezdtem keresni Ellát. Már minden szobába benéztem, amikor megláttam az egyetlen helyet, ahol még nem jártam. Hát persze! Kezemmel a bögrével indultam el az ajtó felé, majd az előtt megállva nyitottam ki magam előtt. Óvatosan léptem ki a hideg levegőbe. Ám a csodálatos látvány miatt, ami fogadott, majdnem kiesett a kezemből a forró kakaóval teli bögre. 

35.rész :)♥

Lányom bőröndjét magam mellé tettem, úgy kezdtem el keresgélni megfelelő ruha után. Mikor ez sikerült, az a fürdőbe indultunk, ahol gyorsan pelust cseréltem rajta, majd ráadtam a kis ruhácskát is. Nem szerettem volna, ha megfázna az egy szem ruhában, így egy, a ruhához illő kabátkát terítettem rá. Bőröndömből kivettem egy koncertre alkalmas ruhát, majd miután magamon tudhattam a fekete ruhát, a fürdőbe mentem, ahol elkészítettem sminkemet. Egy szolid, mégis megfelelő sminket kentem magamra, majd Jane-nek is elkészítettem ruhájához illő sminkjét. Mivel készen voltunk, már semmi nem tartott minket vissza az indulástól. Egyszerre indultunk el a lift felé, majd miután beszálltunk, egyenesen a földszintre mentünk. Eközben Elizabeth kézről kézre járt, egyszer Jane simogatta, máskor pedig az én karjaimban hunyta le aprócska szemeit. Lassan sétáltunk át a másik szálloda halljába, ahol már Amy várt ránk. Azonnal megölelt minket, majd kivette kezeimből lányomat, és karjába véve kezdte el csodálni. Egy mosoly húzódott arcára, ami engem is mosolyra késztetett. Egy aprót biccentett fejével, majd a koncert helyszínére indult. Fülemet Harry rekedtes, mégis vadító hangja ütötte meg, éppen a What Makes You Beautiful című örökzöld számukat énekelte. Egy nagy terem elé értünk, ezúttal tisztábban hallottam barátom hangját. A zene elhalkult, majd egy sokkal nyugodtabb zene indult el.
- Ezt a számot menyasszonyomnak küldeném, még ha állapota miatt nem is tud jelen lenni - hallottam meg Harry hangját a teremből.
Meghatódva lépkedtem az ajtóhoz majd a kilincset lenyomva nyitottam be a sötét szobába. Úgy szerettem volna a számot végighallgatni, hogy senki nem veszi észre, ám ezennel ez nem sikerült. Liam mosolyogva indult meg Harry felé, amint észrevett, azonban én felmutattam mutatóujjamat, jelezve, hogy várjon még. Zayn énekelni kezdte a Little Things című számot, én pedig gyorsan átvettem nővéremtől lányomat, aki azonnal kinyitotta szemeit, így szembe találtam magam gyönyörű zöld íriszeivel. A szeme, mint Harry-é, azonban arcocskája magamra emlékeztetett. Liam-re néztem, majd bólintottam egy aprót. Liam szövege következett, így meg kellett várnom, amíg elénekli sorait. Amint végzett, Harry-hez ment, majd megállt előtte, felém fordulva.
- Itt van a barátnőd - olvastam le Liam szájáról.
Harry értetlen fejjel nézett gyermekem apjára, aki csak fejével felém biccentett. Harry már éppen énekelni kezdte, amikor rám kapta tekintetét. Szava elállt, kezét leengedte maga előtt. Száját mosolyra húzta, óvatosan állt fel helyéről. Mikrofonját Liam kezébe nyomta, így jelezve mindenkinek azt, hogy most az egyszer az éneklés számára csak a második helyen áll. Lassan sétált felénk, miközben szemét egyszer sem vette le lányomról. Előttem állt meg, kezét derekamra simította, majd másik kezével hajamba túrva húzott közelebb magához. Ajkaink azonnal egymásra találtak, ami egy apró nyögésre késztetett. Nyelve alsó ajkamon szántott végig, engedélyt kérve a bejutásra, amit abban a pillanatban meg is adtam neki. Percekkel később váltunk csak el egymástól levegő hiányában, ám abban a pillanatban a zene is elhalkult. Liam-re pillantottam, aki könnyes szemmel nézett minket. Fejemmel egy aprót biccentettem, amivel jeleztem neki, hogy jöjjön le nyugodtan a lányához. Harry láthatta kis jelenetemet, ugyanis kezemnél fogva kezdett el húzni a színpadra. Már a lépcsőnél jártunk, amikor mindenki egyszerre fordult felénk. Voltak kedves tekintetek, akik elérzékenyülten látták kezemben már-már fekvő lányomat, ám akadtak olyan lányok is, akik gyilkos pillantásokkal méregettek egyaránt engem, és Harry-t is. Nem értem, hogy mondják ezek a lányok magukra, hogy rajongók. Ha igazi rajongók lennének, örülnének annak, hogy Harry végre boldog valakivel, aki viszonozza is az érzéseit. Tisztában vagyok vele, hogy a mai lányok magukat szeretnék látni bármelyik fiú oldalán, de sajnos ez mindegyikőjüknek egy álom. Az én életem is egy álom. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is boldog lehetek valakivel, azok után, ami az első barátommal történt. Minden apró részletre emlékszem, ami aznap történt, még ha nem is szerettem volna.
*Minden egy egyszerű hétvégén történt. Éppen barátomhoz, Nikolas-hoz indultam, amikor Amy szólt, hogy vigyek magammal esernyőt, mert esni fog. Nem hallgattam rá, csak felvettem egy pulcsit, és a nappaliba futottam. Gyorsan felvettem fekete cipőmet, majd az ajtót kitárva magam előtt, léptem ki a hűvös levegőbe. Még pénteken lett megbeszélve, hogy szombaton nála alszok, és az egész napot együtt töltjük. Másfél éve voltunk együtt, így volt már nála egy-két ruhám, így csak fehérneműt kellett vinnem. Lassan sétáltam a megszokott utakon, időnként néztem csak körbe, vajon jó úton járok-e. A házhoz érve könnyed mozdulattal nyomtam ujjamat a csengőre. Pillanatokig tartottam ott, majd a léptek hangját hallva leemeltem ujjamat a fehér tárgyról. Nyílt az ajtó, nekem pedig kikerekedett a szemem. Egy 16 éve körüli lány nyitott ajtót. Szőke haja kócosan állt, testét mindössze egy ing takarta el. Arca gyönyörű volt, sokkal szebbnek mondhatta magát, mint én voltam. 
- Segíthetek? - kérdezte végül. 
- Nikolas-hoz jöttem - nyögtem ki. 
- Bébi, hozzád jöttek - kiáltott be a házba, majd el is tűnt a konyhába. 
Szemem kikerekedett a szó hallatán, de nem tudtam mit szólni, ugyanis pillanatokon belül Nikolas jelent meg a nappaliba egy szál alsógatyában és fehér pólóban. Haja kócos volt, nyakán egy kicsinek nem mondható lila folt éktelenkedett. Amint meglátott, lassított léptein, én pedig nem bírtam tovább. Könnyeimmel küszködve kezdtem el hazafelé rohanni, ám Nikolas ezt megakadályozta. Csuklómat megragadva rántott vissza magához, én azonban kirántottam kezéből enyémet. 
- Hagyj békén! Soha többé nem akarlak látni - ordítottam rá. 
Arcán egy vörös folt jelent meg, amit tenyerem okozott. Megfordultam, majd folytattam utamat, amikor egy dörgés kíséretében kezdtek el hullani az esőcseppek. Amy-re kellett volna hallgatnom! Gyorsabban kezdtem el szedni a lábaimat, de még így is teljesen átázva érkeztem haza.*
Nikolas azóta többször is hívott, hogy beszéljük meg, de egyszer sem voltam képes rá. Talán feltörtek volna az emlékek, amik azóta most először jutottak eszembe. Most azonban boldog vagyok egy csodás ember oldalán, illetve egy gyönyörű kislány anyukájaként. A koncertnek már rég vége, mi pedig már a szálloda ajtajában kezdünk beszélgetni, illetve búcsúzkodni.
- Mi a baj, kicsim? - kérdezte halkan Harry, mikor már csak kettesben maradtunk a szálloda előtt - Egész úton meg sem szólaltál, csak csendben figyeltél minket...
Jane megígérte, hogy amint elbúcsúzik a fiúktól, hazaviszi Izabellát, én nyugodtan maradjak csak Harry-vel. A fiúk hamar elindultak a lakosztályukba, illetve Amy is hamar lelépett. Harry minden apró testrészét végigmértem, majd nyakát kezdtem el csókolgatni. Apró nyögések hallatszottak ajkai közül, ami azt jelentette, tetszik neki a helyzet. Így ahelyett, hogy leálltam volna, nyakának egy pontját kezdtem el finoman szívogatni.
- Kicsim, ha ezt nem hagyod abba, itt fogok elélvezni - mondta perverz mosollyal az arcán.
Továbbra is szívogattam a nyakát, nem tartott vissza semmi és senki. Végül Harry megelégelte, hogy nem hagytam abba kínzását, elhúzódott tőlem és befelé kezdett el húzni.
- Harry, ne... - álltam meg egy pillanatra, mire félénken nézett rám - Találkozzunk fél óra múlva ugyanitt.
- Nem tudom, hogy ki fogom-e bírni - mosolyodott el, mire felnevettem.
Búcsúzásul egy forró csókot nyomtam ajkaira, majd elindultam vissza a szállodai szobámban. Úgy döntöttem, meglepem Harry-t, így ahogy felértem a szobába, a fürdőbe futottam. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam, majd egy leheletnyi sminket kentem magamra. A fürdőből kiérve egyenesen a szekrényemhez léptem. Kikerestem elképzelt ruháimat, majd felvettem azokat. Justin érdeklődve figyelte ténykedéseimet, nem kérdezte, mire készülök. Szerintem sejthette, ha csak fehérneműben, egy hosszabb kabátban és magassarkúban tipegtem a szobában. Miután mindennel elkészültem, elköszöntem Justin-tól és a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon drága lányomra.
- Vigyázok, menjél már, a végén még elkésel - tessékelt ki a szobából Justin.
A lift felé indultam, majd lementem egészen a hallba. Az embereket kikerülve léptem ki a hűvös levegőbe és indultam el a másik szálloda elé. Kabátomat összehúztam magamon a hideg levegő miatt, majd megláttam barátom alakját, ami egy utolsó löketet adott ahhoz, amire készültem. 

Díjam!! #7

Köszönöm Viki Kovács-nak :)

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot...

2.Válaszolj a jelölő 11 kérdésére...

3.Tegyél fel 11 kérdést...

4.Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:

- Utálom a fizikát és a kémiát :)

- Szeretem a romantikus filmeket.

- Február 24-én születtem.

- Nem szeretem a maggassarkú cipőket, mégis hordom. 

- Nagyon jó vagyok matekból. 

- Utálom a tesit.

- Imádok görkorizni. 

- Szeretem az esőt, illetve szeretek esőbe sétálni. 

- Nem bírom az érzelgős fiúkat, de mégis legyenek aranyosak. 

- Imádom a kakós győri édes kekszet :)

- Rafaello-val lehet levenni a lábamról. Egyszerűen imádom!!

Válaszaim a jelölő kérdéseire:

Nem találtam kérdéseket :(

11 kérdés: ( Ne haragudjatok, hogy nincs kedvem este újat írni :( ) 

- Hogy vagy? 

- Hány éves vagy? 

- Mióta blogolsz? 

- Hol laksz? (Pl.: Pécs, Budapest, Szolnok, stb.)

- Mi a teljes neved? 

- Mi a blogger neved? 

- Szereted a pizzát? 

- Kedvenc étel? 

- Kedvenc ital? 

- Kedvenc sorozat? 

- Hány órakor írtad meg ezt a választ? 

11 ember akiknek küldöm:

Triumph (Diadal)

Stole my heart

One less lonely girl

Don't make me sad

Tökéletes élet...

Te celebrity are not everything

Everything is gonna be alright

Till my mother...

Next to you

Stay with me - MARADJ VELEM

Díjam!! #6

Köszönöm Vi^^-nek :)

Szabályok:

1. Válaszolj 10 kérdésre.

2. Írj magadról 10 dolgot.

3. Tegyél fel 10 kérdést.

4. Küldd tovább 10 embernek.

1. Kérdések

1. Neved? ~Sütiiiii

2. Korod? 14 :) 

3. Blog vagy trumbl? Nekem a blog!

4. Szereted a Csokit? Imádom!!<3

5. Melyik üdítő a kedvenced? Én imádok mindent!

6. Kedvenc szín? Lila

7. Melyik suliba jársz? Kero

8. Miért kezdtél el blogolni? Mert volt egy történetem, és úgy gondoltam, elkezdek írni, hogy más is olvashassa :)

9. Hobbid? Imádok korizni :)

10. Mit szeretsz a legjobban csinálni? Korizni, zenét hallgatni, meg persze blogolni :)

2. 10 dolog magamról:

- Szeretem a romantikus filmeket.

- Február 24-én születtem.

- Nem szeretem a maggassarkú cipőket, mégis hordom. 

- Nagyon jó vagyok matekból. 

- Utálom a tesit.

- Imádok görkorizni. 

- Szeretem az esőt, illetve szeretek esőbe sétálni. 

- Nem bírom az érzelgős fiúkat, de mégis legyenek aranyosak. 

- Imádom a kakós győri édes kekszet :)

- Rafaello-val lehet levenni a lábamról. Egyszerűen imádom!!

10 kérdésem: 

- Hogy vagy? 

- Hány éves vagy? 

- Mióta blogolsz? 

- Hol laksz? (Pl.: Pécs, Budapest, Szolnok, stb.)

- Mi a teljes neved? 

- Mi a blogger neved? 

- Szereted a pizzát? 

- Kedvenc étel? 

- Kedvenc ital? 

- Kedvenc sorozat? 

10 ember akinek küldöm: 

Triumph (Diadal)

Stole my heart

One less lonely girl

Don't make me sad

Tökéletes élet...

Te celebrity are not everything

Everything is gonna be alright

Till my mother...

Next to you

Stay with me - MARADJ VELEM

34.rész :)♥

Ella szemszöge

Miután Jane bement nővérem szobájába, a kezembe vettem Jane telefonját és Amy-t kezdtem el hívni. Már pont le akartam tenni, amikor meghallottam örömmel teli hangját. Rögtön visszaemeltem fülemhez. 

- Szia Jane. Mi újság? - kérdezte vidáman. 

- Szia nővérkém - mondtam - Figyelj, most ne hívj ide senkit a telefonhoz, rendben? 

- Persze, de... - itt elhallgatott, de percekkel később befejezte mondatát - baj van? 

- Nem, nincs semmi baj, jól vagyok, vagyis... vagyunk - mondtam ki. 

- Csak nem? - tudtam mire gondol, így meg sem vártam, hogy folytassa. 

- De! Megszületett Elizabeth. Styles? Payne? Roberts? Magam sem tudom. Na, de nem is ezért hívtalak. Le tudnád nekem diktálni a szálloda pontos címét, illetve a fellépés helyét? 

- Mire készülsz? - kérdezte és hangjából kifolyólag tudtam, hogy mosolyog. 

- Csak egy kis meglepire - mondtam, de rögtön elmosolyodtam, ahogy kimondtam.
- Miután Amy lediktálta a címet, megbeszéltük, hogy kijön elém a reptérre. Mivel nekem más tervem volt, így finomat elutasítottam nővérem ajánlatát. Megértette, így csak annyit kért, hogy ha leszáll a gépem, azonnal hívjam fel. Miután ezt megígértem neki, letettük a telefont, és éppen pakolni indultam, amikor rájöttem, hogy nincs semmilyen ruha, amit vinni tudnék. Sem a babának, sem nekem. Jane jött ki a szobából, kezében táskáit hozta ki. Amint megláttam, eszembe jutott valami.
- Jane, nincs kedved eljönni velem vásárolni?
A szeme felcsillant, ebből már sejtettem válaszát, de nem voltam biztos benne, hogy igent mond. Miután boldogan bólintott fel is álltam helyemről.
- Egy pillanat - mutattam fel mutatóujjamat, majd a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam, majd pár perc múlva fel is vették a telefont. Álmosan, mégis boldogan szólt bele - Szia Jus! Szeretnék kérni tőled egy óriási szívességet.
- Menjek át és vigyázzak a picire?
- Jó lenne - mosolyodtam el, mégis féltem a választól.
- Öt perc - mondta, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Pár perc múlva meg is érkezett, így a nyakába ugorva engedtem be a házba. Gyorsan elmondtam neki a teendőket, ha esetleg sírna a kicsi, majd a kezébe adtam. Táskámat felvettem a földről, az ajtó felé indultam, ám visszafordultam Justin és a mosolygó kis Elizabeth felé.
- Hazafelé beugrunk a Starbucks-ba. Hozzak neked valamit?
- Egy jó erős kávét - válaszolta, mire egy apró nevetés hagyta el számat.
Lassan sétáltunk az utcánkban, egészen a közeli szupermarket-ig. Egy kocsit húztam ki a többi közül, majd elindultunk. A szupermarketen belül több apró üzlet van, illetve egy nagy, elválasztva a többitől. Először egy bababoltba indultunk, ahol Elizabeth-nek választottunk "pár" dolgot a nagy útra. Körülbelül a fél boltot felvásároltuk, mire végeztünk. Babaruhák, babahordozó, összecsukható babakocsi, illetve pelenka, és pelenkázótáska. És akkor még a fontosabb dolgokat meg sem vettük - gondoltam magamban. A következő boltban magunknak vásároltunk pár felsőt, illetve nadrágot. A terhességem, illetve a hízásom miatt nem jönnek rám a régi nadrágjaim, muszáj voltam venni pár új darabot. Miután abban a boltban is végeztünk, kivittük a cuccokat a kocsiba, majd visszamentünk megvenni az útra szükséges dolgokat. A legnagyobb üzletbe mentünk be, majd soronként kerültek a kocsiba fontosabbnál fontosabb dolgok. Először az útra való élelmiszereket válogattunk az útra, majd áttértünk ismét a babának szükséges dolgokra. Cumi, cumisüveg, illetve 2 pléd. A sorokon újra végigmentünk, bár nem kellett volna, ugyanis a kocsink újabb rugdalózókkal, illetve kabátkával bővült. Gyorsan a pénztárhoz álltunk, majd miután kifizettük a választott dolgokat, a parkolóba megkerestük a kocsimat. Miután odasétáltunk, a csomagtartót kinyitva szembesültem azzal, hogy semmi hely nincs ott, így a vásárolt dolgokat kénytelen voltam a hátsó üléseken elhelyezni.
- Istenem, de jó, hogy ekkora autót vettem - mosolyodtam el.
- És ennyi cuccal hogy fogsz repülni? Nem engednek ennyi cuccot felvinni a repülőre - mondta Jane egyszerűen.
- Ezért jó híresnek lenni - mondtam, arra utalva, hogy velem kivételeznek. Jane eléggé értetlen fejét látva, azonnal megmagyaráztam neki a dolgokat - Magánrepülő.
Miután leesett neki a dolog, beültünk a kocsiba, és a Starbucks elé hajtottunk. Az autót bezártam, majd Jane-nel mellettem léptem be a kávézóba.
- Te mit kérsz? - néztem Jane-re.
- Azt, amit Justin - mondta egyszerűen.
- 3 erős kávét kérnénk - mondtam a pincérnek, aki ezennel felénk fordult.
- Máris - mondta, majd el is tűnt.
Perceken belül már élvezhettük is a kávénkat, miközben a kocsiból próbáltuk kirángatni a cuccokat. Mikor rájöttünk, hogy ez így nem fog menni, bevittük a kávékat, majd szatyronként cipeltük be a vásárolt ruhákat, és ételeket. Mikor mindent becipeltünk a nappaliba, Justin-ra néztem, aki elkerekedett szemekkel nézte a szatyrokat, illetve tartalmukat.
- Van még valami? Vagy csak ilyen keveset vásároltatok? - kérdezte ironikusan.
- Haha, nagyon vicces - "nevettem" ki.
- Ezt mind vinni szeretnéd? - kérdezte komolyan, szája sarkában mégis ott bujkált egy mosoly.
- Hát... Igen - mondtam ki, mire mindhárman felnevettünk.
Negyed órán keresztül pakoltam a bőröndjeimbe, majd Elizabeth-et is felöltöztettem. Már készen álltam az utazásra, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem a magánrepülőt. Gyorsan kivettem telefonomat zsebemből, majd tárcsázni kezdtem. Miután lefoglaltam, aggodalmasan Justin-ra néztem.
- Csak akkor visznek el, ha minimum 5-en vagyunk - szomorodtam el.
- Hárman vagyunk... - töprengett el Justin, mire értetlenül néztem rá - Komolyan gondoltad, hogy elengedünk egyedül? - meghatódva öleltem meg, majd megtöröltem arcomat, ugyanis 1-2 könnycsepp utat tört magának - Na, akkor most gondolkozzunk. Kell még 2 embert szereznünk.
- Eleanor? - kérdezte Jane, mire megráztam a fejem.
- Lehet, hogy gyerekes vagyok, de nem szeretném Harry közelében látni.
- Perrie? Danielle?
- Dolgoznak, nem tudnak eljönni. Különben ők már ott lennének, ha lehetne - mondtam.
- Ha gondolod, felhívhatom 2 barátomat - mondta Justin, mire bólintottam.
- Nem gond? - kérdeztem.
- Nekem nem.

"Legyen emléked erről a
napról"

Mielőtt elindultunk volna, átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, majd elindultunk a reptérre, ahol találkoztunk Justin barátaival. Két fiúval találtam szembe magam, és azt is megtudtam később, hogy ők már nagyon régóta barátok, így nem csoda, hogy Jus őket hívta. Végül öten, illetve hatan szálltunk fel a repülőre, millió csomaggal. Hozzátenném, a legtöbb az enyém volt. Éppen a kilátást csodáltam, amikor Elizabeth sírni kezdett. Jane azonnal felpattant helyéről, majd kivette a kezemből a csöppséget és arrébb vitte, ahol elég hely volt játszani vele. Justin egyik barátja kapott is az alkalmon és felpattant, majd telefonomat elkérve készített egy fotót. Mikor visszaadta, csupán annyit mondott, hogy "Legyen emléked erről a napról." Nem értettem miről beszélt, de később megértettem, hogy arra gondol, hogy Justin-nal újra barátok vagyunk. Hirtelen szólalt meg a hangszóróból egy Avicii szám, amitől automatikusan is összerezzentem. Pillanatokon belül meghallottam Elizabeth hangját, majd alak is társult a síró hanghoz. Gyorsan átvettem Jane-től a lányomat, majd Justin-t kértem meg, hogy kapcsolja ki a zenét. Percekkel később a zene elhalkult, majd teljesen megszűnt, ám lányom továbbra is sírt. Lányom nem hagyta abba bármennyi idő telt el, így az egész repülőt Elizabeth hangja töltötte be. Justin egy óvatos mozdulattal vette el tőlem, majd kezébe vette. Lassan kezdte el simogatni lábát, illetve ringatni, így sikerült elérnie azt, hogy lenyugodjon, sőt el is aludjon. Hálás pillantásokkal illettem meg Justin-t, aki mosolyogva visszafordult lányomhoz és folytatta figyelését. Telefonomat előkapva készítettem róluk egy képet, majd helyemen hátradőlve vártam a leszállást, ami perceken belül meg is történt. Három taxival indultunk el a szállodához, majd nagy nehezen sikerült 2 szobát foglalnunk magunknak. Egyik kezembe Elizabeth-et vittem fel babahordozóban, másik kezemben a neki vett dolgokkal teli bőröndöt cipeltem. Justin segített nekem, így neki az egyik kezében a saját, másik kezében az én bőröndöm volt. Mivel mi egy szobában alszunk, ezért nem volt semmi bonyodalom, hogy előbb kinek a bőröndjét tegyük le a szobájába. 1 kétágyas szobát, illetve egy apartmant sikerült kapnunk, így mi, Justin-nal, és Jane-nel azonnal lefoglaltuk z apartmant. Miután berendezkedtünk, gyorsan küldtem egy sms-t Amy-nek, hogy este találkozzunk valahol a fiúk fellépése közben, mivel nem nagyon ismerem a járást. Válaszként felhívott, így azonnal beszámoltam neki a hogylétemről, illetve azt is el kellett mondanom neki, hol szálltam meg.
- A szomszéd szállodában lakom Justin-nal és Jane-nel, illetve a szomszéd szobában laknak Justin barátai. De a lényeg, hogy itt vagyok a közelben, szóval bármikor eljöhetsz babázni - nevettem fel.
- Ezt akartam hallani - mondta.
Miután megbeszéltünk mindent, letettük és elkezdtünk készülni az estére. 

33.rész :)♥

Jane szemszöge

Miután Ella felhívott, azonnal beléptem skype-ra és láss csodát, Harry már fent volt. Ahogy beléptem, Harry már hívott is. Meglepetésére nem Ella vette fel, hanem én. 

- Szia Jane, hol van Ella? - kérdezte rögtön. 

- Szia Harry. Ne kiabálj, mert alszik. 

- Ugye nincs semmi baj? 

- Nincs, csak ma délelőtt elmentünk sétálni és kicsit kifáradt, így elaludt. 

- Hívjalak később? 

- Figyelj, Harry, nem szeretnélek megbántani, de most pár napig hagyd, hagy pihenje ki magát. Holnap is lesz egy fellépése, ha jól tudom, biztos fáradt lesz. 

Természetesen minden, amit Harry-nek mondtam, az hazugság volt, de sejtettem mit szeretne Ella, így nem kotyogtam el semmit arról, hogy hol vagy éppen hogy van. Harry hamar letette, de nem is bántam, hisz tudtam, ha tovább beszélünk, véletlenül kicsúszik a számon és mindent elrontok. 

2 nap telt el azóta, hogy Harry-vel volt az a különös beszélgetésünk, majd mivel Ella minden vizsgálaton megfelelt, illetve a pici Elizabeth is, ezért pár napos vizsgálatok után végre itthon lehettek a már jól megszokott házban. Justin hozta haza őket, majd mintha ő lenne az apa, gondoskodott Elláról, egészen addig, amíg el nem aludt. A picit a kezembe véve kezdtem el simogatni, majd mikor felsírt, átnyújtottam anyjának, aki idő közben felébredt a zajra. Ölébe vette a picit, majd arcát kezdte befedni puszijaival, mire Eliza elhallgatott, szájából egy apró kacaj tört ki. Jó volt látni, hogy Ella jobban van, illetve azt is, hogy végre nem szenved. Telefonomat elővéve örökítettem meg ezt a pillanatot, majd gyorsan megmutattam az újdonsült anyukának is a képet. Szemébe könny szökött, amit óvatosan törölt le. Egy idő után Eliza elaludt, így volt alkalmunk beszélgetni egy kicsit. 

- És mi a terved ezután? - kérdeztem kíváncsian. 

- Igazából el szeretnék utazni Harry-hez. Még ma felhívom apát, vagy Amy-t, hogy mondja meg a szálloda pontos címét, illetve az aznapi fellépésük helyszínét. Meg szeretném lepni őket. 

- Itt a telefonom, hívd erről, így nem tudja elszólni magát Amy, hogy Ella hív és véletlenül kihangosítja. Oda lenne a meglepetésnek. 

- Köszönöm Jane. Te vagy a legjobb barát. Erről jut eszembe, hol van Justin? - kérdezte. 

- Hazament, mert már ő is fáradt volt, elmondása szerint egész éjjel nem aludt. 

- Szegény. Sok bajt okoztam, igaz? 

- Dehogyis. Nagyon örülünk mindkettőtöknek - simítottam meg a pici csöppség arcát, mire egy apró kuncogás hallatszott szájából - Na, bemegyek a szobába, hogy nyugodtan tudj beszélni a nővéreddel. 

- Köszönöm - ölelt meg. 

32.rész :)♥

 1 hónap telt el azóta, hogy Harry nélkül élem a mindennapjaimat. Jane-nel már második nap összeszoktunk, így nem jelentett gondot az sem, hogy együtt lakjunk ebben az óriási házban. Harry-vel minden nap beszélgettünk, ami egy kicsit segített, de valljuk be, a beszélgetés nem ugyanolyan, mintha megölelne, esetleg megcsókolna. Jól esett, hogy minden nap érdeklődött irántam, majd ő is elmesélte a vele történt eseményeket. Volt mit mesélnie, minden nap történt vele valami izgalmas, amit előszeretettel hallgattam meg. Hétvégenként volt, hogy a szülei átjöttek és a nappaliban ülve nevetgéltünk, de volt, amikor csak későn tudtunk volna beszélni, amikor én már elaludtam. Ilyenkor Jane beszélt Harry-vel és már egészen megszoktuk, hogy hétvégenként mi alig tudunk beszélgetni.
Kora reggel volt, mikor a madárcsicsergés csapta meg fülemet. Nagyon rég volt, hogy madárcsicsergésre keltem reggelente, így már el is felejtettem, milyen ez. Miután felfedtem lábaimat a takaró alól, járásra bírva azokat indultam el a nappaliba. Jane még aludt, így gyorsan a konyhába mentem és csináltam magunknak reggelit. A palacsintát a tányérra helyeztem, majd egy pohárba öntöttem narancslevet. Mindezt egy tálcára helyeztem, úgy indultam el nővérem szobájába, ahol jelen helyzetben Jane aludt. Az ajtót csendben nyitottam ki, majd az ágyhoz sétáltam, és ráültem. A tálcát az éjjeliszekrényre helyeztem el, majd kezemmel végigsimítottam Jane karján. Mozgolódni kezdett, így nevét mondogatva vártam, hogy szemét nyílásra bírja. Miután szemeit rám emelte, a tálcát leemeltem a szekrényről, majd ölébe adtam. Hálás szemekkel kezdett neki a reggelinek, majd mikor végzett, felült az ágyon.
- Nincs kedved elmenni ma valahová? 1 hónapja nem mozdultál ki - szembesített a tényekkel.
- Félek, hogy bármelyik pillanatban kipottyanhat a kicsi - simogattam meg a hasam.
- Gyere el sétálni, nem lesz semmi gond. Biztosítalak róla.
- Legyen - adtam meg magam, majd a szekrényhez léptem - De én választom ki a ruhádat.
- Talán ennyi még belefér - nevetett fel, majd kivitte a tálcát a konyhába.
A szekrényéből kirángattam egy fekete farmert, egy hosszított, sötét, virágos felsőt, illetve egy világos farmerdzsekit. Egy fehér cipőt választottam a szett mellé, ami nekem így igazán tetszett. A fürdőbe mentem, gyorsan lefürödtem, majd a szobámba mentem, és gyorsan felvettem magamra a választott ruhákat.  Óvatosan lépkedtem le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol legjobb barátnőm már sétára készen várt rám. A parkban sétáltunk negyed órán keresztül, majd egy fa árnyékában húzódtunk meg.
- Mikorra vagy kiírva? - törte meg a kettőnk között fennálló csendet barátnőm.
- Ezen a héten szülnöm kell - simítottam meg hasamat ma már sokadszorra.
- Nagyon fáj? - kérdezte komolyan.
- Nem, de már megértem, sok anya miért mondja azt, hogy adjanak neki bármit, csak előbb szülhessen.
- Nemsokára ennek is eljön az ideje - ölelt meg.
- Támaszkodj annak a kőnek - tértem át hirtelen más témára és egy nagy kőre mutattam, ami a ma mellett állt.
Nem kérdezett semmit, csak feltápászkodott helyéről és a kőhöz sétált. A földre ült, hátát a kőnek támasztotta. Amíg elkészült, táskámból kivettem a telefonomat. Mikor készen állt, gyorsan lefotóztam, majd megmutattam neki is a képet. 20 percig voltunk még a parkban, majd szép lassan haza indultunk. Hazaérve a kanapéra rogytam, majd a tv-t bekapcsolva kezdtem el nézni az akkor adott műsorokat.
- Mikor lesz az esküvő? - huppant le mellém Jane.
A tv-t kikapcsoltam, tekintetemmel Jane-t illettem meg.
-Hát még nem igazán tudjuk, majd talán a baba után. Most elég nehéz lenne megfelelő ruhát találni, illetve egy olyan időpontot, ami mindkettőnknek megfelel. Mert az oké, hogy mindketten mostanság elfoglaltak vagyunk, itt vannak a turnék, a fellépések, de már alig tudunk együtt lenni. A magánéletünket megszállják a rajongók - itt felnevettem, de hamar folytattam- Viszont az a jó, hogy Harry-vel meg tudjuk beszélni az ilyen dolgokat, illetve a hamis pletykákat is. Én csak Harry-nek hiszek, még akkor is, ha az újságban mással találom szemben magam.
- Ez nekem bonyolult - mondta nevetve, mire eszembe jutott valami.
- És mi van veletek, Justin-nal?
- Elmondok neked egy titkot, ami nem is annyira titok. Justin beléd szerelmes, nem pedig belém. Rendben, hogy volt egy-két randink, de mi csak barátok vagyunk. Igazi érzelmeket feléd táplál, bár nagyon jól tudja, hogy nem tudod ezeket viszonozni. Elfogadja, mivel szeretné, ha legalább barátok lehetnétek, így nem hangoztatja azt sem, hogy nyolc hónapja nem volt barátnője, sőt, álbarátnője sem. És igazad van abban, hogy nem az újságoknak hiszel, de vannak benne olyan dolgok is, amik igenis megtörténnek a való életben és nem csak pletyka. Láttad például a mai számot? - ekkor felállt a helyéről és a konyhába indult.
Mikor visszaért, egy újságot nyomott a kezembe, melynek címlapján ezek álltak :
"Justin Bieber titkos szerelme"
A fiatal sztár őszintén bevallotta nekünk, hogy nyolc hónapja nem volt lánnyal, mert szívét teljesen elrabolta egy fiatal énekesnő. Bevallotta nekünk azt is, hogy a lány bár nem viszonozza érzéseit, ő nem tudja elfojtani érzéseit iránta. "Én tényleg nagyon örülök annak, hogy legalább barátok tudunk lenni, de mégis szívem mélyén azt szeretném, ha több lenne köztünk egyszerű barátságnál" - mondta nekünk Justin. Nem mondta el nekünk, ki ez a titokzatos lány, aki elrabolta szívét, de reménykedjünk, hogy sikerül Justin-nak megnyernie a lányt és meg is tartja. Ha már ennyi ideig vár rá, megérdemli, hogy boldoggá tehesse. 
- Igen, csak ők nem tudják, hogy az a lány gyereket vár a híres Harry Styles-tól - dobtam le az asztalra a lapot.
- Nem azért mutattam meg, hogy most kritizálj, - simította meg a karom - csak egyszerűen meg akartam mutatni, hogy az újságok igaz tényeket is napvilágra hoznak, nem csak holmi pletykákat. És figyelj Ella. Mióta nem beszéltél Justin-nal? Nem találkoztok, nem beszéltek telefonon. Tudod, milyen rossz érzés ez neki? Egykor a legjobb barátok voltatok, most viszont csak, mint két idegen. Az utcán köszöntök egymáshoz, esetleg két arcra puszi, aztán mentek tovább a külön utatokon. Én minden nap beszélek vele. Tudod hányszor fel akart hívni téged?
- És miért nem tette? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Mert félt - mondta ki egyszerűen.
- Mitől? - kérdeztem nyugodtan, mégis éreztem, hogy bármelyik percben fel tudnám emelni a hangom.
- Attól, hogy nem fogod felvenni, attól, hogy hamar le fogod tenni, mielőtt még bármit tudna mondani. Ella, én tényleg nagyon jó barátnőnek tartalak, de ezt most muszáj elmondanom neked. Amióta Harry előrukkolt ezzel a házasság dologgal, te teljesen kifordultál magadból. Ne érts félre, nagyon kedvelem Harry-t, de amióta vele vagy, Justin-t teljesen elhanyagoltad. Hányszor hívtad azóta, amióta terhes vagy? Egyszer? Esetleg kétszer? - mikor ezeket a szavakat kimondta, egyetlen egy dolog maradt meg a fejemben. Szörnyeteg vagyok.
- Ne haragudj, de van egy nagyon fontos dolgom, ami nem vár halasztást - álltam fel a kanapéról. Már az ajtónál jártam, amikor visszafordultam -  Nagyon jó barátnő vagy, ugye tudod? - kérdeztem könnyes szemmel.
- Menj, a végén még nem fog sikerülni a terved.
Egyenesen Justin lakására indultam. Könnyes szemmel, csapzott hajjal és elfolyt sminkkel álltam az ajtaja előtt, amikor erőt vettem magamon és bekopogtam. Egy egyszerű 'Jövök' szócska volt, amit mondott, nekem mégis megremegtek a lábaim, legszívesebben elrohantam volna onnan. Féltem Justin szemébe nézni, azok után, amit vele tettem, de nem tehettem meg, hogy most is faképnél hagyom. Az ajtó nyílására figyeltem fel, majd megláttam az ajtóban őt, tökéletes hajjal, bár álmos tekintettel.
- Szia - suttogtam lehajtott fejjel.
- Szia.
Hangjától a szívem nagyot dobbant, kezem remegett, ami nem szokott nálam. Hiányzott, kimondhatatlanul hiányzott. Fejemet megemelte, ezzel érve el azt, hogy szemébe nézzek. Egy könny szökött ki szememből, mire Justin kezemet megragadva húzott magához. Éreztem, ahogy felsője átázik könnyeimnek köszönhetően, de nem érdekelt.
- Megváltoztál, mióta utoljára láttalak - célzott kerek hasamra, miközben a kanapén foglaltunk helyet.
- Justin, tudom, hogy nagyon rossz barát voltam. Sőt, barátnak sem lehet mondani. Egy olyan lány voltam, akinek jól esett, hogy törődnek vele, és a régi barátairól elfeledkezett. Ne haragudj rám, nem tudom mi ütött belém. Kihasználtalak, amit nem lett volna szabad. Justin, én tényleg nagyon szeretlek - könnyeim a szőnyegre hullottak.
Nem válaszolt, csupán mosolyogva magához ölelt. Egy éles fájdalmat éreztem a hasamban, majd nedvességet éreztem magam alatt, így automatikusan lenéztem. Justin követte tekintetemet, majd gyorsan felkapott és kiviharzott a házból. A hátsó ülésre helyezett, majd amilyen gyorsan csak tudott, beszállt a kormány mögé. Gyorsan indultunk el, nem törődve a sebességkorlátozással. A kórház elé érve azonnal berohant velem, majd el kellett távolodnunk egymástól, ugyanis engem egy tolószéken vittek egészen a kórteremig. Telefonomat gyorsan kezembe vettem, majd Jane-t kezdtem el hívni.
- Szia Jane! Ne ijedj meg, a kórházban vagyok, szülni fogok. Justin itt van velem, viszont te maradj otthon és beszélj Harry-vel. Ne mond neki el, hol vagyok, annyit mondj neki, hogy álmos voltam a séta miatt és elaludtam - daráltam le neki a történetet.
- Rendben, puszillak és kitartást - majd ki is nyomta a telefont. 

DÍJ! #5

Ezentúl külön bejegyzésekbe írom a díjakat.

Köszönöm a díjat : Anita Mezei-nek :)

SZABÁLYOK:

1. Válaszolj 10 kérdésre. 

2. Írj magadról 10 dolgot. 

3. Tegyél fel 10 kérdést. 

4. Küldd tovább 10 embernek.

1. Válaszolj 10 kérdésre.

Kedvenc évszak? Nyár :3

Mióta blogozol? Áprilisban :)

Hány éves vagy? 14 :)

Szereted a magyar zenéket? Igen:)

Kedvenc zenekar? KoRn :)

Kedvenc színész? Selena:)

Kedvenc zene? T.Mills :)

Kedvenc film? Az utolsó dal :)

Kedvenc sorozat? Így jártam anyátokkal :)

Kit szeretsz a legjobban a világon? Őt <3 És persze a szüleimet!

2. Írj magadról 10 dolgot.

- Szeretem a romantikus filmeket.

- Február 24-én születtem.

- Nem szeretem a maggassarkú cipőket, mégis hordom. 

- Nagyon jó vagyok matekból. 

- Utálom a tesit.

- Imádok görkorizni. 

- Szeretem az esőt, illetve szeretek esőbe sétálni. 

- Nem bírom az érzelgős fiúkat, de mégis legyenek aranyosak. 

- Imádom a kakós győri édes kekszet :)

- Rafaello-val lehet levenni a lábamról. Egyszerűen imádom!!

3. Tegyél fel 10 kérdést.

- Hogy vagy? 

- Hány éves vagy? 

- Mióta blogolsz? 

- Hol laksz? (Pl.: Pécs, Budapest, Szolnok, stb.)

- Mi a teljes neved? 

- Mi a blogger neved? 

- Szereted a pizzát? 

- Kedvenc étel? 

- Kedvenc ital? 

- Kedvenc sorozat? 

4. Küldd tovább 10 embernek.

Triumph (Diadal)

Stole my heart

One less lonely girl

Don't make me sad

Tökéletes élet...

Te celebrity are not everything

Everything is gonna be alright

Till my mother...

Next to you

Stay with me - MARADJ VELEM

31.rész :)♥

1 hete járok mindennap az orvoshoz különböző vizsgálatok miatt, mire elérkeztünk ehhez az igazán nehéz naphoz. Az boldogan együtt töltött idő után most 2 szenvedéssel teli hónap vár ránk. Harry és a One Direction ezennel egy hosszabb turnéra indul, én azonban az állapotomból kifolyólag nem mehetek velük. Megbeszéltük, hogy az utolsó napunkat együtt töltjük, majd este a családjával ültünk be egy csodás étterembe. Egy fekete-fehér csíkos ruhát választottam, illetve magamra vettem egy fekete pulóvert, ami a hidegtől elég jól védett. Egész este csodás volt a hangulat, nagyon jól éreztük magunkat együtt, jókat nevettünk. Minden csodálatos volt, egészen addig, amíg szóba nem került a turné. Arcomról lefagyott a mosoly, csak bámultam ki a fejemből rezzenéstelen arccal, szomorúan. Nem volt még sosem kitéve a kapcsolatunk ilyen sok külön töltött időnek, és bár tudtam, hogy kapcsolatunk elég erős, mégis szomorú voltam, hogy 2 hónapig nem érezhetem illatát, nem ölelhetem, csókolhatom meg. Arcomat Harry is észrevehette, mert a következő pillanatban megsimította kezemet és rám nézett. 

- Hé, kicsim, minden rendben? - kérdezte, miközben gyönyörű szemei engem figyeltek. 

Válaszra nyitottam a számat, ám egy hang sem jött ki a torkomon. Fejemen egy aprót ráztam, mire Harry megfogta a kezem. 

- Bocsássatok meg egy kicsit - nézett szüleire, majd magával húzott a mosdók felé. 

Mikor látó és hallótávolságon kívül voltunk, egy kicsit neki nyomott a falnak. 

- Kicsim, kérlek mondd el, mi a baj? - kezét arcomra tette, hüvelykujjával megsimította azt.
- Már most nagyon hiányzol... Nagyon nehezen fogom bírni nélküled. Az életem egy kínszenvedés, ha nem vagy velem. Hiányzik, ha nem vagy velem, hogy nincs kihez hozzábújni, hogy nincs ki megcsókoljon, simogasson elalvás előtt. Konkrétan nincsen semmim és senkim - könnyeim záporként kezdtek arcomon folyni, majd hullottak a földre.
- Jajj, ne sírj - csókolt le néhány könnycseppet arcomról - Tudom, hogy nem ugyan az, de majd minden nap beszélünk skype-on. Odaadom a pulcsim, amit annyira szeretsz rajtam. Amíg nem vagyok, az ott lesz, hogy ölelgethesd és... - kezdte, de nem bírta befejezni mondatát.
Ajkaimat az övére nyomtam és szenvedélyesen csókolni kezdtem. Kezei bebarangolták egész testemet. Imádtam mikor ezt csinálta. Lényegében mindent imádtam amit csinált, de ezt a legjobban.
- Nagyon szeretlek Harry - mosolyogtam a csókunkba.
- -Én is szeretlek. Mindennél jobban. Ígérem, hogy sosem hagylak el. Örökké melletted leszek. Ha azon múlik magamhoz láncollak, de sosem hagylak menni - mosolyodott el, majd hajamba túrt és ismét szenvedélyesen megcsókolt.
Átöleltem derekát, majd szorosan hozzábújtam. Arcomat mellkasába fúrtam, míg ő hátamat simogatta. Megvárta, míg szívverésem egyenletessé válik, majd kéz a kézben visszasétáltunk a szüleihez. Anne láthatta rajtam, hogy sírtam, mivel megsimította a karom.
- Tudom, hogy nehéz lesz ez neked Ella, de hidd el nincs annál jobb érzés, amikor 2 hónap után megölelheted - mosolygott rám kedvesen.
- Na, remélem, nem csak megölelni akar - mosolyodott el Harry perverzül, mire oldalba löktem - Na, én csak a csókra céloztam.
- Ismerlek Styles - nevettem fel, mire magához húzott és megcsókolt.
Belső combomat kezdte simogatni, én pedig akaratom ellenére is belenyögtem csókunkba. Ezt hallva mindketten elmosolyodtunk és eltávolodtunk egymástól. Az este további része hasonlóképpen telt, egy percre sem állt be a szánk, folyamatosan beszélni akartunk. i akartuk használni, amíg Harry itthon van és egyszerre mindent rázúdítani. Rengeteg feladattal gazdagodott az este végére : engem mindennap hívnia kell skype-on, ha nem tud feljönni, írjon egy sms-t, hogy ne várjam hiába. A szülei hétvégenként szeretnének vele beszélni, így vagy átjönnek a mi lakásunkba, vagy mi csak később tudunk beszélni. Persze biztosítottam Harry-t, hogy egy hétvégét ki fogok bírni beszélgetés nélkül, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy mindennap hívjon és megtudja, jól vagyok-e. Nem szerettem volna veszekedni, így megegyeztünk, hogy hétvégénként akkor beszélünk, amikor végez. A számla rendezése után indultunk haza, bár én még maradtam volna egy keveset. Nem szerettem volna, ha elérkezik az a pillanat, amikor 2 hónapra búcsút kell intenem barátomnak, így nem csoda, hogy lassan szedtem lábaimat, mire az étterem elé értünk. Miután szüleitől elköszönt egy-egy hosszú öleléstől, a kocsi felé indultunk, kettesben. A tudat, hogy Harry itt fog hagyni 2 hónapig sírásra késztetett. Könnyeim a földre hulltak, mikor Harry szorosan magához ölel. Mellkasába fúrtam fejemet és éreztem, ahogy pólója átázik könnyeim hatására. Hajam simogatásával érte el, hogy szívverésem egyenletessé váljon, majd egy kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Ella, ne sírj. Még itt vagyok. És itt is leszek. Legbelül - csókolt meg.
A kocsiba beszállva még utoljára átgondoltam, mi lesz ebben a két hónapban és rájöttem, talán nem is lesz olyan nehéz. Máskor is ki kell bírnom majd Harry nélkül egy hosszabb időt, ezért ezt is elfogadom. A ház elé érve egy kisebb sokk ért, amikor megláttam a hatalmas turnébuszt a 4 fiúval együtt. Gyorsan beparkoltunk, majd a ház elé siettünk, ahol a fiúk várakoztak ránk. Egy szó nem jött ki a számon, ezt Harry is láthatta, így megszorította a kezem, majd a a fiúkhoz fordult.
- Hát ti? - kérdezte helyettem Harry.
- Előbb kell indulnunk - nyögte ki végül Zayn, akinek oldalán Perrie szomorkodott.
- Akkor gyorsan összepakolok meg elbúcsúzok Ellától - húzott szorosabban magához.
Kézen fogva indultunk el a házba, majd a Harry szobájába. Egy nagy sporttáskát vettem elő, míg Harry a szekrényénél állva válogatta a ruháit. Az ágyra dobálta a kiválasztott ruhadarabokat, amiket én kezembe fogva hajtogattam össze és helyeztem el a táskában. Mikor végeztünk, a többiekhez indultunk, ám a nappaliba Harry megállt, ezzel engem is megállítva.
- Figyelj, szeretném ha tudnád, hogy bármikor hívhatsz, ha baj van és én jövök. Nem érdekel a turné, én sokkal inkább veled szeretnék lenni.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj - hajoltam közel hozzá.
- Én... Felhívtam Jane-t - nézett mélyen a szemembe - Megkértem, hogy amíg nem vagyok itthon, költözzön ide. Ugye nem baj? - szemében láttam a félelmet, miszerint rosszat csinált.
- Nem baj - már újra elindult volna, amikor a kezénél fogva magamhoz húztam és megcsókoltam - Köszönöm.
A ház elé érve mindenki elköszönt barátnőjétől, majd mind az 5 fiú csillogó, könnyes szemmel beszállt a buszba. Legjobban talán engem és Perrie-t viselt meg a fiúk távolléte, bár még el sem indultak. Perrie felé fordultam, majd szorosan megöleltem. Könnyei áztatták át pulóveremet, amikor valaki megsimította hátamat. Felnézve láttam, hogy szőke barátnőm állt mellettem. Perrie haját simogattam, miközben Jane-nek arcára nyomtam 2 puszit. A busz elhajtott, mi pedig lassacskán szétszóródtunk. Perrie-vel még utoljára átöleltük egymást, majd Jane-nel a házba siettünk. A szobámba indultam, ahol megtaláltam Harry pulcsiját, amit nekem hagyott itthon. A fürdőbe indultam, ahol gyorsan lefürödtem, majd a fogkefémre nyomva egy kis fogkrémet kezdtem el mosni fogaimat. Miután mindennel végeztem, a szobámba mentem, ahol gyorsan átöltöztem, majd lementem a nappaliba. Jane a kanapén feküdt, már éppen aludt, amikor leültem mellé és megsimítottam a karját.
- Jane, ne itt aludj. Ott van Amy szobája, nyugodtan költözz be oda - mondtam neki, majd táskáját megfogva indultam nővérem szobájába.
2 lépést tettem, amikor Jane hirtelen felém nyúlt. Kezeimből kivette a csomagjait, úgy indult el a földszinti szobába. A szoba ajtaját kinyitottam előtte, így segítve neki a bejutást. Csomagjait a földre dobta, majd az ágyra huppant, én pedig óvatosan ültem le mellé. Negyed óráig simogattam haját, így érve el azt, hogy álomba szenderüljön. Ágyáról felálltam, majd mielőtt kiléptem volna a szobából, lekapcsoltam a villanyt, így előzve meg azt, hogy a fény zavarja a pihenésben. A szobából kiléptem, az ajtaját becsuktam, majd lassan lépkedtem fel az emeletre, ahol az én szobám volt megtalálható. Kinyitottam magam előtt az ajtót, majd a villanyt lekapcsolva indultam meg az ágyamhoz. A takarót magamra terítettem, majd fejemet a párnára hajtva hunytam le szemeimet és szenderültem mély álomba.