25.rész :)♥

Szörnyű fejfájással ébredtem. Fiókomba megkerestem a fájdalomcsillapítót, majd egyet bevettem. Kimásztam az ágyból, az ajtó felé indultam, majd azon kilépve indultam el a konyhába. A lépcsőn óvatosan lépkedtem le, egészen addig, amíg életnagyságban nem láttam magam előtt a nappaliban ülő Amy-t és Zayn-t. Éppen az esküvőről beszéltek, már alig várták, hogy Susan és apa, illetve mi, Harry-vel összeházasodjunk. Lassan lépkedtem a konyhába, majd miután készítettem magamnak egy szendvicset, a nappaliba mentem. Elfogyasztottam szendvicsemet, majd kivittem a tányért a konyhába, mosogatni kezdtem. Miután mindent elmosogattam, visszamentem a nappaliba, Amy mellett foglaltam helyett.

- Hol an Liam? - tettem fel a kérdést, ami már percek óta a fejemben mászkál.

- Nem tudjuk, nem aludt itthon - mondta nyugodtan Zayn.

- És ezt csak ilyen nyugodtan mondod? Egy kicsit sem aggódsz emiatt?

- Máskor is volt már ilyen. Nagy fiú, tud magára vigyázni...

- Én akkor is megkeresem - álltam fel a helyemről és a lépcső felé indultam.

- És mit akarsz csinálni? Bekopogni minden házba, hátha ott van? Vagy esetleg bejárod egész London-t?
- Ezt bízd rám, Zayn.
A lépcsőn felfutottam, a szobámba rohantam, ahol gyorsan kivettem szekrényemből pár ruhát, majd gyalog indultam el keresni Liam-et. Egy közeli park padjára ültem, amikor bevillant egy mondat.
- Én mindig ide jövök, ha ideges vagyok... - suttogtam magam elé Liam szavait.
A padról felpattanva indultam el az erdő felé, ami negyed óra múlva ott is volt előttem. Gyorsan szedtem lábaimat a kis ház felé. Már teljes életnagyságban láttam magam előtt a tegnapi faházat, ám ekkor lépteket hallottam a hátam mögül. Lassan fordultam hátra, de nem láttam senkit sem. A következő pillanatban valaki hátulról húzott magához. Egy nagyot sikoltottam, ám ekkor befogta a számat. Utolsó pislogásnál vettem észre Liam-et, amint kiront a házból és felém szalad. Kapálóztam, rugdalóztam, mire elengedett. Gyorsan fordultam hátra, kezemet ökölbe szorítottam, úgy ütöttem arcon az illetőt. A földre esett, eszméletlenül feküdt percekig.
- Jó nagyot tudsz ütni - szólalt meg Liam mögülem.
Lassan fordultam meg, szorosan mellkasára ont, mikor teljesen felé voltam fordulva. Könnyeim sokasága szökött ki szememből, Liam sötét pulcsiján hagyott foltot. Ölébe vett, úgy indult meg a ház felé. A nappaliba beérve tett le a kanapéra, mellém ült. Fejemet lábára hajtottam, elterültem a kanapén. Liam a hajamat kezdte el simogatni, ezzel sikerült lenyugtatnia.
- Minden rendben van Ella? - kérdezte tőlem még mindig a hajamat simogatva.
- Persze, jól vagyok. Köszönöm, hogy megmentettél...
- Téged mindenféleképpen - puszilta meg a homlokom.
Helyéről felkelt, kezemet megfogta, a szobája felé húzott. Az ágyra ültem, úgy figyeltem, amint ténykedik. Pár perc múlva újra megragadta kezemet, a szomszédos szobába húzott. A szoba tele volt hangszerekkel. Körbenézve a gitárok és a mikrofonok voltak azok, amiket először észrevettem, bár a két hosszú kanapé is eléggé feltűnőnek bizonyult. Liam az egyik kanapén foglalt helyet, kezébe egy gitárt vett, mikrofonját szájához húzta. Egyik lábát felhúzta, gitárját kezdte el pengetni. A harmadik hangot pengette, amikor kezembe vettem egy gitárt, és azon kezdtem el játszani. Nem rég írt dalrészletemet kezdtem el énekelni, Liam tekintetét vizsgálva. Ámult tekintettel figyelte minden egyes mozdulatomat, egészen addig, amíg el nem énekeltem a tegnap folyamán írt kis részletet. Miután végeztem, Liam-re néztem, aki még mindig csak mosolyogva figyelt engem.
- Nagyon szép hangod van, a szöveg pedig nagyon jó - szólalt meg végül.
- Köszönöm. Tegnap írtam, minden egyes szót így gondoltam, ahogy leírtam. Tegnap minden összeomlott körülöttem, Harry megharagudott rám, te pedig nem érted, miért mondtam igent Harry-nek...
- Ella, megértelek. Tőle vársz gyereket, nem lehetsz velem... De azt nem mondom, hogy nem fogok küzdeni érted, és nem fogok mindent megtenni azért, hogy az enyém legyél.
Helyéről felállt, felém indult, majd elém érve ölelt magához, egy apró csókot hintett homlokomra.
- Ella? - szólalt meg negyed óra után.
- Igen? - néztem rá érdeklődve.
- Holnap lesz egy Glamour fotózás, szeretném ha eljönnél - mondta csillogó szemekkel.
- Eljövök, de ugye az esküvőbe nem zavar be?
- Dehogyis! Délelőtt 9 órakor kezdődik.
- Akkor szívesen eljövök veletek - öleltem meg, majd felálltam a helyemről - Hazajössz velem?
- Menjünk - ragadta meg a kezem, és kihúzott a szobából.
Az autójába beülve indultunk el haza, ahol a többiek már az ebédet készítették. Meglepődve látták, hogy együtt léptünk be az ajtón, majd a konyhánál kétfelé indulunk el. Én a szobámba mentem, ahol bekapcsoltam a laptopomat és esküvői ruhákat kezdtem el nézegetni.
- Szia - jött be a szobámba Amy - Mit csinálsz?
- Esküvői ruhákat nézegetek - válaszoltam mosolyogva.
- Én már kinéztem neked párat, ha lejössz a szobámba, megmutatom neked a gépemen.
- Rendben, máris jövök.
Székemből felkászálódtam, Amy után indultam. A szobájába érve ültem le mellé, ölébe vette a számítógépét. 2 oldalt nyitott meg, mindkét oldalon egy - egy esküvői ruhát lehetett látni. Mindkettő gyönyörű volt, kis különbség volt a kettő között. Az egyik egy olyan ruha volt, mely a még karcsú alakomon állna jól, a másik viszont már egy kerek pocakra volt tervezve.
- Mindkettő tetszik, nagyon szépek.
- Akkor jó. Ezt a kettőt néztem ki az esküvőre. Jajj, megkaptuk a ruhánkat holnapra - jutott eszébe.
- Igen? Szépek? - varázsoltam gyönyörű mosolyt arcomra.
- Gyönyörűek. Justin-t meghívtad már?
- Igen.
- Jó, én azért elküldtem neki a meghívót - ölelt át.
Egyet bólintva indultam el a szobámba, ahol elfoglaltam magam, egészen az ebédig. A délutánom hasonlóképpen telt, éppen a szobámba voltam, mikor Amy rontott be az ajtómon. A laptopomon valamit pötyögött, majd felém nyújtotta a szerkezetet. A képernyőn Justint véltem felfedezni, miközben egy ismeretlen lány lehetett annyira szerencsés, hogy megcsókolja.... 

Fontos!

Sziasztok!
Nagyon fontos lenne, hogy mindenki szavazzon CORTEZRE! Szeretném, ha Cortez nyerne, de nagyon le vagyunk maradva, ezért szükségem lenne a segítségetekre. Kérlek tegyétek meg ezt nekem. Annyi a feladatotok, hogy rákattintotok az alábbi linkre, legörgettek az oldalon, rákattintotok a Cortez névre, majd a Szavazok szóra. Köszönöm előre is!
http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/2013/07/konyves-alompasik-parbaja-2013-10.html

24.rész :)♥

- Azt mondtam 10 órára gyere haza. 10 óra múlt 1 perccel.

Mikor ezeket a szavakat kimondta, úgy éreztem, hogy ezer kő esett le a szívemről, annyira megkönnyebbültem. Azt hittem meglátta a csókot, azt hittem, most lesz vége a kapcsolatunknak. Nem értettem az estét, nem értettem, miért csókoltam meg Liam-et. Hiába éreztem jónak azt a pillanatot, rájöttem, hogy nem tehetem ezt Harry-vel. Tőle várok gyereket, nem léphetek most félre. Gondolatomból hamar visszatértem, Harry nyakába ugrottam. Ölelésünk után egyenesen a szobámba indultam, az ágyra dőltem. Egy halk kopogás hallatszott ajtómon, mire feltápászkodtam. A kilincset megragadva nyitottam ki résnyire az ajtót, fejemet kidugtam rajta.
- Bejöhetek? - kérdezte Amy.
Az ajtót teljesen kinyitottam, az ágyam felé indultam, majd leültem arra. Törökülésbe ültem le, ölembe egy párnát vettem. Miután becsukta maga után az ajtót, az íróasztalomhoz ült, egyenesen engem nézett.
- Ella, láttam a csókot Liam-el. Mi történt köztetek az este?
- Én nagyon szeretem, de valahogy megbolondultam még a gondolattól is, hogy Liam Payne randizni hívott, amit nem is igazán mondanék randinak. Egy kis erdei faháza mentünk, ott megvacsoráztunk, majd pihentünk egy kicsit. Elcsattant egy csók, de Liam azonnal bocsánatot kért tőlem, mert tudta, hogy én Harry-vel együtt vagyok. Amy, ezt semmiképp sem mondhatod el Harry-nek - fejeztem be a történetet.
- Rendben, nem mondom el neki, de valamikor ki fog derülni. Szerintem jobb, ha te mondod el neki - székemből felállt, az ajtó felé indult, de visszafordult - Ja, én gyere egy kicsit a nappaliba.
Ágyamról felálltam, Amy után indultam, egyenesen a nappaliba. Mindenki ott volt, még apa és Susan is, akik a mai délutánt nem itthon töltötték. Boldogan ültem be Liam és Harry közé, majd apát kezdtem el kémlelni, kinek levakarhatatlan mosoly volt az arcán.
- Most, hogy mindenki itt van, elkezdeném. Azt ugye már tudjátok, hogy Susan-nal eljegyeztük egymást. Most pedig szeretnénk megbeszélni ki legyen a koszorúslány. Susan-nal két lányomra gondoltam, Amy-re, illetve Ellára - ránk nézett, mindketten mosolyogva bólintottunk, ami nálunk azt jelentette, hogy vállaljuk - A tanú szerepére pedig Susan fiát kérnénk majd meg.
Miután mindent megbeszéltünk, a szobámba indultam, de előtte még Susan-hoz mentem.
- Susan, elhívhatom az esküvőre Justin-t? Ő a legjobb barátom, szeretném, ha eljönne.
- Persze, majd adok egy meghívót, és azt oda tudod neki adni.
- Kérlek, maradjatok még itt egy kicsit - szólalt meg hirtelen Harry.
Mindenki visszaült eddigi helyére, annyi különbséggel, hogy Harry előttem állt, kezében egy kis dobozt tartott. Nem! Nem lehet, hogy meg akarja kérni a kezem! Még nem lehet... Hirtelen térdelt le elém, kis dobozt kinyitotta.
- Ella! Romantikusabb körülmények között szerettem volna megkérni a kezed, de úgy érzem, most jött el az a pillanat, hogy biztosan készen állok rá. Ella Roberts, hozzám jönnél feleségül?
- Ez váratlanul ért. Harry, én nagyon sajnálom, de - itt egy kis hatás szünetet tartottam, ám Harry arcán már láttam a csalódottságot - szívesen lennék a feleséged.
Elnevettem magam, majd miután láttam Harry arcán a boldogságot, a nyakába ugrottam. Gyűrűsujjamra ráhúzta a gyönyörű gyűrűt, melyen egy F betű díszelgett. Harry értetlen fejemet látva elmagyarázta nekem, miért pont ezt a betűt választotta nekem.
- F, mint Forever - magához ölelt, fejemre egy csókot hintett.
- Harry, el kell mondanom neked valamit - segítségkérőn néztem Amy-re, aki vette a fonalat, így felénk indult. Mindhárman a szobámba indultunk, az ágyra ültünk - Harry, nem tudom hogy mondjam el neked, de megcsókoltam Liam-et. Nagyon sajnálom, nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen csak megtörtént...
- Megcsókoltad? Mégis mikor? És ezt nekem csak most kell megtudnom? - ágyamról felállt, szobám ajtaját idegesen csapta be.
Miután Amy kiment a szobámból, elterültem az ágyon. Egész este nem mentem ki a szobámból, nem akartam találkozni Harry ideges, illetve Liam szomorú tekintetével. Inkább gyorsan bekapcsoltam a laptopomat, majd bejelentkeztem facebook-ra. Jane azonnal rám is írt, hogy mi újság velem, és mikor megyek legközelebb iskolába. Miután sikerült minden kérdésére választ adnom, elmeséltem neki a mai napomat.
Jane üzenete : Megcsókoltad Liam-et?
Ella üzenete : Igen...
Jane üzenete : És Harry megkérte a kezed?

Ella üzenete : Igen...
Jane üzenete : És te elmondtad neki a csókot?

Ella üzenete : Igen...
Jane üzenete : Miért mondtad el neki? Ha nem mondod el neki, akkor nyugalommal összeházasodhattatok volna... Sajnálom Ella, de ezt te szúrtad el...

Ella üzenete : Tudom, és köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy velem, ez sokat jelent. an valami ötleted, mit csináljak?
Jane üzenete : Hát először is aludj egyet. Holnap pedig beszéld meg Liam-mel, hogy egy kicsit kevesebbet beszéljetek, kerüljétek egymást... Utána pedig Harry megnyugszik és meg tudjátok beszélni a dolgokat...
Ella üzenete : Köszönöm Jane, holnap felhívlak, jó? Apa ír egész hétre igazolást, mivel az esküvőt tervezgetjük, így csak jövő héten leszek majd.
Jane üzenete : Rendben, most viszont én megyek és ezt ajánlom neked is. Puszillak, majd beszélünk. Szia!
Válaszolni sem tudtam neki, már kijelentkezett. Percekig csak néztem a képernyőt, majd hirtelen felindulásból írtam Justin-nak az esküvő miatt. Boldogan fogadta el a meghívásomat, majd pár perc beszélgetés után elbúcsúztunk és kijelentkeztem. A laptopomat kikapcsoltam, fedelét lehajtottam. Az íróasztalomhoz indultam, hirtelen ötlettől fogva kezdtem el írni egy szöveget. Fejemből megállás nélkül jöttek a jobbnál jobb mondatok, amiket azonnal papírra is vetettem dalszöveg formájába. Miután leírtam a hét sorból álló szöveget, énekelni kezdtem. Először nem találtam a megfelelő dallamot, ám később már egymás után, többször elénekeltem, annyira megtetszett. Hangomat jónak találtam, torkomat megköszörültem, úgy kezdtem el újra énekelni.

- I look up, it's just me standing in the mirror. These fuckin' walls must be talking, cuz man I can hear'em. They're saying "You've got one more chance to do right" - and it's tonight... Now go out there and show that you love 'em before it's too late... And just as I go to walk out of my bedroom door... It turns to a stage, they're gone, and this spotlight is on... And I'm singing... 

- Jó hangod van - egy hangot hallottam az ajtó felől, mire odakaptam a fejem. 

Harry-t láttam meg az ajtóban, mosolyogva figyelt engem. 

- Én csak gyakoroltam... 

- Nagyon jó hangod van, higgy nekem... 

- Miért jöttél? - tértem át más témára. 

- Én csak... Bocsánatot akartam kérni, túlreagáltam a dolgokat - lépett közelebb hozzám. 

- Nem, igazad volt Harry. Nem kellett volna megcsókolnom Liam-et... Ne haragudj rám, kérlek...

- Nem haragszom... Ella, megkérdezem újra... Hozzám jössz feleségül? 

Féltérdre emelkedett, kezemet kezébe vette, mélyen szemembe nézett. Fejemmel meghatódva bólintottam egyet, felhúztam a földről, szorosan magamhoz öleltem. Miután megbeszéltünk mindent, kiment a szobámból, én pedig szépen lassan átöltöztem. Fogamat megmostam, majd lefeküdtem aludni. Már csak egyetlen egy feladatom volt hátra, mégpedig az, hogy holnap mindent megbeszéljek Liam-mel. Hasamat simogatva gondolkodtam a holnapon, majd mély álomba szenderültem.

23.rész :)♥

- Hát van pár történetem, amit igazából csak azok tudnak, akik velem voltak abban a pillanatban. 

- Akkor mesélj egyet, akár milyet - mondtam, mert úgy látszott, ki akar bújni a 'feladat' alól. 

- Rendben. Volt egy barátom, 16 éves volt, amikor én 15. Nem volt semmi olyan köztünk, csak csókolóztunk, meg néha - néha tapiztuk egymást. Nekem mindig is kicsi mellem volt, ezért általában push up-os melltartókat hordtam, aznap is így volt. Hirtelen odáig merészkedett, hogy kikapcsolta, majd levette rólam, aztán megszólalt : "És hol van a melled?". Tiszta égő volt, hirtelen nem is tudtam mit csináljak...

- Végül mit csináltál? - kérdeztem tőle egy kis szünet után. 

- Jól pofon vágtam, aztán hazaküldtem. Na, akkor jött a következő cikis rész. Mivel senki nem volt otthon, ezért nem vettem vissza a melltartót, csak egy törölközőt tekertem magamra. Kikísértem az ajtóig, és közöltem vele, hogy ennek most vége, nem akarom többet itt látni. Utána pedig éppen be akartam csukni az ajtót, amikor kihúzott az utcára a kezemnél fogva, a törölközőt pedig lehúzta rólam. Ott álltam félmeztelenül az utcán, a szomszédaim engem néztek, a házba pedig nem tudtam bemenni, mert az ajtó bezárult. Olyan ciki volt, mindenki látta, vagy aki nem, annak el lett mesélve a sztori, ráadásul amíg anyáék haza nem értek, addig ott állhattam az utcán. Csak utána derült ki, hogy a hátsó ajtó, ami a medencéhez vezetett, egész végig nyitva volt, de arra nem gondoltam, hogy megnézzem - mesélte el a történetet, én pedig egész végig csak nevettem.
- Elég érdekes egy történet - mondtam ki az első mondatot, ami az eszembe jutott.
- Most, hogy ezt így elmeséltem neked, már jobban kedvelsz? - mosolyodott el.
- Susan, én eddig is kedveltelek, mert örülök, hogy boldoggá teszed apát, de nekem ez a helyzet még nagyon furcsa, hogy új 'anyukám' van.
Percekig ültünk néma csöndben, amikor Liam hangját véltem felfedezni a távolban. Mosolyogva közeledett felénk, majd engem átölelve ült le mellém. Susan elköszönt tőlünk, majd a házba indult, gondolom apához. Liam vállának dőlve ültem, lábam még mindig a vízben helyezkedett el. Liam közelebb húzott magához, egy csókot nyomott fejemre.
- Ella... - kezdett bele mondanivalójába.
- Hmm?
- Esetleg van kedved ma eljönni velem vacsorázni?
- Szívesen elfogadom a meghívást - egy puszit hintettem puha arcára, majd a vízből kiszállva indultam be.
Liam kezét megragadtam, úgy indultunk el kézen fogva a házba, ahol a többiek tartózkodtak. Már 8 óra lehetett, amikor Liam bejött a szobámba, hogy lassan készülődjek. Amy segítségét kérve kerestük ki legszebb vörös ruhámat, amit azonnal magamra is kaptam. Vörös cipőmet felvéve álltam fel, illetve indultam le a lépcsőn. Óvatosan lépkedve a lépcsőfokokon értem el a nappaliba, ahol már Liam teljes harci díszben várakozott rám. Karjába kapaszkodva indultunk el vacsorázni. Az ajtó előtt megállva néztem vissza Harry-re
- 10-re hozd haza. És ne essen baja - mosolyogva ejtette ki a szavait Harry, majd rám pillantott - Vigyázz magadra - egyet kacsintott, majd folytatta - Érezd nagyon jól magad.
Miután megölelt, az ajtót kitárta előttem, amin boldogan léptem ki. Az autó felé indultunk, majd beülve abba kötöttem be magamat. Az kocsi hangos moraja jelezte nekünk, hogy indulásra készen áll, így el is indultunk. Miután kiálltunk a kocsifeljáróról, Liam a hátsó ülésről egy kendőt vett a kezébe, szememet bekötötte. Nem láttam semmit, csupán az autók hangját hallottam, amik az utakon voltak. Éreztem, amint jobbra, majd balra fordultunk, végül megállunk. Egy lámpa lehetett csupán, hisz pár perc múlva újra mozgásban voltunk. 10 perc utazás után újra megálltunk, ezennel a kocsi teljesen leállt. Az ajtó nyitódását hallottam meg magam mellett, majd Liam kezét éreztem sajátomon. Ujjainkat összefonta, úgy segített kiszállni a kocsiból. Az ölébe vett, szememet még mindig takarta a puha anyag. Liam lassan indult el, majd mikor megállt, óvatosan helyezett a földre. Kezemet elengedte, fejemhez emelte azt, majd a fekete anyagot elvette szemem elől. Mosolyogva néztem körül, bár amit láttam, attól elállt a szavam, szám O alakot formált. Egy gyönyörű erdő vette körül a házat, ahol voltunk, egy - egy helyen kis ösvény húzódott. Lassan nyitotta ki Liam a ház ajtaját, majd befelé mutatott, jelezve, hogy menjek be. Lábaimat óvatosan emeltem át a küszöb felett, majd megtorpantam. A ház minden részén gyertyák vártak arra, hogy meg legyenek gyújtva, a nappali üresen állt, csupán a földre volt egy pokróc leterítve rajta pár párnával. Liam a konyhába indult, követtem őt. Belépve oda vettem észre a gyönyörűen feldíszített, gyertyákkal teli asztalt. 2 tányér helyezkedett el rajta, illetve a szükséges evőeszközök. Liam a konyhaszekrény fiókjából egy kis dobozt emelt ki, a nappaliba indult. A leterített pokrócra ültem, egy párnát magam mellé vettem, úgy figyeltem Liam-et, ahogy minden egyes gyertyát nagy figyelemmel gyújt meg. A gyufásdobozt a szekrény fiókjába dobta, mellém ült, úgy húzott szorosan magához. Mélyen néztem szemeibe, majd mellkasához bújtam. Szemeimet lehunytam, illatát mélyen magamba szívtam. Liam kelt fel először helyéről, kezemet összekulcsolta sajátjával, úgy húzott fel a földről. A konyhába mentünk, egyenesen az asztalhoz. Liam illedelmesen kihúzta a székemet, majd miután leültem, vissza is tolta azt. Elém helyezte az ételt, majd a velem szemben lévő helyre is letette a tányért. A hűtőhöz lépett, egy üveg pezsgőt emelt ki belőle, majd a poharamba öntött egy keveset.
- Én nem ihatok - ejtettem ki szavaimat a hasamban növekvő babára célozva.
- Oh, ne haragudj, mit kérsz inni?
- Nem kérek semmit, köszönöm.
Egy órát töltöttünk evéssel, majd a hálóba indultunk, az ágyra feküdtem. Liam mellém feküdt, hasamat kezdte el simogatni. Mosolyogva néztem, ahogy keze fel le mozog növekvő hasamon, hirtelen felém kapta tekintetét. Kezével óvatosan söpört ki egy tincset arcomból, majd azon végigsimítva húzott közelebb magához. Szemünk folyamatosan a másikét figyelte, már csak egy centiméter választotta el ajkainkat. Szememet lehunytam amikor puha ajka enyémhez tapadt. Nyelveink lassú tempóban mozogtak, hamar egymásra találtak. Nem gondoltam semmire, és senkire, csak élveztem a pillanatot. Soha, senki nem csókolt meg még úgy, ahogy most Liam. Percek múlva távolodtunk csak el egymástól, szemem még mindig csukva volt. Mikor szememet kinyitottam, Liam gyönyörű szempárjával találtam magam szembe. Reakciómat várta, ám hirtelen eltávolodott tőlem, az ágy mellé állt, idegesen túrt bele rövid hajába.
- Ella, ne haragudj, tudom, hogy nem kellett volna... Engem csak... elragadott a hév... Ha visszapörgetném az időt, biztos nem tettem volna... Kérlek, ne haragudj rám...
Egyetlen dolog kavargott a fejembe, mégpedig az, hogy szeretem Liam-et. Amióta csak megismertem a One Direction, arról álmodtam, hogy egyszer Liam szorosan magához ölel, esetleg megcsókol. És most itt vagyunk, egy közös vacsora után, egy csók után, amit talán soha nem fogok elfelejteni. Az ágyra feltérdelve ragadtam meg Liam kezét, szorosan magamhoz húztam. Karjaimat nyaka körül fontam össze, ajkamat övére tapasztottam. Derekamon éreztem kezeit, egyre jobban szorított magához. Csókunknak nem vetettem véget, az ágyra dőltem, Liam mellém feküdt.
- Megnyugtató ez a ház... - törtem meg a csendet.
- Én mindig ide jövök, ha ideges vagyok...
Liam mellkasára hajtottam a fejem, szemem egy percre lehunytam. Mikor legközelebb kinyitottam szemeim, az óra háromnegyed 10-et mutatott, ami azt jelentette, az esténk véget ért, haza kell indulnunk. Cipőmet felvéve indultam az ajtó irányába, ám Liam megragadta a kezemet és szorosan magához húzott.
- Egy utolsó csók? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Remélem nem utolsó - mondta csillogó szemekkel.
Közelebb hajolva hozzá csókoltam meg, majd a kocsihoz indultunk. Miután mindketten beültünk, elindultunk oda, ahol először megláttuk egymást. Az első lámpánál jutott eszembe, hogy a rúzsom, úgy, ahogy volt elkenődött, így egy tükröt, illetve a piros rúzsomat, és elkezdtem újra festeni számat. Miután készen álltam, beálltunk a kocsifeljáróra. Egy csókot hintettem ajkára, majd miután rúzsomat letöröltem róla, mindketten kiszálltunk. Az ajtót lassan nyitottuk ki magunk előtt, majd beléptünk. Becsuktam magam mögött az ajtót, ám amikor megfordultam Harry dühös tekintetével találtam szembe magamat. Azt hittem, látta a csókot, így nem szólaltam meg, csak rémültem álltam a tekintetét. 

22.rész :)♥

A fantasztikus ebéd után a szobámba indultam, ahol gyorsan átöltöztem. A lépcsőn óvatosan lépkedtem le, egészen a nappaliban lévő Amy-ig. A szobájába indultunk, hogy négy szem közt tudjunk beszélgetni. Anya halála óta ő az egyetlen családtagom, akinek bármit elmondhatok és fordítva. Vele nyugodtan meg lehet beszélni bármit, nem fog kiabálni veled, mert valamit rosszul cselekedtél. Tőle olyan tanácsokat kapok, amiket mástól nem. Ő nem csak a saját érdekeit veszi figyelembe, hanem az enyémeket is. Ő az, aki teljesen megbízik bennem, és rám meri bízni minden titkát, mert tudja, hogy senkinek sem fogom elmondani. Mindig elmondja a problémáit, hátha tudok neki segíteni valamiben. Most is erről volt szó, Amy-nek segítségre volt szüksége. Percekig csak csöndben figyeltük egymást, majd belekezdett. 

- Ella... Én lefeküdtem Niall-el... 

- Tessék? Mikor? - tértem át a részletekre. 

- Szombaton. Nagyon rossz kedve volt, és fel akartam vidítani azzal, hogy vele alszok... Aztán máshogy történt az este, így megtörtént, de nem tudom mit tegyek... 

- Amy, ne törődj ezzel, egyszer úgyis megtörtént volna. Ha úgy érzed, készen álltál rá, akkor semmi baj nincs ezzel. 

- Köszönöm - ölelt szorosan magához - Megtennéd, hogy nem mondod el apának? 

- Nem fogom elmondani neki. Ez a kettőnk... vagyis hármunk titka - javítottam ki magam. 

- Szeretlek húgi. Még ha ez sokszor nem is látszik, azért nagyon büszke vagyok rád. Sokszor szerettem volna a helyedben lenni. 

- Hát most ne akarj a helyemben lenni. A reggeli rosszullétek miatt nem bírnád. 

- Azért jobban vagy? - vette komolyra a beszélgetést. 

- Persze, jól vagyok, Harry mindenben segít nekem, amióta megtudta, hogy a gyerekét hordom a szívem alatt. 

- Zavarhatok egy kicsit? - hallottunk meg egy hangot az ajtó felől. 

Mindketten oda kaptuk tekintetünket, Niall mosolygós arcát láttuk meg, miközben felénk közeledik. Amy-t megölelve súgott valamit a fülébe, majd távozott a szobából. Amy a kezemet megfogva húzott fel az ágyról, és húzott ki a szobából. Ám amit ott láttam, letaglózott. Az ajtóban apa ácsorgott, mögötte pedig egy 40 -es éveiben járó nő állt. Illedelmesen bemutatkoztam neki, majd apa nyakába ugrottam, arcára egy puszit nyomtam. Amy is így cselekedett, majd a nappaliba indultunk, ahol a kanapén helyezkedtünk el. Értetlenül néztünk mindannyian apára, arra várva, hogy elmondja, ki is ez a nő. Pár perc múlva aztán egy sóhaj kíséretében belekezdett a mesélésbe.
- Valószínűleg mindannyian tudjátok, hogy egy hónapig távol voltam tőletek a munkám miatt. Igazából egy hétig tartott, amit mindent elintéztem, ám ez idő alatt megismertem Susan-t. Találkoztunk, elhívtam randira, amit szívesen fogadott el. Egy étterembe vittem, majd pár nap múlva ezt megismételtük. Rengeteg időt töltöttünk egymással, egyre jobban megkedveltük egymást, később minden időnket együtt töltöttük. Hetekkel később jártunk, amikor újra elvittem kedvenc éttermembe, ahol megkértem Susan kezét. Tudom, hogy ez most nektek nehéz, anyátok halála miatt, de értsétek meg kérlek, szeretem Susan-t, és úgy érzem, hogy vele tudnám leélni az életemet.
Hirtelen minden összedőlt az életemben. Apa mindig csak azt hajtogatta, nem lesz senki, akit ugyanúgy fog szeretni, mint ahogy egykor anyát. Erre most beállít Susan-nal? Nem hiszem el. Nem tehettem mást, kanapéról felpattantam, táskámat felkaptam a földről, majd kiléptem a házból. Az ajtó hangos csapódása jelezte csupán, hogy távoztam ebből a mesés házból. Egyenesen a kikötő felé futottam, Justin hajójához. Beszállva abba találtam magam szembe a kapitánnyal, aki kezét nyújtva vette el tőlem a kulcsokat. A motor hangos moraja jelezte, hogy indulhatunk, ám kiszálltam a nagy hajóból. Egy padra ültem le, napszemüvegemet felvettem, hogy ne láthassák az emberek kicsorduló könnyeimet. Egy-egy az arcomon folyt le, sebes kezemre potyogtak. Kezemet felemelve töröltem le sós könnyeimet, amikor egy embert vettem észre magam előtt. Nagyot nyelve néztem fel, és akkor megláttam Liam-et. Szorosan mellém ült le, majd magához húzott. Szemüvegemet levéve temettem arcomat mellkasába, beszélni kezdtem.
- Apa azt mondta, soha nem fog találni még egy olyan nőt, mint anya. Hogy ő volt is és lesz is egyetlen szerelme. Nem értem őt, Liam. Anya volt a mindene, erre most beállít Susan-nal? Én nem tudom olyan gyorsan megszeretni Susan-t, mint apa. Én még anya halálán sem tudom túltenni magam... - suttogtam.
- Ella, tudom, hogy ez most nehéz lesz neked, de el kell fogadnod apád döntését. Susan-t választotta, meg kell szoknod, hogy ezentúl ő fogja apádat boldoggá tenni. Nem kell szeretned őt, mert tudom, hogy nehéz lesz anyukád után egy másik nőt látni apád mellett, de Ella, mi segítünk neked. Amikor szomorú vagy, én bármikor itt leszek melletted, és segíteni fogok.
- Köszönöm Liam. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, mint ti - pusziltam meg, majd felálltam a padról.
Kezét megragadtam, ujjainkat összefontam, úgy indultunk el a megszokott ház irányába. A kapunkon belépve értem el a medencéig, melynek szélére ültem. Lábaimat megszabadítottam szandálomtól, majd mindkét darabot a medence szélére dobtam. Lábaimat a hideg vízbe lógattam, csöndben ültem, miközben gondolataim csak úgy kavarogtak a fejemben. Örültem, hogy apa talált valakit, akivel boldog lehet, hisz rossz volt látni, hogy csak mi vagyunk neki, Amy-vel. Jó látni, hogy Susan boldoggá teszi, és igaza van Liam-nek. Először nehéz lesz megszokni, hogy 3 lány van apa életében, de idő kell minden újdonsághoz, hogy megszokjunk. Idő kellett ahhoz is, hogy megszokjam, anya nincs többé, így ahhoz is idő kell majd, hogy Susan-t a családomhoz soroljak. Egy halk hang zökkentett vissza a való világba, a hang tulajdonosa pedig Susan volt. Papucsából kibújva ült le mellém, lábát hozzám hasonlóan a vízbe lógatta.
- Jól vagy? - törte meg a kettőnk közötti csendet.
- Jól, de meg kell értened, hogy nekem nagyon nehéz lesz megszoknom, hogy anya helyett te teszed boldoggá apát. Ne haragudj, de nekem ez még nagyon furcsa.
- Figyelj rám Ella. Nagyon szeretem apádat, és tudom, hogy ez most nehéz neked, de ha bármire szükséged van, vagy valakivel beszélgetni szeretnél, nekem nyugodtan szólhatsz, segíteni fogok neked anélkül, hogy apád megtudná. Tudom, hogy vannak titkaid apád előtt, sőt, lesznek is, hisz lány vagy. Egy apának nem mindent kell tudnia a lányáról, sőt, egy anyának sem. Nem várom el, hogy anyának szólíts, mert tudom, hogy neked csak Alexa jelentette igazán az anyát, de ha esetleg úgy érzed, hogy annak kell szólítanod, nem tiltom meg neked, csak jól fog esni.
- Ne haragudj, de egy ideig nagyon furcsa lesz, ha anyának szólítalak, ezért ha nem baj, maradsz számomra Susan-nak - mosolyodtam el.
- Persze, hogy nem baj. Esetleg segítene neked valami, hogy jobban felemészd, hogy a családod része lettem?
- Mesélhetnél magadról pár dolgot, hogy egy kicsit jobban megismerjelek. Tudjunk meg egy kicsit többet egymásról, úgy talán könnyebb lesz - mondtam ki első ötletemet.
- Rendben. Hát, van egy 19 éves fiam, akit hónapok óta nem láttam. Mindig is kislányt szerettem volna, végül fiam született, de ez nem akadályozott meg abba, hogy teljes szívemből szeressem. Mindent megadtam neki, amit csak kért. Három éves volt, amikor az apja elhagyott minket. Belegondolni sem tudtam volna, hogyan fogom egyedül nevelni, de most itt vagyunk, és már 19 éves. Szeretnél még valamit tudni rólam? - mosolyodott el halványan.
- Rám mernéd bízni egy titkodat?
- Persze - bólintott magabiztosan.
- Akkor mondj el egy olyan titkot, amit senki sem tud rólad. Vagy valami sztorit, amit rajtad kívül senki sem tud. 

21.rész :)♥

Először is, mielőtt elolvasnátok az új részt :) Nagyon szépen köszönöm a 10 feliratkozót :)♥ Nem sok, de nekem nagyon sokat jelent. Viszont egy kicsivel több kommentnek, illetve pipának nagyon örülnék, ha megtennétek nekem ezt az apróságot, nálam boldogabb ember nem lenne a Földön :) Nem is húzom tovább a szót, íme a 20.rész :) 

*Ella szemszöge*

- Ti... együtt töltöttétek az estét? - kérdezte Amy a legnagyobb mosollyal az arcán. 

- Attól tartok, igen. Tegnap este eljöttem Justin-tól, és egyenesen ide jöttem. Persze, Justin-nak azért hagytam egy levelet. 

- Értem. Nem szeretném elrontani a napodat, de neked nem kéne iskolába lenned? 

- Hát, nem. Szeretnék nektek mondani valamit. 

- Hallgatunk - hallottam meg mindenki hangját.

- Vasárnap elmentem Jane-vel délután orvoshoz, bár ő hamar lelépett, mivel anyukája kórházba került. Mindegy, ez lényegtelen. Tehát csináltattunk egy tesztet, mivel mostanában elég sokszor jelentkezik nálam a reggeli rosszullét és kiderült, hogy terhes vagyok. Harry az apja és ma kell visszamennem fél 11-re, hogy kiderítsük, hány hetes a magzat. 

- Gratulálok haver - veregette meg Harry hátát Liam - És persze neked is Ella, örülök, hogy van egy dolog, illetve élőlény, aki összeköt titeket. 

- Én is örülök nektek is és a babának is - lépett mellém Amy. 

- Köszönjük - pusziltam meg - Viszont apának egy ideig ne szóljunk...

- Tartom a szám - üvöltött be Louis. 

- Mi is - mondták egyszerre a többiek. 

Miután megbeszéltük ezt a baba-témát, a szobámba indultam. Egy csíkos szoknyát vettem fel, virágos felsővel, illetve farmerkabáttal. Mellé megkerestem rózsaszín táskámat, illetve lencse nélküli szemüvegemet. Mikor mindketten készen álltunk - Harry elkísért, ez természetes - elindultunk. Mielőtt még az orvosi rendelőbe indultunk volna, beugrottunk a közeli kávézóba. Az orvosi rendelőbe érve kopogtam be Jake rendelőjébe. Másodpercek múlva már nyílt is az ajtó, majd Jake mosolygó arcát véltem felfedezni. Behívott minket, majd miután Harry-nek bemutatkozott, velem kezdett el foglalkozni. Kabátomat levettem magamról, felsőmet felhúztam annyira, hogy hasam kilátszódjon. Egy hideg krémet kent Jake a hasamra, majd egy ezüst szerkezetet helyezett rá. A monitoron egy apró élőlény látszódott, szemembe könny szökött. Mosolyogva néztem Harry-re, aki a képernyőt figyelte. Büszkeség látszott rajta, láttam, hogy örül a babának, és nem csak egy elrontott egy éjszakás kalandként tekint erre az egészre. A képernyő hirtelen elsötétült, Jake egy nedves törlőkendőt nyomott a kezembe, amivel hasamat kezdtem el letörölni. Miután elrendeztem magam, és úgy néztem ki, ahogy ide jöttem, teljes figyelmem Jake-re szegeződött. 

- Amiket kiderítettem. A magzat 2 hetes lehet, egészséges, károsodás nincs. Javaslom, hogy ne fogyassz kávét, vagy alkoholt és ne cigizz. Károsodna a magzat, illetve nem biztos, hogy gond nélkül tudnád megszülni a babát. 

- Rendben, köszönöm Jake - egy utolsót intettem az orvosomnak, mielőtt kiléptem volna az ajtón. 

Harry arcán látszott a büszkeség, ami csak azt jelenthette, hogy örül a babának, vagy annak, hogy tőle várok gyereket. Én örültem annak, hogy Harry lesz az apja a gyerekemnek, nem pedig egy buliban megismert részeg srác, akinek teher lenne a gyerek, emiatt pedig szétmennénk. Gyereket nem könnyű nevelni, de ha egy ilyen tökéletes személy az apja, nem félek belevágni. Hazafelé sétáltunk a hideg időben, amikor telefon csörgésére lettem figyelmes. Táskámból kihalásztam a telefonomat, majd a kijelzőre pillantottam, ahol Justin neve villogott. Harry-re pillantottam, aki csak egyet bólintott, majd a parkba indultunk. A kijelzőn jobbra húztam ujjamat, így teremtve kapcsolatot Justin-nal. 
- Szia Ella, tudnánk valamikor találkozni? 
- A parkban vagyok Harry-vel, ha gondolod gyere ide - mondtam első ötletemet. 
Harry hirtelen fogta meg a kezemet, mire összerezzentem. Meglepett az érintése, nem számítottam rá. Megrémült arccal néztem Harry-re, közben Justin-tól elköszönve tettem le a telefont. 
- Megijesztettél - néztem Harry-re, aki bocsánatkérés helyett egy csókot nyomott ajkaimra. 
- Nem szeretném, ha Justin-nal lennél. Előtörnek belőlem a régi emlékek, és úgy érzem megint elvesztelek. 
- Harry, engem sosem fogsz elveszteni - bújtam hozzá. 
Szorosan ölelt magához, úgy, mintha abban a percben el akarnék futni előle. Nem szándékoztam ezt tenni, hisz szeretem Harry-t mindennél jobban, mellesleg nagyon jól esett, hogy ott van velem. Negyed óráig csak ölelve ültünk az egyik padon, majd Justin hangja zavarta meg a körülöttünk lévő csendet. Felnézve vettem észre Justin mosolygó arcát, majd felállva szorosan magamhoz öleltem. Szorításomat hamar enyhítettem, majd el is engedtem. Nem szerettem volna, ha Harry rosszul érzi magát, ezért gyorsan kezét megragadva ültünk le egymás mellé hárman.
- Miért szerettél volna velem találkozni?
- A hajóútról szerettem volna veled beszélni. Szeretném, ha te jönnél velem az első napokra, de ha nem szeretnéd, elhívok mást.
- Justin, én szívesen elmennék veled, de nem szeretném most Harry-t egyedül hagyni.
- Menjetek el ketten. Odaadom neked a kulcsokat, megbízok benned annyira, hogy tudom, hogy nem fogsz semmi olyat sem csinálni. A kormányos veletek megy, hogy irányítsa a hajót, de nem fog titeket zavarni.
- Ezt tényleg megtennéd értünk, Justin?
- Persze, legyetek boldogok, örülök nektek - ölelt át, majd egy puszit nyomva arcomra, állt fel a helyéről.
Zsebében kutakodott egy ideig, majd egy kulcsot nyomva a kezembe, távozott. Arcomon hatalmas mosoly volt jelen, Harry szája is felfelé gördült.
- Nem gondoltam volna, hogy Justin-t valaha is megkedvelem a tegnap történtek miatt, ám ez most megváltozott. Ne haragudj rám, ha valaha is féltékenykedtem, vagy féltettelek tőle, rendes gyerek. Mikor szeretnél menni?
- Amikor te is - adtam a logikus választ.
- Én nem jövök.
- Mi? Miért nem?
- Figyelj, ez Justin hajója, menjetek el ketten. Bízom benned is, és Justin-ban is annyira, hogy elengedlek titeket kettesben. Ha tegnap nem történt semmi, akkor a hajón miért történne? - nevette el magát a végére.
- Nagyon szeretlek - csókoltam meg, majd visszabújtam ölelésébe.
Percekig voltunk így, majd haza indultunk. A házba belépve egy fantasztikus illat csapta meg orromat, ami azt jelentette, Amy elkészült az ebéddel. A szobájába indultam, majd ajtaja előtt megállva kopogtam be halkan. Csak egy halk 'gyere' volt az, ami jelezte, hogy a szobába léphetek, amit meg is tettem. Résnyire nyitottam az ajtót, majd fejemet bedugtam. Miután mindkettőjüknek köszöntem - Niall is jelen volt -, megkérdeztem tőle, mi lesz az ebéd, amit fogyasztani fogunk a mai napon.
- Nem tudom, én egész végig a szobámba voltam Niall-el.
- Akkor ki főzött? - értetlenkedtem.
- Én voltam - mondta valaki a hátam mögül.
Amikor megfordultam Liam-be ütköztem, aztán elvesztve az egyensúlyomat estem volna hátra, ha Liam meg nem fog. Kezét derekam köré fonta, mélyen nézett szemembe. Pillanatokig csak bámultuk egymás szemét, majd hirtelen elkaptam tekintetemet. Nem akartam, hogy a többiek félreértsék ezt a helyzetet, ezért gyorsan Liam nyakába akaszkodtam, majd fülébe súgtam egy egyszerű szócskát.
- Köszönöm!
Válasza csak annyiból állt, hogy szorosabban ölelt magához, majd elengedett, hogy utamra indulhassak a konyhába. Belépve éreztem csak azt a csodás illatot, amit a nappaliban nem lehetett olyan erőteljesen érezni. Az asztalhoz ültem, mint mindenki más, majd Liam elénk tette az ételt. A levest lassan fogyasztottuk el, majd következett a főétel. Liam egy nagy tálat helyezett le elénk, amin több, valamilyen szósszal leöntött sült csirkemell helyezkedett el. Finomnak látszott, és az is volt. Perceken belül elfogyasztottuk a tányérunkon lévő ételt, néhányan még utána is ettek, gondolok itt Louis-ra és Niall-re.
- Nagyon jól főzöl Liam - mondtam a velem szemben lévő személynek, miközben megint elvesztem gyönyörű szempárjában.
- Nem az enyém az érdem, hanem anyámé, aki megtanított.
- De ezt te készítetted el nekünk - mondtam neki, még mindig szemeit nézve.
Percekig beszélgettünk még, majd mindannyian szerte szóródtunk.

FONTOS!!!

Ezentúl nem új rész, de meg szeretnétek kérni titeket valamire :)

Ha szeretitek Justin Biebert, a jó blogokat, illetve jó bloggereket, akkor olvassátok ezt a történetet. Nagyon örülnék, ha páran feliratkoznátok a blogra, és egy pár kommentnek is örülne az írója :) Íme a blog : 

http://triumph-diadal-jb.blogspot.hu/ Olvassátok kérlek, nagyon fontos lenne!! :)

20.rész :)♥

*Justin szemszöge*

Egész este figyeltem Ella kívánságait, bár neki nem erre volt most szüksége. Magányra vágyott, ezt bizonyította az is, hogy mindig a szobájában volt, valami magazint bújt bármikor, amikor benéztem hozzá. Egyszer láttam hosszabb időre az este folyamán, amikor egy pohár vízért jött le, ám én a tv-hez húztam és leültettem. Türelmesen nézte végig a délután folyamán felvett teljes interjút, amit velünk készítettek. A műsor után visszasétált szobájába, én pedig maradtam még egy kicsit. Mikor már kellően elfáradtam, a szobámba indultam. Szekrényemből kivettem a pizsamámat - póló, bokszer, és nadrág -, majd a fürdőbe indultam. A vizet megengedtem, a zuhany alá álltam. Miután minden testrészemet vizesnek tudhattam, a kezembe egy adag tusfürdőt nyomtam, melyet testemen kezdtem el habosítani. A habot lemostam testemről, kiléptem a zuhanyzóból. Egy törölközőt kezembe véve töröltem le magamról a vizet, majd ruháimat kezdtem el felvenni. Miután minden ruhadarabot magamon tudhattam, a szobámba indultam. Először Ella szobájába nyitottam be, hogy jó éjszakát kívánjak neki, ám nem volt ott. Gondoltam, a fürdőbe van - 3 fürdőszoba van a házban-, így nem csináltam belőle nagy ügyet. Becsuktam a szoba ajtaját, majd az enyémet kinyitva léptem be saját szobámba. Az ágyamra dőltem, elterültem azon. Fejemet párnámra hajtottam, szememet lehunytam, úgy utaztam el az álmok világába. Érdekes nap volt a mai, mit ne mondjak. 

Reggel a telefonom csörgésére keltem, Benjamin hívott. 

- Szia öcsi. Eldöntötted már, kivel töltöd első napodat a hajódon? 

- Ma szeretném majd Ellával ezt megbeszélni, délután visszahívlak. 

Miután letettem a telefont, még egy kicsit pihentem, majd Ella szobájához mentem. Ajtaja előtt megálltam, halkan bekopogtam, majd mivel nem kaptam választ, visszamentem a szobámba. Negyed 11 lehetett, amikor újra szobájához indultam, de ezúttal nem kopogtam, egyszerűen benyitottam. A látvány meglepett, ugyanis a szoba üresen állt. Csupán egy kis papír díszelgett az asztalon, amit gondolom Ella hagyott itt, rajta ez állt : "Justin, kérlek menj le a nappaliba, az asztalon találsz egy levelet, olvasd el, mindent megmagyarázok benne. Millió puszi : Ella!" Nem értettem, mit akart ezzel, miért lépett le, amikor tegnap olyan jól éreztük magunkat együtt. A nappaliba indultam, ám út közben beugrottam a szobámba. Szekrényemből kikerestem egy farmert, egy pólót, illetve a pulcsit, ami a londoni időben szükséges. Az utolsó ruhadarabot is magamra véve mentem le a nappaliba, ahol tényleg márt egy levél. Gyönyörű kék papírral volt díszítve, közepén egy kézzel vágott piros szívecske díszelgett. Óvatosan szedtem le a kék papírt, nehogy elszakítsam, majd a szívecskét is elválasztottam a levéltől. Kinyitottam a levelet, majd magamban kezdtem el olvasni. 

"Kedves Justin!

Ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti, hogy már nem vagyok ott. Nagyon sajnálom, hogy szó nélkül mentem el, de mindent átgondolva arra jutottam, hogy a mai estét Harry-vel kell töltenem. Nem bírtam elviselni, hogy szomorú, amikor nekem olyan jó kedvem van, csak azért, mert veled töltöm minden időmet. Időre, és magányra volt szükségem, amit neked köszönhetően meg is kaptam. Nagyon szépen köszönök mindent, amit értem tettél, és tényleg sajnálom, amit tettem, de a szívemre kell hallgatnom, ami azt súgja, Harry nekem a tökéletes fiú, és az, akit soha nem szeretnék elveszíteni. Ez azért vicces, mert pár napja még azt hittem, hogy ha a szívemre hallgatok, téged választalak, de a délután mindent megváltoztatott. Látva szomorú tekintetét, olyan érzéseket ébresztett bennem, mint még soha... Ne értsd félre, Justin, te egy nagyon aranyos fiú vagy, az első pillanattól kezdve kedvellek téged, de ha választanom kéne kettőtök közül, sajnálom, de őt választanám. Nagyon szeretlek téged Justin, de a szívem alatt hordom a gyerekét, hogyan tudnám őt elfelejteni? A baba minden mozdulata rá emlékeztetne.. És ha megkérdezné, ki az apja, és miért nem vele vagyok, mit mondok? Anyukád másba volt szerelmes és elhagyta? Nem tehetem ezt se Harry-vel, se a kis csöppséggel. Remélem, hogy barátok tudunk maradni, és remélem, hogy valaha még szóba állsz velem, a tettem ellenére is. Nagyon szeretlek Justin, ezt soha ne felejtsd el. Millió puszi : Ella!"
Miután elolvastam a levelet, csak ültem és magam elé bámultam... Nem tudtam megszólalni, mondatai kavarogtak a fejemben... Nem gondoltam volna, hogy visszamegy Harry-hez, azok után, amiket mondott nekem. Megértettem, hogy őt szereti, bár nehéz lesz, de támogatni fogom, segíteni fogok neki a babával, illetve mindenben, amiben csak tudok. Nem arra fogok törekedni, hogy a párja legyek, hanem, hogy olyan jóba legyünk újra, mint a hetekben. Visszaemlékeztem arra a napra, mikor először láttam meg őt.
*Szokásos napnak indult a mai is, ám nem úgy végződött. Egy átlagosnak mondható délelőttöt töltöttem otthon, drága húgommal és édesanyámmal, majd Niall barátomhoz indultam. Az ajtót kitárta előttem, majd miután beléptem, be is csukta azt. A kanapéra ültünk, ott kezdtük el a beszélgetést. 1 óra telhetett el az érkezésem óta, amikor lépteket hallottunk az emeletről. Mindketten a lépcső felé kaptuk a tekintetünket, és akkor történt meg az, hogy először megláttam. Kecses alakja, mosolya elvarázsolt. Egy pár szót beszélgettünk, majd hármasban indultunk el a közeli pizzázóba. Miután megettük a rendelt pizzákat, Niall távozott, én pedig elnézést kérve indultam el a konyhára. Kis tervemről csak Niall tudott, ő falazott nekem egész végig. Miután elkészültem kis meglepetésemmel, vissza indultam Ellához. Csillogó szemekkel nézte az emeletes gofrit, amit neki készítettem, majd felállt és szorosan magához ölelt. Együtt fogyasztottuk el a 3 emeletes desszertet, majd távoztunk. A házukhoz közeli parkban sétáltunk és beszélgettünk, akkor mondta először nekem, hogy mást szeret. Mikor hazakísértem, még beszélgettünk egy keveset a ház előtt, amikor egy 20 év körüli lány nyitotta ki az ajtót. Kérdése meglepett, az érdekelte, hogy együtt vagyunk-e. Innentől jöttek a meglepetések. Ella először rám nézett, majd rezzenéstelen arccal mondta a lánynak, hogy a barátja vagyok. A lány becsukta az ajtót, én pedig elbúcsúztam Ellától. Pár percig beszélgettünk, majd közelebb hajolt hozzám és ... megcsókolt.*
Hát ez volt az első találkozásunk, amit soha sem fogok elfelejteni.

Ui : Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid, illetve még annyi, hogy szeretnék pár komit látni a rész alatt, csak akkor jön az új rész :)

19.rész :)♥

Szomorúan néztem, ahogy a lány, akit a legjobban szeretek, elhajt a ház elől. Miután a kocsi elhajtott, elléptem az ablaktól és az ágyra dőltem. Könnyeim kiszökni készültek, később utat is törtek maguknak. Lassan folytak le arcomon a sós cseppek, melyek később párnámon hagytak foltot. "Vajon mit rontottam el?" - ez az egy kérdés kavargott a fejemben, amire természetesen most sem kaptam választ. Lábaimat járásra bírva indultam el a konyhába, ahol Amy ténykedett.- Amy... Nem mondott neked semmit? - Annyit mondott, hogy holnap mindent elmagyaráz.- Értem - mondtam csalódottan. Miután csináltam magamnak egy szendvicset, a szobámba indultam. Az íróasztalomhoz ültem, ott fogyasztottam el az imént készített szendvicsemet. Telefonomat kivettem zsebemből, majd megnyitottam híváslistámat. Kikerestem abból Ella nevét, majd arra nyomva indítottam el a hívást. Pár percig csak csörgött, majd felvették, ám nem Ella hangját hallottam a telefonban. 

- Szia Harry. Ella éppen fürdik. Mit szeretnél? 

- Csak beszélni szerettem volna vele...

- Harry, minden tettét meg fogja nektek magyarázni, de most időre van szüksége. Ne sürgesd. Ne haragudj, most le kell tennem - meg sem várta válaszomat, letette a telefont. 

Telefonomat kinyomva mélyesztettem vissza a zsebembe, majd az ágyra dőlve terültem el azon. 10 óra lehetett, amikor felébredtem, úgy látszik kicsit elszunyókáltam. Az ágyam melletti éjjeli szekrényről leemeltem a távirányítót, majd a tv irányába nyújtottam. A piros gombot megnyomva tárult elém a tv-ben szereplő Janise mosolygós arca, aki éppen a sztárhíreket tudatta velünk. A végéig néztem a híreket, majd kikapcsoltam a tv-t és a fürdőbe indultam. Lezuhanyoztam, átöltöztem és fogat mostam, amikor zajokat hallottam a szobámból. A fürdő ajtaját lassan nyitottam ki, majd megláttam Őt. Ott állt az ablak előtt, pizsamában, és engem nézett. Percekig csak csendben figyeltük egymást, majd megláttam halvány mosolyát, amit felém küldött. Mosolya láttán nekem is felfelé gördült a szám. Nem tudtam, mit mondjak neki, meglepődtem azon, hogy itt találtam, ilyen későn. 

- Harry, ne haragudj rám. Tiszta hülye vagyok... - Csak álltam, meg sem bírtam szólalni. Táskái a földön helyezkedtek el, ami azt jelentette, ezen az éjszakát itthon alszik - Harry, én tudom, hogy mindent elszúrtam, de szeretném jóvá tenni. Nem tettem semmi olyat, amiért haragudnod kellene, mi csak... beszélgettünk pár dologról... Harry, én nagyon szeretlek téged, és könyörgöm neked - ebben a percben letérdelt előttem, kezeit összetette maga előtt - bocsáss meg - szemeiből kiszökött pár könnycsepp, arcán folyt le néhány - Meg tudnál nekem bocsátani?  

- Ella. El tudod képzelni, milyen érzés volt nekem, hogy láttalak elhajtani Justin-nal? 

- Ha az segít, hoztam gumicukrot - nevette el magát, mire nekem is nevetnem kellett. 

És ekkor nem bírtam tovább, odalépve hozzá felhúztam a földről, majd magamhoz közel húzva csókoltam meg. Teste remegett, erősen szorított magához. Percekig csak öleltük egymást, majd eltávolodtunk egymástól. Szemei csillogtak, könnytől ázottak voltak. Arcáról letöröltem egy kósza könnycseppet, majd mellkasomra vontam. Pólómon sötét foltot véltem felfedezni, mikor elengedtem. A fürdőbe indult, a vizet megengedte. Táskáit felvettem a földről, szobájába vittem. A szobámba visszaérve hallottam meg hangját, amint a nevemet kiabálja. A fürdőbe rohantam, ahonnan hangját hallottam. A helységbe belépve vettem észre a kétségbeesett arcát, éppen kezét nézte, amiből patakokban folyt a vér. Szobámba rohantam, egy 10-es csomag zsepit fogtam kezembe, majd visszarohantam a fürdőbe. Egy zsepit bevizeztem, azt tettem rá a nyílt sebre. 2 zsepit tettem még a sebre, majd visszamentem a szobámba. Egy fehér pólót kerestem a szekrényemben, majd széttépve azt vittem a fürdőbe. Óvatosan tekertem rá a véres sebre az anyagot, nehogy fájdalmat okozzak szerelmemnek. Csuklóját megfogva tekertem rá egy tekercs fáslit, majd szobámba indultam. Óvatosan emeltem fel az ölembe, úgy vittem ki a fürdőből. Óvatosan tettem le törékeny testét a puha ágyra, mellé feküdtem, úgy öleltem át derekát. 

- Így nem hagyhatlak magadra. Aludj velem. Persze, csak ha nem bánod... 

- Nem bánom, viszont nagyon fáj a kezem. Csináljunk valamit, hogy ne arra figyeljek - mondta, mire egy ötlet jutott eszembe. 

- Megehetnénk a gumicukrot - nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott. 

- Akkor nem haragszol? - vette komolyra a beszélgetést. 

- Hogy tudnék rád haragudni? Ella, nagyon szeretlek - hajoltam közel hozzá, majd egymás után többször is megcsókoltam - Örültem, hogy ott van mellettem, bár ezt a kis balesetet hanyagolni is tudtam volna. Többször megcsókoltam, ezzel próbáltam elterelni figyelmét fájdalmáról. - Ella...

- Igen Harry? - nézett rám gyönyörű barna szemeivel. 

- Miért mentél el? Miért volt úgy, hogy Justin-nál alszol? Miért nem akartál beszélni velem?

- Harry, nem csak veled nem akartam beszélni. Időre volt szükségem, hogy mindent átgondolhassak, és erre Justin-nál volt alkalmam. Nem zavart senki és semmi, Justin pedig hagyott gondolkozni, hisz tudta, hogy ez a jó nekem és ezt szeretném. 

- És mindent sikerült átgondolnod? 

- Igen - válaszolta magabiztosan. 

- És megtudhatom, mire jutottál? Vagy egyáltalán mit kellett átgondolnod? 

- Harry, nehéz nekem ezt így kimondani, ezért elmesélem az egész történetet. Persze, csak ha érdekel. 

- Ha rólad szól, meséld csak - adtam meg a logikus választ. 

- Tehát... Aznap, amikor veled voltam délelőtt, délután elmentem Jane-vel az orvoshoz a reggeli rosszulléteim miatt. Jane hamarabb lelépett, mert anyukája kórházba került, és bement hozzá, én viszont elvégeztem egy tesztet. Az orvos kizárta az összes betegséget, így csak egy dolog maradt, ami még szóba jöhetett. Így tehát elvégeztem még egy tesztet, és kiderült, hogy terhes vagyok... És... Harry, te vagy az apa. Sajnálom, hogy nem mondtam el, de féltem, hogy ki fogsz akadni és elhagysz...

- Ella, én soha nem foglak elhagyni. Főleg nem azért, mert gyerekem születik, főleg akkor nem, ha egy ilyen csodálatos lány lesz az anyja - csókoltam bele a hajába. 

Óvatosan kezdtem el vetkőztetni, pólóját vettem le róla, mikor kezéhez véletlenül hozzáértem. Egy halk pisszenés hallatszott, tovább öltöztettem, amiben segített nekem. Ott feküdt, egy szál bugyiban, illetve melltartóban. Kívántam őt, de tudtam, hogy ezt most nem tehetem. Apró csókokkal láttam el minden porcikáját, majd haját kezdtem el simogatni. Ennek hatására hamar el is aludt, így halk szuszogását lehetett csak a szobában hallani. Párnámra hajtottam a fejem, úgy hunytam le szemem és szenderültem mély álomba. 

Reggel arra keltem, hogy Ella mozgolódik mellettem. Álmosan néztem rá, szájáról leolvastam egy 'bocsánat' szócskát, amit a keltés miatt kaptam. Kikászálódtam az ágyamból, majd a szekrényemben kutatva halásztam elő egy kockás inget, illetve egy szürke mackónadrágot. A fürdőbe belépve vettem észre Ellát melltartóba és tangába, amint gyönyörű barna haját fésüli simára. Éppen egy kis gubancot próbált kifésülni, sikertelenül, így odaléptem hozzá és kivettem kezéből a fésűt. Kezébe adtam a kiválasztott ruhadarabokat, majd haját kezdtem el fésülni. Mikor haja teljesen simának minősült, visszaadtam neki a fésűt, majd megvártam, amíg felöltözik, így együtt léptünk ki a fürdőből. Az este folyamán megtudtam, hogy ma nem megy iskolába, mivel egy vizsgálatra megy vissza az orvoshoz, hogy kiderüljön, hány hónapos lehet a gyermekem, akit a szíve alatt hord. 9 órakor döntöttünk aztán úgy, hogy lemegyünk a nappaliba, és tudatjuk a többiekkel azt, hogy az estét együtt töltöttük. Lassan lépkedtünk le kézen fogva a lépcsőn, majd a többiek meglepődött tekintetével találtuk magunkat szemben. A kanapéra ültem, Ellát az ölembe ültettem, kezét takarta az ing. 

- Ti... együtt töltöttétek az estét? - kérdezte Amy a legnagyobb mosollyal az arcán. 

18.rész :)♥

A tegnap este eléggé furcsán alakult, bár rosszat nem mondhatod róla. De kezdjük is akkor az elején. Mikor "haza" értünk, első dolgom az volt, hogy táskámból kikerestem a pizsamámat. 

- Megmutatnád nekem a fürdőt, illetve a szobámat? 

- Persze, gyere velem - fogta meg a kezem, majd maga után húzott. Egy folyosóra értünk, 4 ajtót láttam meg magam előtt. - Fürdő jobbra a második ajtó. 

- És a szobám? 

- Gondoltam, aludhatnánk együtt... 

- Justin... - kezdtem bele, de félbeszakított.

- Ne haragudj... Ez egy hülye ötlet, igazad van.

- Justin, had mondjam végig. Egy feltétellel alszom veled, az pedig az, hogy nem próbálsz lefeküdni velem - mondtam a szerintem logikus feltételt.
Miután Justin megígérte, hogy nem próbálkozik, a fürdőbe indultam. A zuhanyrózsát kivettem tartójából, a vizet megengedtem. Lassan folyt le a kellemesen meleg víz testemen, majd teljesen ellepte azt. Kezembe egy kevés tusfürdőt nyomtam, amit később testemen kentem el és habosítottam fel. Miután lemostam magamról az illatos habot, álltam még pár percet a víz alatt, ami alatt gondolkozni kezdtem. "Justin vajon tényleg úgy érez irántam, amint mondta?", "Vajon miért vallotta be a tévének, hogy szerelmes belém?", "Vajon mit csinálhat most Harry?". Fejemben ezek a kérdések kavarogtak, amire szokás szerint most sem találtam választ. Érdekelt, hogy Harry mit érezhet most, de nekem most időre van szükségem. Sajnálom őt, hogy így magára hagytam, de időre volt szükségem, hogy mindent átgondolhassak. Fürdés után azonnal a nappaliba mentem, ahol meg is találtam Justin-t.
- Justin, átgondoltam az estét. Szeretnék külön szobába aludni - félve néztem rá, viszont ő csak mosolyogva felállt helyéről és felém indult.
- Gyere velem, megmutatom a szobád.
Előttem ment fel az emeletre, ahol a 4 ajtó helyezkedett el. A bal oldali első ajtót nyitotta ki előttem, majd belépett azon. Utána indultam, majd beléptem a szobába. Szám O alakot formált, amikor körbenéztem a szobában. Egyszerűen gyönyörű volt, a színek passzoltak egymáshoz, ízlésesen volt berendezve. Először a franciaágyat vettem észre bal oldalamon, majd az ággyal szembeni íróasztalon, illetve az feletti tv-n akadt meg a szemem. Az ágy mellett két fotel, a falon pár kép. A függöny el volt húzva az ablak elől, így láthattam a gyönyörű kilátást, amit a szoba biztosított. A ágy mellett helyezkedett el a szekrény, amit csak később vettem észre, a szobából kifelé menet. Miután táskáimat bevittem, újra kényelembe helyezhettem magam a szobában lévő fotelben. Ötlettől vezérelve ültem az íróasztalhoz, kezembe vettem egy papírt. Táskámból kikerestem egy tollat, azzal kezdtem neki a levélnek, amit Justin-nak szántam. Csak írtam és írtam, már 10 óra lehetett, de még mindig írtam. Justin párszor rám nézett, hogy jól vagyok-e, azonban a levelet nem látta. Szerencsére van annyira jó fülem, hogy meghallom, ha valaki felém közeledik, így gyorsan el tudtam rejteni a levelet az újságom alá. Nem szerettem volna, ha akkor olvassa el a levelet, úgy terveztem, holnap reggel hagyom itt neki, bár később sokkal jobb ötlet pattant ki a fejemből... Fél 11 lehetett, amikor erőt vettem magamon, hogy lemenjek Justin-hoz a nappaliba. Éppen felém sietett, ezért gondoltam, hogy a szobájába megy, de nem. Értem jött, ezt mutatta az is, hogy kezemet megfogva húzott a kanapéra. A tv-ből egy délutáni show ismétlése szólt, a képernyőn magamat, illetve Justin-t véltem felfedezni. A délután során felvett anyagot játszották le, éppen akkor kezdődhetett el, amikor leültem.
- Jó napot kedves nézőink, Janise vagyok. - mutatkozott be - Mai napon Justin Bieber-t és Ella Roberts-et értük utol London egyik utcájában. Meglepő volt, hogy kézen fogva sétálnak, annak ellenére, hogy forrásaink szerint Ella Harry-vel éli boldogan a mindennapjait. Ellát kérdezzük a kettőjük közötti kapcsolatról.
És az egész interjú, úgy, ahogy volt, leadták. Ugyanazok a kérdések, ugyanazok a válaszok hangzottak el, amit akkor kérdeztek tőlünk. Félve néztem Justin-ra, aki nagyon jól tudta, hogy ezt le fogják adni a tv-ben. Ha valamelyik sztár őszintén bevallja az érzéseit, azt mindenképp másnap, rosszabb esetben még aznap. Nem zavarta, hisz mosolyogva figyelte, hogy mit szólok ehhez az egészhez, bár nekem nem igazán volt hozzászólásom. Én kiálltam Harry mellett, ami megnyugtatott. Lehet, hogy a szívem mást súgott, mással legyek, bár az eszem azt súgta, jól tettem, hogy őt választottam. Percekig néztük egymást a néma csöndben, majd felálltam helyemről és a konyhába igyekeztem. A felső szekrényt kinyitottam, majd miután kivettem belőle egy poharat, vissza is csuktam azt. Hűtőből kivettem egy dobozos tejet, majd félig öntöttem a poharamat vele. Kakaóport öntöttem a fehér italba, majd kevergetni kezdtem azt egy kanállal. Mikor úgy gondoltam, hogy feloldódott a tejben a barna por, mindent visszatettem pontos helyére, majd az átmeneti szobámba indultam. Justin-tól elbúcsúzva zárkóztam be a szobába, ahol tovább kezdtem írni a levelem. Miután végeztem vele, a táskámban kezdtem el olló után kutatni. Mivel nem szoktam magamnál ollót hordani, muszáj voltam elmenni a boltba. Egy közeli boltban tudtam, hogy van olló, ezért magamra vettem egy kabátod, illetve cipőt és útnak indultam. A házban csend uralkodott, gondolom Justin már aludt. Az ajtót bezártam magam mögött, elindultam a kivilágított épület felé. Miután kifizettem mindent, amit találtam - olló, színes papírok, ragasztó és gumicukor - "haza" indultam. Belépve a szobámba levettem a kabátomat, amit később táskám mélyére süllyesztettem. Telefonomat a kezembe véve néztem meg az időt, amikor észrevettem a nem fogadott hívásokat. Hívásnaplóba belépve vettem észre a 3 órával ezelőtti hívást, amit Harry indított. Telefonom szerint a beszélgetés 4 percig tartott, bár én nem emlékeztem arra, hogy bármikor is beszéltem volna vele. Ha csak... Nem, az nem lehet, Justin nem vette volna fel a telefonomat. Vagy mégis?! Nem gondolkodtam ezen, majd Harry-t megkérdezem, hogy pontosan mi történt... Az asztalomhoz ültem, az ollót, a ragasztót, és a színes papírokat kipakoltam a szatyorból, egyenesen bele a táskámba. Levelemet négybe hajtottam, köré kék papírcsíkot fűztem, majd közepére egy piros szívecskét ragasztottam. Használt kellékeimet táskámba dobtam, majd levelemet megfogva indultam el a nappaliba. Az asztalra helyeztem a levelet, majd halkan visszasétáltam a szobámba. Táskáimat felvéve indultam el az ajtó irányába, majd elé érve nyitottam ki magam előtt. Miután kiléptem a friss londoni levegővel ellátott utcára, még utoljára visszanéztem a gyönyörű házra, majd bezártam magam mögött az ajtót és elindultam. Hogy hova?! Hát haza. Nem bírtam elviselni, hogy Harry szenved, miközben én a legjobb barátommal olyan dolgokat beszélek meg, amiről neki is tudnia kellene... Így tehát elindultam oda, ahol először együtt voltunk, a házunkba. Az utcán pizsamában mentem végig, egészen a házunkig. Harry szobájában még égett a villany, ami azt jelentette, hogy még ébren van. Óvatosan állítottam ablakához egy létrát, amin lassan másztam fel. Szobájában nem találtam, lábaimat egyenként emeltem be, majd mikor egész testemet a szobában tudhattam, kiegyenesedtem. Táskáimat az ablak alá tettem, majd körbenéztem kicsit a szobában. Nézelődésemet az ajtó lassú nyílása zavarta meg. És akkor láttam meg Őt. Arca meglepett volt, nem számított rám. Sajnáltam, hogy elhagytam, még ha az csak egy délután is volt, bár látva szomorú tekintetét, illetve mostani meglepett arcát, csillogó szemeit és apró mosolyát, rájöttem, hogy lehet Justin akármennyire is jó barát, ha nincs mellettem Harry. Csendesen néztünk egymásra, mindkettőnk arcán apró mosoly jelent meg. Nem bírtam tovább a csendet, úgy gondoltam, muszáj megszólalnom, nem állhatunk így reggelig.
- Harry, ne haragudj rám. Tiszta hülye vagyok... Harry, én tudom, hogy mindent elszúrtam, de szeretném jóvá tenni. Nem tettem semmi olyat, amiért haragudnod kellene, mi csak... beszélgettünk pár dologról... Harry, én nagyon szeretlek téged, és könyörgöm neked - ebben a percben letérdeltem, kezeimet összetettem magam előtt - bocsáss meg - szememből kiszöktek a könnycseppek, pár az arcomon folyt le - Meg tudnál nekem bocsátani? 

17.rész :)♥

Már negyed órája, hogy eljöttünk Justin házából, de még mindig nem találtunk megoldást arra, vajon hogyan is mondhatnám el Harry-nek, hogy gyereket várok tőle. Sokszor tértünk át más témára a kiszökkenő könnyeim miatt, amiket szerettem volna elrejteni a járókelők elől. Meg igazából mindenki elől... Egyedül Justin ismeri ezt a gyenge énemet, még akkor is, amikor mindig erősnek mutattam magam előtte. Rengeteget nevettem rajta, illetve vele is. Ő volt az egyetlen ember az életembe, aki bármit csinált, fel tudott vidítani. Ha rám mosolygott, a lepkéim felébredtek a gyomromban, és a közelében különös bizsergés tört rám. Nem véletlenül mondtam, hogy ő az egyetlen ilyen ember, még Harry közelében sem érzek így... Hiába mondja az ember, hogy a szívére kell hallgatnia, nekem most az eszemre kellett hallgatnom. Bármit is érzek Justin iránt, nem dobhatom el a barátságunkat egy kapcsolat miatt. És nem mellesleg gondolnom kell arra, hogy nem minden esetben vállalná az apa szerepét, bármennyire is szeret engem. Nem tehettem mást, bármit érzek Justin iránt, Harry-vel kell maradnom. A szívem nem ezt mondatta velem, hisz bármikor, amikor Justin-nal vagyok, vagy beszélek vele, a szívem hevesebben ver, és azt sem tudom, hol áll a fejem. Gondolkodásomat Justin érintése zavarta meg, amitől mint mindig, most is kirázott a hideg.

- Fázol? - kérdezte Justin a szemembe nézve, szeme különösen csillogott.

- Egy kicsit - vallottam be őszintén.

Levette pulcsiját, majd elém tartotta. Fekete felsőmet felvettem, majd kezemet belebújtattam a puha anyagba, majd becipzároztam, mikor magamon tudhattam. Éppen, hogy csak megöleltem barátomat, egy nő érkezett mellém, mögötte egy kamerát tartó férfival.

- Elnézést. Ella, Justin, válaszolnátok nekem pár kérdésre?

- Persze, természetesen - válaszolt helyettem is Justin.

- Ti egy párt alkottok? - mikrofonját elém tolta, ami azt jelentette, tőlem szeretné hallani a választ.

- Justin csak a legjobb barátom. Mindenben támogat és segít nekem. Nála jobb barátot nem kívánhatnék.

- És mit szól ehhez a jó barátsághoz Harry?

- Először nem nagyon tolerálta, hogy van egy fiú a közelembe, aki eleinte szerelmes volt belém, bár ez most megváltozott annyiban, hogy elfogadja, és nem úgy gondol Justin-ra, mint egy vetélytársra, hanem mint egy olyan fiúra, aki segít a barátnőjének átvészelni a nehéz helyzeteket.

- Tehát Harry örül is annak, hogy Justin-nal meg tudsz beszélni mindent, így neki nem kell olyan sokat foglalkoznia veled.

- Ez nem így van. Harry is ugyanannyit törődik velem, csak egyszerűen vannak dolgok, amiket Harry-nek nehezebb elmondani, mint egy olyan fiúnak, aki külsősként látja a dolgokat és tud segíteni. Elmondja miben hibáztam, illetve mit tettem jól, míg más csak azt hajtogatja, hogy "jól tetted Ella" - formáltam ujjaimmal macskakörmöket.

- Értem. És Justin, te mit érzel pontosan Ella iránt? - most Justin felé nyújtotta a mikrofont.

- Én nagyon örülök annak, hogy Ellával ilyen jó barátok lehetünk, annak ellenére is, hogy a kettőnk közötti kapcsolat nem igazán sikerült. Bevallom, többet érzek még Ella iránt, mint barátság, de tiszteletben tartom a döntését, és azt, hogy ő Harry oldalán boldog.

- Nem érezted még sohasem azt, hogy Ella esetleg kihasznált téged, és esetleg csak Harry-t akarta féltékennyé tenni, ez esetben veled?

- Itt vagyok ám - mondtam a nőnek, mire odanyújtotta Justin-nak a mikrofont.

- Hagyd csak Ella. Egyszer sem gondoltam, hogy kihasznál, azt pedig főleg nem, hogy féltékennyé akarta tenni Harry-t. Már a találkozásunkkor említette, hogy nem lehet a barátnőm, mert más tetszik neki, de az este folyamán sikerült elfeledtetnem vele ezt, és elfogadta a kérésem, miszerint legyen a barátnőm. Örülök neki, hogy elfogadta a kérésem, hisz ha nem így történt volna, ahogy, akkor most nem lennénk ilyen jóba.

- Köszönöm, hogy válaszoltatok nekem a válaszaimra, most a nézők is minden kérdésükre választ kaphattak.

A nő, illetve a kamerát tartó férfi, amilyen gyorsan tudtak, távoztak, mi pedig Justin-nal tovább sétáltunk London utcáin. Egy parkba sétáltunk, ami tele volt futkározó gyerekekkel. Azon gondolkoztam, vajon az én gyerekem is ilyen kis energiabomba lesz-e, amikor Justin közelebb húzott magához, ujjainkat összefonta. Fejemet vállára hajtottam, úgy néztem az ugrándozó kislányokat, akik minket meglátva odafutottak az anyukájukhoz, utána pedig velük kézen fogva jöttek oda hozzánk egy közös képet kérni, vagy autogramot. Már tizedszerre firkantottam le a nevemet, amikor megláttam egy ismerős barna hajú kislányt. Mosolyogva intettem neki, mire anyukáját kézen ragadva futott oda hozzám és a nyakamba ugrott. Térdemre emelve öleltem szorosan magamhoz, örültem, hogy látom.

- Justin, bemutatom neked legaranyosabb rajongómat, Elizabeth-et - a kislány aprót intett, fejére puszit nyomtam - És Elizabeth, ő itt a legjobb barátom, Justin. Gondolom már ismered.

Elizabeth vadul bólogatni kezdett, majd még jobban hozzám bújt. Időközben anyukája is megérkezett, akivel délelőtt is nagyon jól megértettük egymást, így folytattuk reggeli beszélgetésünket. Este 7 körül járt, amikor elbúcsúztam tőlük, és Justin lakására indultunk. Az ajtó előtt álltunk, táskámban kerestem a kulcsomat, amit Justin bízott rám, hogy be tudjak menni a házba, bármi baj van. Miután kihalásztam táskám legmélyéről az említett tárgyat, a zárba helyeztem. Az ajtót kitártam magam előtt, majd beléptem rajta. A ház ugyanolyan állapotban volt, mint amikor elindultunk, annyi különbséggel, hogy az asztalon 3 levél helyezkedett el. A kanapéra ültem, Justin pedig a leveleket bontotta ki és olvasta el. Az utolsó levelet olvasta, amikor felém kapta tekintetét. Mosolyogva nézett rám, majd felém nyújtotta levelét. Kezemet kinyújtva vettem el tőle a kissé gyűrött borítékot, majd kivettem belőle a levelet és olvasni kezdtem.

"Kedves Justin!

Szülinapod alkalmából szeretnélek megajándékozni egy hajóval, amit még apád hagyott rád, távozása előtt. Nagyon jó barátom volt, így engem bízott meg azzal, hogy szülinapod előtt pár nappal küldjem el ezt a levelet. A hajó kulcsát személyesen szeretném átadni, ezért vasárnap fél 8 körül beugrom hozzád. A hajó hasonlít egy rendes házhoz, rendelkezik konyhával, fürdővel, medencével, 4 két ágyas szobával, 1 üres szobával, illetve egy nappalival. Első napodat szeretném, ha nem egyedül töltenéd, ezért örülnék neki, ha valamelyik barátodat elhívnád magaddal. A hűtő tele van ételekkel, italokkal, illetve a szekrényekben is megtalálhatók a tányérok, poharak. A fiókban vannak az evőeszközök, az alatta elhelyezkedő szekrényben pedig megtalálhatod a főzéshez szükséges edényeket. Találkozunk vasárnap, addig is vigyázz magadra!!"

Az üzenetét elolvasva azonnal az órára pillantottam, ami 7 óra 25 percet mutatott. Justin-ra néztem, aki felpattant a helyéről és az ajtó felé indult. A csengő hirtelen szólalt meg, viszont Justin számított rá, mert abban a pillanatban ki is nyitotta az ajtót. Egy 25 év körüli férfi lépett be a szobába, majd Justin felé fordult.

- Fáradj beljebb - mutatott Justin a kezével a nappali felé.

- Látom vendéged van. Esetleg zavarok? - utalt rám a férfi.

- Nem, csak beszélgettünk. Ella vagyok - nyújtottam a kezem, amit el is fogadott.

- Benjamin vagyok, Justin unokabátyja.

- Örülök, hogy megismerhetlek.

- Részemről az öröm - mosolygott rám - Tehát Justin, itt vannak a kulcsok. A levelemben már említettem, hogy szeretném, ha nem egyedül mennél oda. Esetleg elvihetnéd valamelyik barátodat, vagy esetleg Ellát.

Kezét Justin felé nyújtotta, átadta neki a kulcsokat. Negyed órát beszélgettünk, amikor Benjamin-nak távoznia kellett.

- Nekem is mennem kéne. Harry már biztos aggódik értem.

- Hívd fel és mond meg neki, hogy itt alszol - nyomta kezembe a telefonomat.

A telefonomból kikerestem Harry számát, majd tárcsázni kezdtem azt. Már éppen le akartam tenni, amikor meghallottam a hangját a telefonba.

- Szia kicsim. Minden rendben? Jól vagy? - halmozott el a kérdéseivel.

- Minden rendben, jól vagyok. Justin-nal voltam egész délután, vigyázott rám.

- Rendben, mikor érsz haza? Már kezdesz hiányozni.

- Harry, azért hívtalak, mert ma Justin-nál alszok. Holnap suli után találkozunk - nem vártam meg válaszát, azonnal kinyomtam a telefont, amit az asztalra raktam le. Nem sok idő telhetett el, amikor a telefonom újra rezegni kezdett. Kijelzőre pillantottam, amin Amy neve villogott. - Szia Amy! Mit szeretnél?

- Holnapra nem kell neked pár ruha?

- Összepakolsz nekem egy táskába párat? Nem sokára érte megyek, csak gyere ki a ház elé.

- Rendben. 10 perc múlva?

- Persze. Akkor szia.

Nálad jobb barátom nem volt még. Ezt köszönöm
neked, Justin! @Justin_Bieber <3
Szeretlek, és senki nem választhat minket el,
bármi is történjen!

Miután letettem a telefont, szóltam Justin-nak, hogy elmegyek pár cuccomért, de ragaszkodott ahhoz, hogy elvisz kocsival, hogy ne kelljen sétálnom. 2 percig veszekedtünk egy ilyen apróságon, majd beadtam a derekam és elindultam a garázsba. Beszálltam a kocsiba, majd miután Justin is helyet foglalt, elindultunk. Röpke 5 perc múlva már a ház előtt szálltam ki, hogy összepakolt táskáimat átvegyem Amy-től. Egy ölelés volt csak, ami kettőnk között történt, már vissza is szálltam a fekete autóba. Táskáimat a hátsó ülésekre helyeztem, majd visszafordultam Justin-hoz. Telefonomat a kezembe vettem, úgy fotóztam le magunkat Justin-nal, majd a képet később fel is töltöttem a twitter fiókomra. Justin telefonja jelezte, hogy sikeresen fel lett töltve a kép, ugyanis Justin telefonja pittyegő hangot adott ki. Miután arcon pusziltam, a kocsikulcsért nyúlt és beindította a kocsit. Hátra fordultam a biztonsági övemért, viszont akkor... megláttam Harry-t az ablakban. Engem nézett, arcán látni lehetett a szomorúságot. Sajnáltam őt, de nekem időre van szükségem, hogy a szemébe tudjak nézni, anélkül, hogy elsírjam magam vagy elmondjam neki, hogy gyereket várok tőle.

- Justin, menjünk kérlek... - mellettem ülő fiúra pillantottam, aki azonnal gyújtást adott a kocsinak.

Lassan hajtottunk el a már megszokott ház kapujából, egyenesen Justin megnyugvást jelentő otthonához        .

16.rész :)♥

A délután tele volt meglepetéssel, örömmel, illetve aggódottsággal. Akkor kezdem is az elején... Miután kipihentük magunkat, átöltöztem és elindultunk az orvosi rendelőbe, amiért a reggeli rosszullétek kezdenek rendszeressé válni. A váróterembe belépve húztam egy sorszámot, ami jelezte, hogy az orvos mikor tud fogadni. Kis kezemben tartott papírom azt mutatta, hogy én vagyok a 12-es váró. A nővérpult felett hirtelen felvillant egy tábla, amin a 11-es szám villogott. Egy velem egyidős lány kelt fel eddigi helyéről és a rendelő felé vette az irányt. Két egymás melletti széken foglaltunk helyet Jane-nel, úgy vártuk, hogy valamelyik rendelőbe behívjanak. Jane-nel az ebédet beszéltük át többször egymás után. Rengeteget nevettünk a már megtörtént dolgokon úgy, mintha 1 perce történt volna minden megemlített dolog. Beszélgetésünket a tábla villogása zavarta meg, illetve a rendelő nyíló ajtaja. Helyemről elrugaszkodva indultam el a rendelőbe, majd az orvos előtt megállva vártam, hogy Jane becsukja maga mögött az ajtót. Miután ez megtörtént, az orvosi ágyra felfekve meséltem el a problémáimat az orvosnak, Mr.Johnson-nak. Türelmesen hallgatta végig a felsorolt indokokat, amiért ma ellátogattam hozzá. Az ágyon fekve vártam, hogy az orvos elkezdje a vizsgálatot. Pár perc elteltével már a betegségeket vettük sorra, amiből egymás után zártuk ki azokat. Már csak 2 betegség jöhetett szóba, amikor hirtelen megcsörrent Jane telefonja. 

- Elnézést, ezt fel kell vennem - mondta, aztán távozott a szobából. 

- Ella. Minden ésszerű lehetőség ki lett zárva, már csak egy dolog maradt, ami a reggeli rosszulléteket okozhatta. Lehetséges az, hogy esetleg állapotos vagy? - tette fel azt a kérdést, amire vártam. 

- Mr.Johnson, szeretném azt mondani, hogy nem, de a tüneteim, amiket nap, mint nap észlelek, nem ezt mutatják. A menstruációm 1 hete késik, a reggeli rosszullétek mindennaposak, más ételeket kívánok, mint azelőtt, bár nem igazán van étvágyam. 

- Örülnék, ha elvégeznénk egy terhességi tesztet, hogy biztosak lehessünk a dologban - az íróasztalához lépett, melynek kihúzta legfelső fiókját. Kiemelt belőle egy fehér tárgyat, amit később a kezembe nyomott. Az erre kialakított mosdóba indultam, ahol elvégeztem szükséges dolgaimat, majd visszatértem a szobába, ahol az orvos várakozott rám. A kezébe adtam a tesztet, majd az ajtó felé kaptam a fejem, mivel az nyílni kezdett. Jane dugta e rajta a fejét, szemei könnytől csillogtak. 

- Ne haragudj Ella, de apa hívott. Anya kórházba került, be kell mennem hozzá. Ne haragudj, de ez a délután most nem fog összejönni - könnyei csak úgy potyogtak.

- Semmi baj, anyukád fontosabb. Jobbulást neki és puszilom - lassan sétáltam oda hozzá, majd szorosan magamhoz öleltem. 

Miután Jane távozott, Mr.Johnson hirtelen kapta fel a tesztet, majd a kezembe adta. Értetlenül néztem a 2 csíkot, ami csak azt jelenthette, hogy állapotos vagyok, méghozzá Harry-től. Már éppen indulni készültem, amikor az orvosom még utánam szólt. 

- Ella, pár nap múlva gyere vissza egy vizsgálatra, ha meg szeretnéd tudni, hány hetes a magzat. Egyedül gyere, ha nem szeretnéd még senkinek elmondani. 

- Az sem gond, ha egy barátommal jövök? - kérdeztem, és már tudtam is, ki lesz az a személy. 

- Persze, hogy nem. Ha azt szeretnéd, hogy melletted legyen a vizsgálat során, természetesen jöhet veled. 

- Köszönöm szépen. Akkor pár nap múlva találkozunk Mr.Johnson. 

- Hívj csak Jake-nek. Egyikőnk sem olyan öreg, hogy magázódjunk. 

- Rendben. Akkor szia Jake. Köszönök mindent. 

Az épületet elhagytam, telefonomat kezdtem keresni a táskámban, amit pillanatok múlva meg is találtam. Híváslistámból kikerestem a legutóbb felhívott számot, amire azonnal hívást indítottam. Már éppen le akartam tenni, amikor egy számomra ismerős hang szólt bele. 

- Szia édes. Mi újság? - megnyugtatott a hangja, hisz tudtam, hogy ő az az ember, aki mellettem lesz, bármi is történjen. Ő mellettem állt akkor is, amikor összevesztem Liam-mel, vagy éppen Niall-lel. Gondolkodásomból az ő hangja rántott vissza a való világba, ezúttal a nevemet hajtogatta - Ella! Ella, itt vagy? 

- Jajj, ne haragudj, elgondolkodtam. Tudnánk valamikor találkozni? 

- Otthon vagyok édesem, ha gondolod gyere át hozzám. Hol vagy? Érted megyek - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. 

- Itt állok a Walker Street-i orvosi rendelő előtt. 

- 10 perc és ott vagyok érted. Addig ha gondolod, menj be a sarki kávézóba. 

- Rendben, ott leszek. 

Miután letettük, azonnal az előbb említett kávézóba indultam. Rendeltem magamnak egy üveg vizet, majd leültem az egyik 2 személyes helyre, ami az ajtó felé nézett. Egy autó állt meg a kávézó parkolójában, amiből egyenesen Ő szállt ki. Az ajtó felé kaptam a fejemet, amikor megláttam Őt talpig feketében. Ahogy meglátott, hozzám sétált. Felpattantam a helyemről, úgy indultam felé. Előtte megállva két puszival köszöntöttem, majd követtem az italos pulthoz.

- Ha már itt vagyok, veszek egy kólát. Kérsz valamit? - kérdezte mosolyogva. 

- Nekem már itt van a vizem - mutattam neki a kezemben lévő szívószálas vizet. 

Miután kapott egy fehér poharat, amit utána tele is töltött kólával. Egy sárga szívószálat helyezett bele az annak kialakított lyukba, majd egy kortyot ivott belőle. Felé fordultam, ám ekkor láttam meg, hogy a hátam mögötti lány már le is fotózott minket. Ez még az interneten nagy szám lesz. A telefonom csipogni kezdett, ami jelezte, hogy valaki megosztott valamit a twitter fiókomon. Bejelentkezve vettem észre, hogy a kép már fel is került az internetre. Dühösen néztem a hátam mögött álló lányra, aki értette a célzást. Folyamatosan néztem a telefonomat, egészen addig, amíg el nem tűnt a kijelzőről az imént feltöltött kép. Ismét hátrafordultam a lányhoz, aki lehajtva tartotta a fejét. 

- Köszönöm. Nem szeretném, ha miattad kezdenének az újságírók hamis pletykákba. Rendben? 

- Persze, ne haragudj. 

- Ha közös képet szeretnétek velem, vagy Justin-nal, csak szóljatok. 

- Mehetünk édes? - puszilta meg az arcom Justin. 

Kezét megragadva húztam ki a kávézóból. Az autóba beszállva kötöttem be magam, és már el is indultunk. A már megszokott háznál álltunk meg, behajtott a garázsba. Kiszálltam a fekete kocsiból, majd az ajtót kitárva magam előtt léptem be a nappaliba. A táskámat a földre dobtam, a kanapéra huppantam le. Justin közelebb lépett hozzám, leguggolt elém, úgy nézett bele barna szemeimbe. 

- Elárulod, miért volt olyan sürgős, hogy találkozhassunk? Azt hittem Jane-nel töltöd a délutánodat. 

- Elmegyünk sétálni? Elmondok mindent. 

- Csak akkor, ha most elmondod a fő problémád. 

- Hoznál nekem egy pohár vizet? - kértem meg, csak hogy egy kicsit halasszam a témát. 

Justin szó nélkül kiment a konyhába, majd egy pohár vízzel a kezében tért vissza. Felé indultam, majd kezéből kivettem a vizet és az asztalra helyeztem. Mintha csak gondolatolvasó lett volna, szorosan megragadta a kezeimet, mellkasára vont. 

- Olyan jó, hogy itt vagy velem Justin! - könnyeim folyni kezdtek, Justin pólóján nagy foltot hagytak. 

- Ella, látom, hogy valami bánt. Mi a baj? - kissé eltolt magától, szemeimbe nézett. 

- Justin, én gyereket várok... tőle- tudta, kiről van szó, nem kellett magyarázkodnom - Aznap, amikor téged visszautasítottalak, megtörtént...

- Szeretlek Ella! - húzott magához. 

- Én is szeretlek Justin! - pusziltam meg az arcát. 

- Félreértettél. Én komolyan szeretlek, ezt nem csak úgy mondom. Amióta visszautasítottalak, azóta is csak téged szeretlek, hiába vittem el aznap este Jane-t. Minden este csak rólad álmodom. Arról a napról, amikor a barátnőm lettél. Aztán eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha még mindig együtt lennénk, és nem ismerted volna meg Harry-t. Nem szeretnélek elszakítani tőle, örülök, hogy boldog vagy. Nekem a te boldogságod sokkal fontosabb, mint a sajátom. 

- Justin, sajnálom, de én boldog vagyok Harry-vel, bár azt még nem tudom, hogyan mondom el neki, hogy az ő gyermekét hordom a szívem alatt. Megyünk akkor sétálni? - tértem vissza az eredeti tervre.