10.rész :)♥

Ne haragudjatok, hogy ilyen régóta nem hoztam új részt, de közeledik az év vége, egyre több a dolgozat, a javítás, és én úgy gondolom a tanulás fontosabb bárminél. De most itt van az új rész, remélem tetszeni fog nektek :) 

Kezemnél fogva fordított vissza magához, majd mélyen a szemembe nézett. 

- Ezt miért kaptam? 

- Csak tettetted, hogy tetszem, rémlik? Nem vagyok süket. - adtam az egyszerű választ. 

Száját többször is kinyitotta, de azonnal vissza is csukta. Nem jött ki hang a torkán, annyira meglepődött azon, hogy hallottam, amit mondott. Karomat kirántottam szorításából és tovább haladtam az eredi célom felé. Vagyis haza. Josh már nem jött utánam, csak egy helyben nézte távolodó alakomat. Nem akartam visszanézni, csak a földet bámulva szedtem a lábaimat. Szemeimben időközben összegyűlt pár könnycsepp, amik nagyon ki akartak szökni, de inkább visszanyeltem őket. Nem akartam, hogy ilyen megtörtnek és meggyötörnek lásson akárki is. A sarkon befordulva aztán nem bírtam uralkodni magamon. Harry alakja tűnt fel, amint gyönyörű, barna hajú barátnőmet csókolja. Tehát együtt vannak Eleanor-ral. Könnyeimet letöröltem, úgy mentem el mellettünk. Mindketten egy kevés időre felnéztek, majd elbúcsúztak egymástól. Harry jött velem - vagyis mögöttem - haza, Eleanor pedig a saját útján indult el. Hazaérve azonnal a szobámba rohantam, majd bezártam magam mögött az ajtót. 1 órát töltöttem csöndben a sötét szobában, majd bekapcsoltam a laptopomat. Youtube-ra beírtam a kedvenc One Direction zenémet, majd az ágyba visszabújva hallgattam. A zenét többször is újraindítottam, mire erőt vettem magamon, és lábaimat járásra bírva mentem le a konyhába. A lépcsőn óvatosan lépkedtem lefelé, majd a nappaliban érdekes látvány fogadott. Justin Bieber és Niall a kanapén ülve röhögtek. Csak akkor hagyták abba egy percre, amikor megláttak.
- Nem akartam megzavarni semmit, már megyek is.
- Nem zavarsz, maradj nyugodtan. - mondta kedvesen Niall.
- Csak a konyhába indultam valami vacsit keresni.
- Rendeljünk pizzát. - vetette fel remek ötletét.
- Vagy együnk ott. - mondtuk egyszerre Justin-nal.
- Amúgy, Justin vagyok.- nyújtotta felém egyik kezét, amit azonnal el is fogadtam.
- Ella. Akkor megyünk, vagy rendeljünk? - tereltem a témát.
- Menjünk. - mondta Justin még mindig engem nézve.
Hogy miért nem ragadtam le Justin-nal beszélgetni? Az egyik ok az volt, hogy már nagyon éhes voltam, a másik viszont az, hogy Justin nekem nagyon megtetszett és ezt nem akartam, hogy kiderüljön. Ha egy kicsit is többet beszéltem volna vele, lehetséges, hogy olyat mondok vagy teszek, ami miatt mindenki hülyének nézett volna. A szobámba indultam, ahol egyenesen a szekrényemhez indultam. Az útra egy sima farmert választottam rózsaszín felsővel, fekete mellénnyel és egy szegecses magassarkúval. Miután elkészültem, óvatosan lelépkedtem a lépcsőn és a nappaliba vártam a két fiút. Miután mindhárman készen álltunk, elindultunk a közeli pizzériába. Az egész utat végigbeszéltük a kocsiban Justin-nal, így még jobban megtetszett. Lehet vele mindenről beszélni, nem cikiz ki a hülye gondolataim miatt és nyitott a dolgokra. Rengeteg idő eltelt, mire odaértünk Niall kedvenc pizzázójába. Egy 4 ülőhelyes helyet választottunk magunknak, ott foglaltunk helyet. Justin és Niall a velem szembe lévő 2 helyre ültek le, míg én a másik két helyet foglaltam el. Pár percig ültünk mosolyogva, amikor megérkezett mellém egy srác, aki felvette a rendelésünket. Három darab 32 cm-es pizzát rendeltünk, mindháromra különböző feltétet kértünk. Negyed órát töltöttünk el viszonylag csendben, amikor újra körünkben üdvözölhettük a pincér fiút. Miután letett elénk a rendelt pizzákat, felvette az italrendelést is, majd távozott. Mindenki egy-egy pizzaszeletet a kezébe fogva kezdte el a falatozást, miközben többnél több téma merült fel mindannyinkban.
- Nem bírom ezt a csendet, valaki mondjon már valamit - mondtam hirtelen az első gondolatomat. Egy másodpercig mindketten furcsán néztek rám, mire újra megszólaltam - Öhm.. Ezt hangosan mondtam?
- Hát, igen - mondta röhögve Niall.
- Na mindegy, a lényeg, hogy igaz volt.
- Jó, akkor ismerkedjünk meg - vetette fel remek ötletét Justin - Kérdezz - felelek hármasba?
- Azt hogyan? - lepődtem meg.
- Te kérdezel Niall-től, Niall tőlem, én pedig tőled. Utána pedig fordítva haladunk. Niall kérdez tőled, Te tőlem, én pedig Niall-től.
- Én benne vagyok, ha Niall is - néztem rá szőke barátomra, aki csak egy bólintással felelt - Ki kérdez először?
- Kérdezz te.
- Tehát Niall szeretne kezdeni - röhögtem el magam. Nem szeretek kezdeni, bármit is játszunk.
Miközben ettük a pizzát minden mocskos titok, cikis sztori, eltitkolt igazság kiderült, persze ilyenekben mindenki bővelkedik. Már réges-rég befejeztük a játékot, amikor Justin hirtelen megszólalt.
- Szereted a gofrit, Ella? - szegezte nekem a kérdést.
- Nagyon szeretem. Kiskoromban rengeteget ettem, de mostanra valahogy elfelejtettem magamnak csinálni. Majd egyszer ha ráérek, akkor csinálok reggelire. Te szereted?
- Én az elmúlt hetekben kóstoltam először, és nagyon elnyerte a tetszésemet. Viszont, ha most megbocsátotok, ki kell mennem - állt fel az asztaltól.
- Mivel én tudom mire készül Justin, ezért most magadra is hagylak, ugyanis tudom, hogy nem a mosdóba ment - állt fel Niall is az asztaltól is.
Furcsán néztem az egyre távolodó alakot, majd zsebemből előhalászva a telefonomat húztam el azon a zöld csíkot, ami jelezte, hogy fogadni kívánom a hívást. Miután Harry-nek sikerült beszámolnom a hollétemről és arról, hogy mikor és kivel megyek haza, sikerült letennem a telefont. Harry nem repdesett az örömtől, hogy egy idegen fiúval szándékozok hazamenni - és arról nem is tud, hogy most csak kettesben vagyunk -, úgy, hogy apa rájuk és Amy-re bízott engem. Ezt így jó megtudni... Mindegy, a lényeg, hogy Justin egy nagyon aranyos fiú, akinek semmi hátsó szándéka sincsen, csupán meg akar ismerni. Nagyon örülök, hogy ennyire odafigyel arra, amit mondok, mert látom, hogy érdekli, amit mesélek neki. Fél percet ültem magam elé bámulva, amikor hirtelen kivágódott a konyha ajtaja, amitől kicsit összerezzentem...

9.rész :)♥

Ella szemszöge

Egy hónap telt el azóta, hogy Josh-sal indultam el a randira. Az este nagyon jól sikerült, bár Harry-nek nem tudtam elmesélni az élményeimet, de másnap sikerült mindent megbeszélnem vele. Kíváncsi voltam a reakciójára, de hidegen hagyta. Ez az utána következő 2 hétben meg is látszott, ugyanis Eleanor minden délutánját nálunk töltötte Harry miatt. Minden ilyen napomat Stellával töltöttem vagy a parkban cigizéssel - a sok stressz miatt rászoktam -, vagy pedig a szobámban sírdogálok. Hiába van mellettem Josh, mégsem érzem azt, amit akkor érzek, amikor Harry-vel vagyok. Ő megváltoztatja az életemet, egészen addig, amíg Josh-t csak bátyámként szeretem. De ezt neki is elmondtam, éppen ezért csak barátként közeledik hozzám, és úgy gondolom belőle egy nagyon jó fiúbarát lesz. Ma is egy jó fiúbaráthoz hűen ölelt meg, amint egymást mellé értünk a suliban. Az órák rettenetes tempóban rohantak. Utolsó óra után eszméltem csak fel, hogy vége a napnak és mehetek haza. Jane-nel az oldalamon indultam ki az iskolából, és indultam haza. Ilyenkor mindig átjön hozzám, amikor nincs tervem és együtt eszeljük ki a délutáni programunkat. Úgy voltunk vele, hogy otthon ledobjuk a cuccunkat és elmegyünk a közeli fagyizóba. Meg is tettük ezeket a dolgokat, és legközelebb már a fagyizóban ülve nevettünk a sok hülyeségen, amit egymásnak meséltünk. Rengeteget meséltem neki magamról, Harry-ről és a kapcsolatunkról. Elmondtam neki mindent, amit eddig senkinek sem mondtam el, de megbízom annyira Jane-ben, hogy nem adja tovább senki olyannak, akinek nem kéne tudnia ezekről a dolgokról. 

- És Harry nem is tudja, hogy szereted? - kérdezte a történetem végén. 

- Nem, de ő is szerelmes valakibe, így nem merem elmondani neki. 

- De lehet, hogy beléd szerelmes. 

- Egyszer, amikor suliba hozott, érthetően a tudtomra adta, hogy közöttünk nem lehet több, mint barátság. Azóta nem próbálkozok semmivel. Ha ő közeledni szeretne hozzám, megteszi, de én most remekül elvagyok Josh-sal, ő pedig a tökéletes Eleanor-ral. 

- Most ugye nem gondolom rosszul, hogy nem kedveled Eleanor-t?

- Nincs vele semmi bajom, de nekem nagyon sokat jelent Harry, de neki meg Eleanor tetszik, mert amikor csak tudja, vele tölti az idejét, velem meg egyik délután sem foglalkozott. Elvitt a suliba, utána meg egész nap nem szólt hozzám. De én nem vagyok kutya, hogy egyfolytában utána rohangáljak és lessem minden kívánságát, hátha úgy hamarabb megkedvel. Ha nem elég neki az, hogy én kedves vagyok vele, meg amit kér megteszem neki egy szó nélkül, akkor nagyon sajnálom, de nem tudok ezzel mit csinálni. 

- Ezt meg is értem, de szerintem sokkal másabban viselkedne veled, ha megtudná, hogy szereted, vagy legalábbis több szeretnél neki lenni, mint egy egyszerű barát. 

- Megfogadom a tanácsod. Ma vagy holnap elmondok neki mindent. Hacsak nem történik valami közöttük Eleanor-ral. Akkor inkább tartom a számat, mert ha már összejöttek, úgysem fog Harry miattam szakítani vele. Vagyis szerintem nem. - mosolyodtam el a mondatom végére. 

Éppen egy epres fagyit rendeltem magamnak, amikor Josh lépett be és az egyik asztalhoz ült le. A haja fel volt állítva, mint a legtöbb pávagyereknek, és éppen az egyik lányhoz fordult oda és beszélgetni kezdtek. Jane-nel mindketten Josh-t figyeltük, amikor hirtelen megcsapta a fülemet egy mondat : "Nincs semmi köztünk Ellával, csak tettetem, hogy tetszik. Téged szeretlek és szerettelek is mindig." És itt kész.. Mi van?! Csak tettette, hogy tetszem neki? Aha. Hazudni aztán tud. Ebben a percben Jane a kezembe nyomta a rendelt fagylatomat és egy aprót biccentett. Azonnal értettem a célzását, így az asztaltól felállva Josh felé indultam. Megálltam előtte egy pillanatra, majd ahogy csak tudtam, a hajába nyomtam a fagyimat. Megérte. Teljesen megérte ezért venni egy fagyit, még ha nem is kóstoltam meg. Táskámat a kezembe véve futottam ki a fagyizóból, de Josh utánam jött...

8.rész :)♥

Harry szemszöge

Szokásosan én vittem Ellát iskolába, aminek kimondottan örültem, mert tudtam vele négy szem közt beszélni. Kiderült, hogy délutánra randija van, és örültem, hogy elmondta, így fel tudok rá készülni lelkileg, hogy egy másik srác karjaiban lássam. A kocsival szokásosan a közeli parkolóban álltunk meg, és szokásosan egy öleléssel búcsúztunk el egymástól. Ilyenkor mindig még várok pár percet, mielőtt elindulnék, hogy láthassam, ahogy a szőke barátnőjével megölelik egymást, majd az iskola kapuját kitárva, együtt indulnak meg a napnak. Ugyanígy volt a mai napon is. Mikor már nem láttam őket sehol, elindultam vissza a házba, mint általában. Halkan nyitottam ki az ajtót, hisz ilyenkor még nincs ébren senki. Főleg olyankor, amikor Ellának nulladikban matekja van. Cipőmet levéve indultam meg a konyhába, ahol bögrémet kezembe véve öntöttem bele a készített kakaóból, amit Ellának köszönhetek. Minden reggel ugyanaz a finom kakaó vár engem itthon, aminek nagyon örülök. Nem tudnám elképzelni a reggeleimet kakaó nélkül. Mikor az utolsó cseppet is kiittam bögrémből, felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat. Egy óra elteltével, ötlettől vezérelve írtam egy üzenetet Ellának, hátha fent van és válaszol. 5 percig vártam a válaszára, de csak nem érkezett egy üzenet sem. Már ki akartam lépni, amikor felvillant a kis jel, ami jelezte, hogy bizony üzenetem érkezett. Ella nevére kattintva olvastam el válaszát, miszerint suli után jön haza, áthívta pár barátnőjét, akik segítenek neki estére kiválasztani a ruháját, megcsinálják a sminkjét, stb... 

Harry : Neked amúgy nem órán kéne lenned? :)

Ella : Ne panaszkodj, te írtál rám :) Amúgy pedig éppen fizika órán ülök az utolsó padban. És tudod, hogy a fizika nem tartozik a kedvenceim közé :)

Harry : Igen, tudom. Nekem sem tartozott oda:)

Ella : Hányassal mentél át? 

Harry : Kettessel, mert szeretett a tanár :D Most már annyira nem vagyok a szíve csücske.

Ella : Miért? 

Harry : Zayn-t is tanította és ismerte már, hogy milyen. És most, hogy barátkozok vele, és egy bandában énekelünk, nem hiszem, hogy örülne, ha meglátogatnám. 

Ella : Jól megcsináltad :D Engem eddig egyik tanár se szeretett. Maximum a rajz, mert szerinte szépen rajzoltam és az ének, mert szerettem énekelni és szerinte, hangsúlyozom szerinte jól csináltam. 

Harry : Majd ha valamikor ráérsz énekelhetnél nekem valamit :)

Ella : Majd meglátjuk, viszont most megyek, mert lassan kicsöngetnek :) Szia Harry, otthon találkozunk :)

Harry : Szia:) További jó sulit!

Ella : Ez nem lehet jó!! :D

Ezen a mondatán egy kicsit felröhögtem, amit Amy szerintem hallott, mert amikor felnéztem az ajtóban állt. 

- Ellával beszéltél, igaz? - kérdezte gyanúsan.

- Igen. Ennyire látszik? 

- Eléggé. A szokottabbnál is boldogabb vagy. Mint egy 5 éves, aki most kapott egy nyalókát. 

- Inkább legyek szomorú? 

- Ne! Én sokkal jobban szeretem a boldog Harry-t! 

- Akkor készülj fel, mert este a szokottabbnál is töröttebb leszek. 

- Mi történt? - kérdezte komolyan.

- Ella randizni megy az egyik osztálytársával, aki elmondása szerint aranyos, jóképű, megértő és tökéletes. 

- Majd rájön, hogy nincsen tökéletes pasi. Mindenkibe van olyan, amit háta búbjára se kívánna. 

- Ezt neki mondd. - röhögtem fel. 

A délelőtt és délután egy része nagyon jól eltelt, viszont következett a délután és az este. Ella, ígéretét betartva áthívta 2 barátnőjét, akik először sikoltoztak, amint megtudták, hogy együtt lakunk, de aztán Ella és az én kérésemre a mai nap főszereplőjével, azaz Ellával foglalkoztak. Gyönyörűen megcsináltál a haját, áthoztak pár randira illő ruhát és elkészítették ruhájához illő sminkjét. A barátnői nagyon rendesek voltak, főleg Eleanor, aki azonnal elnyerte a tetszésemet. Csinos, vidám, babaarcú, gyönyörű szemű és mosolyú lány, aki örül az embernek és boldogan tevékenykedik minden téren. Rengeteget voltam vele a délután folyamán, de így csak még jobban megtetszett. Miután Ella távozott az újdonsült barátjával, mindenki elhagyta a házat. 2 óra telhetett el, amikor a konyhába indulva pillantottam ki az ablakon. Az ajtó előtt Ellát véltem felfedezni a fiú karjaiban. Óvóan ölelte a derekát, miközben Ella a nyaka köré fonta a kezét. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de abban a percben a fiú közelebb hajolt a gyönyörű lányhoz és... megcsókolta. Könnyeimet nem tudtam tovább magamban tartani, arcomon folytak le sós könnyeim. Szobámba igyekeztem, hogy Ella nehogy meglásson ilyen állapotban, amikor nyílt a bejárati ajtó és ő lépett be azon. Egy pillanatra néztem csak hátra, de ez elég volt ahhoz, hogy lássam mosolygós arcát. Óvatosan csuktam be szobám ajtaját, majd az ágyra lehuppanva kezdtem el vetkőzni. Egy szál bokszerban feküdtem csak az ágyon, amikor valaki kopogott.
- Gyere. - mondtam halkan, mivel már késő volt.
- Nem zavarok? - lépett be a szobába Ella.
- Aludni készültem, de mond nyugodtan.
- Akkor hagylak, csak mesélni szerettem volna a randiról.
- Holnap meghallgatok mindent, jó?
- Persze, semmi baj. - ölelt meg, majd kiment a szobából.
10 percig bámultam magam elé, majd lehunytam a szemem, hogy elhessegettem az Elláról szóló gondolataimat. Sajnos nem tudtam elterelni róla a gondolataimat, az álmom minden percében ő szerepelt. Újra és újra lejátszódott bennem a látott csók, a mosolygós arca, és hogy nekem szeretett volna először mesélni, de én elutasítottam, mert nem szerettem volna előtte összetörni. Az álmosság csak egy jó kifogás volt, de az igazi okot csak én tudhattam...

7.rész :)♥

Ella szemszöge

Szokásosan korán keltem a suli miatt. Összepakoltam a táskámat a mai napra, majd felnyitottam a laptopom tetejét és megnéztem az időjárást. Egy fekete cicanadrágot, fehér pólót, 1D-s pulcsit és fekete converse cipőt választottam a mai napra. Az ékszeres dobozomból kivettem az egyik kedvenc nyakláncom, majd felöltöztem és elindultam. Az ajtón kilépve aztán kicsit meglepődtem. Mivel nem figyeltem a lábam elé, ezért szó szerint átestem az ajtó előtt alvó Harry-n. Értetlenül és álmosan nézett rám, majd egyszerre röhögtük el magunkat. Miután felkelt, kezemet megfogva húzott fel a földről. Miután a konyhában megreggeliztünk, elindultunk. A sulihoz érve elbúcsúztunk egymástól egy öleléssel, majd bementem a suliba. A teremben elfoglaltam a helyemet, majd a többiek történetét hallgattam, amíg meg nem érkezett Jane, Eleanorral és Lizával. Mosolyogva öleltem meg mindhármójukat, majd együtt indultunk ki a teremből. A lány wc-be mentünk, ahol én leültem a földre, amíg a hármas sminkelte magát. Általában a lányok azért mennek a wc-be, hogy sminkeljenek vagy pletykálkodjanak. Na, ebben az iskolában a kettő külön nem meg, csak együtt. Aki sminkel, az pletykál, aki pletykál, az sminkel. A földön ülve hallgattam Jane, aki épp egyik osztálytársunkról mondta el a véleményét.
- És arról hallottatok, hogy Marie kavart Aaron-nal? Akkora egy r*banc az a lány. Minden második napon más a pasija. - dobta át a vállán a haját.
- De Aaron Ashley-vel is kavart. - mondta Liza.
- De most Marie-vel jár. Vagyis én úgy tudom, hogy járnak. És Marie tök jóba van Ashley-vel. Lehet, hogy most is éppen együtt vannak.
- Miért, és az, hogy Dominic megcsalt? Ez még nem is érdekel, de a csaj, akivel megcsalt, bűn ronda. - akadt ki teljesen Eleanor, aki eddig csendben hallgatta a dolgokat. Éppen álltam fel a helyemről, amikor nyitódott az ajtó, amin Marie lépett be.
- Bocsi, hogy késtem, csak Ashley-vel voltam.
- Én megmondtam.- forgatta a szemét Jane.
- Most mi bajod van?
- Az, hogy eddig mindenki utálta Ashley-t, most meg hirtelen milyen jó barátnők lettetek.
Pont, amikor ezt kimondta, nyílt az ajtó és drága Ashley lépett be rajta. Több sem kellett nekünk, otthagytuk a 2 lányt és kirohantunk a wc-ből, majd meg sem álltunk a termünkig. Helyemen ülve vártam a becsöngetést, ami hamarosan be is következett. Mindenki leült a helyére, a tanár bejött és elkezdte magyarázni az anyagot. Az óra felénél nyílt az ajtó és Marie lépett be a terembe.
- Hát maga Mrs. Jenkins? - kérdezte drága történelem tanárunk. Egy napja ismerem, és már utálom.
- Elnézést. Nem hallottam a csengőt.
- Üljön le a helyére és ne forduljon elő újra.
Miután Marie leült a helyére, folytatódhatott a fantasztikus töri óra. Egész hamar elment. Már a tesi öltözőben voltam, amikor feleszméltem arra, hogy valaki a nevemet mondogatja. Mivel nem volt tesi cuccom, ezért csak ültem a padon és a többieket figyeltem. Kérdőn néztem Jane-re, aki mosolyogva mutatott az ajtó felé. Mikor odanéztem, a nővéremet láttam meg, aki ujjával mutatta, hogy menjek ki hozzá. Lassan álltam fel és kifelé indultam. Nővérem előtt megállva láttam meg kezébe a tornacuccom, amit felém nyújtott.
- Köszönöm. Még mindig nem szólsz hozzám?
- Liam mindent elmondott. Nagyon sajnálom húgi. - ölelt meg.
- Soha többé ne csináld ezt. Várj, mindent?!
- Igen.
- A Harry-s dolgot is? - kezdtem suttogva.
- Igen, de ő nem volt ott.
- Akkor jó. Viszont most ne haragudj, de be kell mennem öltözni.
Egy utolsó ölelés után visszafutottam az öltözőbe, és rekordidő - 3 perc - alatt átöltöztem. Egész óra az udvaron telt, majd következett a kedvenc órám, az infó. Boldogan mentem be a számítástechnika terembe, ahol már vártak ránk páran. A másik osztályból velünk volt pár fiú az órán. Ez még nem is volt olyan szörnyű, de az már számomra sok, hogy a nyelvtan órát is együtt kellett töltenünk. Persze, oké, voltak rendes srácok meg csajok, akik próbáltak velünk hülyülni, de azért az nem olyan könnyű. Én nem ismertem közülük senkit, még csak a saját osztálytársaimat sem tudom, kit hogy hívnak, nem hogy akkor a másik osztály tagjait is jegyezzem meg.
- Mivel ma többen vagyunk, ezért szabad foglalkozás lesz. Egy kérésem van, maradjatok csendben.
Marie, amilyen gyorsan csak tudott, átült Ashley-hez és azonnal kezdték a pletykálkodásokat. Ezt onnan tudom, hogy mindenkin egy darabig elidőzött a tekintetük, majd jókorát nevettek és ez így ment tovább és tovább.
- Nézzétek az új lányt. Biztos egy barátja sem volt még. - hallottam meg Ashley hangját.
Ebben a percben inkább a padomra hajtottam a fejem és némán tűrtem, hogy olyan történet szülessen rólam, ami nem is igaz.
- Hagyjátok már, szerintem aranyos. - hallottam meg a mellettem ülő Josh hangját. - És rajta kívül senki sem tudhatja, hány barátja volt.
2 órán keresztül hallgathattam a rólam szóló vitájukat, amikor végre véglegesen is kicsengettek és indulhattam haza. Mindenkitől elköszöntem, majd az esős időben hazafelé indultam, amikor hangokat hallottam a hátam mögül. Mikor hátranéztem, Josh mosolygó arcával találtam magam szembe.
- Merre mész? - kérdezte továbbra is mosolyogva.
- Ebbe az utcába egyenesen. Utána meg lekanyarodok a második utcába. Te?
- Én azon a sarkon lakok.
- Oh, értem. Figyi, köszi, hogy délután megvédtél.
- Hát hallottad?
- Igen. Csak tettettem, hogy alszok. - nevettem ki.
- Hát, jól van. Amúgy csak az igazat mondtam.
- Köszönöm. Szerinted tényleg aranyos vagyok?
- Igen. Nincs kedved holnap eljönni valamerre?
- De, szívesen elmegyek veled bárhova.
Miután megbeszéltük, mikor és hol találkozunk, elbúcsúztunk. Én tovább mentem haza, ahol már vártak rám. Harry azonnal letámadt, ahogy beléptem  házba.
- Elmondtad a srácnak, hogy szereted?
- Még nem, majd talán holnap. És te elmondtad a lánynak?
- Nem. Én is várni szeretnék még ezzel.
- Akkor ezt megbeszéltük. - mosolyogtam rá és a szobámba igyekeztem.
Letörölhetetlen mosoly volt az arcomon, úgy nyitottam fel a laptopom fedelét és léptem be minden nap használt közösségi oldalamra, facebookra. 8 barátnak jelölés, 4 üzenet és 25 értesítés. Gondolkodás nélkül visszaigazoltam az osztálytársaimat, majd elolvastam minden üzenetemet, amikre válaszoltam is. Az értesítéseket gyorsan átfutottam, majd kiléptem facebook-ból. Mielőtt kikapcsoltam volna a laptopom, megnéztem a twitterem. A követőim száma növekedett, aminek nem értettem az okát. De aztán rájöttem. Az öt fiú, akikkel élek, bekövettek és me is jelöltek pár tweet-ben. Visszakövettem őket, majd véglegesen is kiléptem mindenből és kikapcsoltam a gépemet. Pizsamámat a kezembe fogva indultam meg a fürdőbe, ahol lezuhanyoztam, felöltöztem és megmostam a fogamat. Koszos ruháimat a szennyesbe dobtam, majd ugrálva - nem értem, miért - mentem vissza a szobámba. Pihe - puha ágyamba bújva kapcsoltam be a tv-t. Össze - vissza kapcsolgatva akadtam meg végül egy zenecsatornán, ami most a One Direction - One Way Or Another című számát játszotta. A készüléket beállítottam automata kikapcsolóra, majd az időt beállítva tettem magam mellé a távirányítót és szenderültem mély álomba. 

6.rész :)♥

Harry szemszöge

Éppen Amy mai napját hallgattuk, amikor Ella hirtelen felpattant a helyéről és a szobájába futott. Gondoltam, nem érdekli a történet, vagy valamit elfelejtett, amikor egy csattanást hallottam. Tisztán lehetett hallani, hogy az ajtó csapódott be nagy erővel, de nem értettem miért. Értetlenül néztem körbe, de mindenki ugyanolyan értetlen fejjel figyelt. Egy valakit kivéve. Amy a helyén ülve, Niall kezét fogva figyelte a kis jelenetet. 

- Mit csináltál vele? - emeltem meg a hangomat, miközben mérgesen bámultam rá. 

- Én aztán semmit. Hozzá se szóltam. 

- Akkor hirtelen miért lett ilyen? Ha? Ezt magyarázd meg. - keltem ki magamból.

- Harry, állj le, majd én beszélek vele. - állt fel a helyéről Liam. 

Nappalit elhagyva sétált fel a lépcsőn, majd hallottunk egy kopogást és egy ajtó ki- illetve becsukását. Negyed óra telhetett el, mire Liam újra körünkben lehetett. Liam leérkezése után újra lépteket hallottam, majd megláttam gyönyörű, kecses alakját. Egyenesen Zayn-hez igyekezett, majd szorosan megölelte. Az ölelés után újra visszafutott a szobájába. 

- Mi a baja? - kérdeztem elsőként. 

- Szerintem menj fel hozzá és beszéljétek meg. 

 Nem is kellett nekem több, elindultam a szobája felé. Az ajtó előtt megállva vettem egy mély lélegzetet, majd bekopogtam. 

- Ki az? - kérdezte szipogva. Talán sír? De miért? 

- Harry. - adtam meg neki az egyszerű választ. 

- Tűnj innen, nem akarlak látni. - Aha. Tehát miattam sír. 

- Beszélni szeretnék veled. 

- Harry, menj el. Nem akarok senkivel beszélni. 

Tudomásul vettem a kérését, de nem tudtam volna így itt hagyni. Ötlettől vezérelve hoztam ki a szobámból egy párnát, és lefeküdtem az ajtaja elé. Fél óra telhetett el, amikor rávettem magam arra, hogy lemenjek a konyhába valamit vacsorázni. Egy sajtos melegszendvicset és kakaót készítettem magamnak is és Ellának is, hátha így bejutok hozzá. Sajátom megevése után elindultam vissza a célomhoz. Az ajtó előtt megint megálltam, megint kopogtam. Természetesen megint elküldött volna, ha nem vetem be a kaja trükköt. Aki enni hoz, azt általában be szokták engedni. Engem is beengedett. Szeme bedagadt, könnyáztatta volt. Gyönyörű barna szemei most vörösen izzottak a sok sírástól, de még így is gyönyörűek voltak. Annyiszor gondoltam már arra, hogy mi lett volna, ha nem piálok be tegnap annyira. Lehet, hogy most nem sírna, lehet, hogy most lent hülyéskedne velünk a nappaliba. De mindent elrontottam azzal az estével, viszont egy dolgot nem sajnálok, hiába mondtam az ellenkezőjét. Az, ami akkor kettőnk közt történt... az a csók... fantasztikus volt. Annyi érzelmet vált ki belőlem ez a lány, mint még soha senki. Nem örülök, hogy így látom azt a lányt, akit... szeretek?! Szeretem? Amikor a közelébe vagyok különös bizsergést érzek minden porcikámban. Ezekkel a gondolatokkal néztem bele szemeibe, amik most a szokottnál is jobban csillogtak. Talán miattam?! A sok kérdés, ami a fejemben kavarog, de egyikre sem kapok választ. 

- Miért jöttél? - törte meg a csendet.

- Hoztam enni és beszélni szerettem volna veled. 

- Miről? 

- Mit beszéltél Liam-mel? - tértem rá a lényegre.

- Nem mondta el? 

- Nem mond el semmit, hiába nyaggatom. Ella, kérlek mondd el, mi a baj. Miért sírtál? 

- Egy fiú miatt van az egész... - kezdett bele a történetbe, majd egy sóhaj után folytatta.- Kezdek beleszeretni, de ő csak barátként tekint rám. És ezt meg is mondta nekem, de én nem tudom elfelejteni. 

- Értem..- ennyi. Ennyi az, amit ki bírtam nyögni. Sokkolt. Szerelmes egy srácba, aki tesz rá. És aki nem én vagyok. - És elmondtad már neki? 

- Nem, mert félek a reakciójától. Lehet, hogy utána hozzám sem szólna emiatt. 

- És ezért inkább szenvedsz? Lehet, hogy ő ugyanígy érez irántad, csak titkolja, mert ő is fél. Én is szeretek egy lányt, de én sem merem elmondani neki, mit érzek iránta. 

- Holnap elmondom neki. - mondta egy kis szünet után. 

- Szeretnéd, hogy én is elmondjam neki? 

- Örülnék neki. - mosolygott rám. 

Tehát holnap ki fog derülni, kibe szerelmes. És az is, hogy én belé. Miután megpusziltam, kimentem a szobából és elfoglaltam a kikészített helyemet. Már mindenki aludt, amikor nekem is sikerült elaludnom. Sokat gondolkodtam, hogy ki lehet az a fiú, aki iránt Ella többet érez, mint barát, de rengeteg személyt nem ismerek, akivel ebben az elmúlt 1-2 napban megismerkedett. Lehet a buliról bárki, vagy lehet az iskolából bárki. Nem örültem annak, hogy másba szerelmes, mert én azt szerettem volna, ha engem szeret és mellettem van, de ez csak álom. De ha egyszer csak barátként tekint rám, akkor ezt el kell fogadnom és hozzá kell szoknom, hogy többször fogom fiúkkal látni. 

5.rész :)♥

Szerintem ez volt eddigi egész életemben a legfárasztóbb napom. A reggeli kelés miatt egész nap álmos voltam, alig bírtam figyelni a tanárra, aki egész nap, 6 órán keresztül csak beszélt és beszélt. Ébredésem után 10 perccel kipattantam az ágyból és a szekrényemhez siettem. Egy sima farmert vettem ki, egy fehér pólóval és rózsaszín - fekete, kockás inggel. Kiegészítőként egy szürke sapkát halásztam ki a szekrényemből. A fürdőben elvégeztem reggeli tevékenységeimet, majd a konyhába igyekeztem, ahol elkészítettem a reggelimet. Elkészített szendvicsemet bedobtam szinte üres táskámba, majd leültem az étkezőasztalhoz és még meleg tojásrántottámat kezdtem elfogyasztani. Pont mikor indultam volna ki az ajtón, meghallottam Harry hangját, amint a nevemet suttogja.
- Harry... Hát te? Hogy-hogy ilyen korán felkeltél? - kérdeztem értetlenül.
- Én szeretnélek suliba vinni. - mondta, mire lefagytam.
- Fel fognak ismerni. - suttogtam magam elé.
- Nem fognak. Elvihetlek én?
- Már éppen indultam...
- Kérlek Ella, had vigyelek el én. Beszélgethetnénk addig.
- Legyen, de akkor menj, öltözz fel. Addig itt megvárlak. - dobtam le a cuccom az ajtó elé.
A kanapéra leülve néztem Harry távolodó alakját, amint a lépcsőfokokat egyenletesen veszi. A konyhába mentem, ahol egy pohárba kitöltöttem magamnak egy pohár narancslevet, majd azt kezdtem el szürcsölgetni. A bambulásomból Harry zökkentett ki, ahogy hátulról megölelt és belecsókolt a hajamba. Az egész testem beleremegett a csókjába. Poharamat letéve indultam meg a garázs felé. Az anyósülésre beülve bekötöttem magam, majd Harry is beült. Egész úton mindketten az utat pásztáztuk, nem akartunk a tegnapi történtekről beszélni. A sulitól pár méterre lévő parkolóba álltunk meg. Már épp szálltam volna ki a kocsiból, amikor Harry visszahántott. Gyönyörű szép zöld szemébe meredtem percekig. Kezdek beleszeretni. Ahogy viselkedik velem, ami tegnap történt. Annyira tetszett, és annyira örültem neki.
- Sajnálom, ami tegnap történt. Túl sokat ittam. - törte meg a csendet.
- Tudom, és nem haragszom. Mindenki követ el hibákat.
- Ez nem az volt. Ella, én tényleg nagyon kedvellek téged, és a csókon kívül semmit nem bánok.
- Ne bánd. Semmi baj. Harry, én is nagyon kedvellek téged.
Hogy miért nem mondtam el neki, hogy szeretem? Mert nem lenne nála esélyem. Ő a tinik kedvence, én már annak örülhetek, hogy szóba áll velem, vagy egyáltalán rám néz. Nem hogy viszonozza is az érzéseimet. Nem tudhatja meg, hogy mit érzek iránta. Ezekkel a gondolatokkal szálltam ki a kocsiból és az iskolám felé vettem az irányt. A suli kapuján belépve láttam meg először a suli plakátot, amin rajta volt a tanulóknak a neve és osztálya. Megkeresve a nevemet indultam el az első emeleti tanterembe. Az ajtót kitárva magam előtt tárult elém az osztálytársaim arca, akik mosolyogva fogadtak. A tanári asztal mögött elsétálva mentem oda az ablak felőli sor második padjához.
- Itt ül valaki? - néztem körbe.
- Nem. Nyugodtan ülj oda. - válaszolt az előttem ülő szőke hajú lány. - Jane vagyok.
Miután a jelenlévők - hatan - bemutatkoztak, leültem a helyemre és az érkezőket figyeltem. Sorban érkeztek az ismeretlen diákok, akik kedvesen bemutatkoztak, majd leültek a választott helyükre. Mikor már mindenki megérkezett, belépett a tanár is, és a csengő is megszólalt.
- Aki még nem ismer, annak bemutatkozom. Az utolsó évben én leszek az osztályfőnökötök és a matektanárotok. Mrs. Robertson vagyok. Akkor kezdjük is a mai napot.
És innentől kezdve 6 borzalmasan unalmas, végigbeszélt óra. Kezdtük először is az ülésrenddel, majd az órarenddel. Kétszer nulladik, és egyszer egy fizika hetedikbe. Suli után egyenesen haza indultam volna, de egy ismerős hang utánam szólt. Mikor hátranéztem, Jane-t vettem észre, amint felém siet.
- Merre mész? - kérdeztem tőle mosolyogva, mikor mellém ért.
- A következő utcában lekanyarodok, csak nem szeretek egyedül menni.
- Nagyon én sem. De meg kell tanulnom az utat.
- Megértelek. Nekem is meg kéne egy ismeretlen városban. Mióta laktok itt?
- Tegnap óta. - válaszoltam a szőke lánynak.
Rengeteget beszélgettünk, mikor észrevettem, hogy már az az utca felé tartunk, amit Jane említett. Egy nagy öleléssel búcsúztunk el egymástól, majd mindketten továbbmentünk a saját utunkon. A házba belépve megcsapott a házban uralkodó meleg. Londonba nem olyan az idő, mint akárhol máshol. Sokkal hidegebb és csapadékosabb az időjárás. A nappaliba találtam mindenkit, így cuccomat ledobva léptem oda hozzájuk. Zayn is és Harry is kicsit arrébb csúszott a kanapén, így beültem kettőjük közé és Amy napjáról szóló történetet hallgattam. Elmondása szerint egész nap Niall-el hülyéskedett és mentek ide - oda. Nagyon jól ellehettek egymással, amíg én a suliba rohadtam és hallgattam drága tanárnőmet. Mesélése közepén felálltam a helyemről és a szobámba indultam. A lépcső tetején már patakokba folytak a könnyeim, így nem volt számomra meglepetés, hogy kicsit erősebben csuktam be az ajtót, mint általában. Az ajtónak dőlve csúsztam le a földre, lábamat felhúztam, majd kezemmel átöleltem azt. Fejemet térdemre hajtva próbáltam kicsit lenyugodni és egyenletesen venni a levegőt. Zavart, hogy Amy még mindig nem szól hozzám, és ilyen jól elvan Niall-el. Zavart, hogy Harry magasról leszar, és csak barátként tekint rám. Zavar, hogy azt hittem Harry is szeret engem és ez más lesz. De nem. Csak a pia beszélt belőle, én meg hittem neki. Gondolkodásomat egy hangos dörömbölés zavarta meg, ami az ajtó túloldaláról jött. Óvatosan másztam fel a földről és nyitottam ajtót a banda apukájának, Liam-nak. Aggódó tekintettel figyelte arcomon az elmosódott sminkemet, majd egy mozdulattal mellkasára vont. Örültem, hogy van valaki, akit érdekel, mi van velem. Kezét hátamon fel - le mozgatva érte el azt, hogy egyenletesen vegyem a levegőt és viszonylag lenyugodjak.
- Mi a baj, Ella? - kérdezte, arcomat pásztázva.
- Semmi. - vágtam rá egyből.
- Aha. Ezért vannak bedagadva a szemeid, ezért van elfolyva a sminked és ezért csaptad be az ajtót.
- Liam, én nagyon szeretem, de ő meg szarik a fejemre. - suttogtam magam elé.
- Ki? - nézett rám.
- Harry. Tegnap este megcsókolt meg ágyba is akart vinni, de ma reggel elmondta, hogy minden csak a pia miatt volt, és csak barátként tekint rám. - meséltem el neki mindent.- És akkor ott van még Amy, aki hozzám se szól, de Niall-el olyan jól elvan, mintha összejöttek volna. Mindenhová őt hívja, mindent együtt csinálnak, amíg én abba a kib*szott iskolába rohadok.
- Sajnálom Ella. Beszélj Amy-vel. Biztos megértené, hogy neked ő sokat jelent és megbántad, amit tettél.
- De az a vicces, hogy semmit sem csináltam, csak elmondtam neki az igazat, miszerint Niall szereti őt, de Amy ezt nem veszi észre és csak hülyíti Niall-t.
- Nem tudok erre mit mondani, csak annyit, hogy nyugodj meg, és minden rendbe fog jönni. Viszont most már kezd késő lenni, szóval próbálj meg aludni. - indult ki a szobából. - Ja, és Zayn ezt küldi. - fordult vissza és a kezembe nyomott egy fehér IPod-ot.
A hátuljára egy narancssárga cetli volt ráírva, miszerint nyissam ki. Óvatosan toltam oldalra az IPod felső részét, majd elmosolyodtam. Cigitartó IPod. Ötletes. Mikor visszacsuktam a dobozt, lesiettem a nappaliba és olyan erősen öleltem meg Zayn-t, ahogy csak tudtam. Miután fülébe súgtam egy egyszerű szócskát - köszönöm -, visszamentem a szobámba, átöltöztem, majd lefeküdtem aludni. Ilyen fárasztó napom sem volt még. 

4.rész :)♥

A lépcső alján állva már találtam pár ismerős arcot, de voltak számomra idegen személyek is. 5 percre a kezdés után már egész jó hangulat lett - köszönhető ez a különböző alkoholos italoknak -. Először mindenki csak üdítőt itt, aztán sorba keverték a vodkával és más szeszes italokkal, később viszont már csak tömény alkoholt ittak. A legtöbb fiú már ittasan táncolt partnerével, viszont voltak viszonylag normális állapotúak is. Amy egész este a közelembe sem jött, sőt rám sem nézett a délutáni kis veszekedés miatt. Viszont Niall társaságát annál inkább kereste. Mindig, amikor ránéztem együtt táncoltak, ittak, röhögtek, vagy csak egyszerűen hülyéskedtek. Én meg ott maradtam egyedül az egész házban. Zayn-t nem akartam elkérni Perrie-től, annyira jól elvoltak, Niall ugye Amy-vel szórakozott, Harry és Louis együtt ittak, és ügyeltek arra, hogy elég üdítő legyen a kevert italban, Liam pedig egy aranyos, barna hajú lánnyal táncolt. Abban a pillanatban úgy gondoltam, én nem tartozok oda, éppen ezért indultam ki az udvarra. Pár percig ültem az egyik székben, amikor nyílt az ajtó és Zayn egyik haverja lépett ki rajta. Szorosan mellém ült le, így érezhettem rajta az alkohol szagát, amitől felfordult a gyomrom. Engem fürkészett, amikor hirtelen elkapta a kezem. Ki akartam húzni a szorításából, de nem ment. A székből felállított és a falhoz tolt, majd óvatosan csókolgatni kezdte a nyakamat, egyre feljebb indulva. Egy aprót sikoltottam, mire leragasztotta a számat. Pólómat elkezdte levenni rólam, mire térdemet felemelve rúgtam ágyékon, így elengedte a kezem és fájdalmas pontjához kapott. Annyi időm volt csak, hogy számról letépjem a ragadós anyagot és egy aprót sikítsak. Mikor feleszmélt a fájdalmából, felém indult és újra a falhoz nyomott. Az ajtó nyílására kaptam fel a fejemet, mire szorosabban kezdte fogni csuklómat és fájdalmasabbakat harapott a nyakamba. Zayn alakja indult felém, majd lerángatta rólam az ismeretlen fiút. Pár percig csak rémülten álltam ott, majd ölelő karjában éreztem magam. Remegő kézzel ültünk le egymással szemben a székekbe, majd egy biztató bólintást küldött felém. 

- Minden rendben... Itt vagyok. - vette elő cigis dobozás, amiből egy szálat húzott ki.

- Kapok egyet? - kérdeztem félve. 

- Biztos ezt akarod? 

- Igen. Egyszer ki szeretném próbálni. 

Az apró dobozt odanyújtotta nekem, amiből óvatosan kihúztam egy szálat, majd a dobozt visszanyújtva az öngyújtóért nyúltam. Pont, amikor a tűz alá tettem, nyílt az ajtó és Harry lépett ki azon. 

-Zayn, egy kicsit magunkra hagynál minket? - kérdezte Zayn-től komolyan. 

Zayn egy percet kért, hogy elszívja a cigijét, aztán amikor végzett egy szó nélkül bement. Harry furcsán nézett, hogy először beleszívok az égő cigibe, majd szó szerint megfulladok tőle. Fejét ingatva figyelte a köhögésemet, majd kivette a kezemből a cigit és elnyomta. 

- Héé, azt még el akartam szívni. - háborodtam fel.

- Mára ennyi is elég. Jól vagy? 

- Nem... Félek, hogy bármikor megtalál Zayn eszelős haverja és rosszabbat is csinál velem. 

- Mit csinált? - hangjában érezni lehetett az... aggodalmat? Ez lehet? 

- Csuklómat szorongatva nekinyomott a falnak és a nyakamat kezdte harapdálni. - nyújtottam ki a kezemet, hogy szemügyre vehesse a sérüléseimet. 

Harry óvóan fogta a kezem egész végig, majd mikor felálltam, felállt ő is, összekulcsolta az ujjainkat és óvatosan a falhoz nyomott. Nyakam minden egyes szegletét megcsókolta, mintha Zayn haverja lenne, csak Ő sokkal érzelmesebb és figyelmesebb volt. Egyik sérülésem megcsókolásánál felszisszentem, mire abbahagyta, amit akkor csinált és a szemembe nézett. 

- Csak szólj, ha nem akarod. 

- Nem, Harry. Nagyon jól esik, hogy ennyire aggódsz értem, csak fáj. 

- Ne haragudj, vigyázok rád, amennyire csak tudok. - csókolt bele a nyakamba. 

Egy biztató bólintást küldtem felé, mire közeledni kezdett. Szememet lehunyva vártam, hogy ajka érintkezzen az enyémmel. Puha ajka hozzáért enyémhez, majd nyelvével beengedést kért, amit meg is kapott. Heves csókcsatába kezdtünk, amit semmi nem tudott megszakítani. Csókunkat már éppen befejeztük volna, amikor felkapott az ölébe. Lábaimat dereka köré fontam, kezemet pedig tarkóján pihentettem, egy percre sem engedve el ajkait. Csókunkat az ajtó nyitódása szakította meg, amin most meglepő módon egy idegen lány lépett ki. 

- Elnézést... Én csak... csak levegőzni akartam... - dadogott idegesen. 

- Gyere nyugodtan, mi már éppen befelé indultunk. - mondta Harry lazán. 

A házban egyre fogytak az emberek, mindenki indult haza, vagy - Amy és Niall esetében- éppen a szobájába. Mi Harry-vel is a lépcsőfokokat szedve indultunk be a szobájába. Óvatosan emelt fel, és fektetett le az ágyára, majd felém tornyosulva csókolt meg újra és újra. Kezét derekamon tartotta, úgy vándorolt egyre feljebb. Pólómat húzta egyre feljebb, amikor rászóltam.
- Harry, csak a pia miatt csinálod ezt.
- Nem! Ella, én szeretlek... - csókolt meg újra.
- Harry. Kérlek fejezd be. Holnap korán kell kelnem. A nyárnak vége, holnap kezdődik az utolsó évem az iskolában. - vetettem be az utolsó ötletemet, hogy végre elengedjen aludni.
Szerencsémre vette a lapot, így "pár" csók után elengedett. Négykézláb másztam ki az ágyából, majd kis léptekkel osontam ki a szobájából, majd be a sajátomba. Pizsamámat összeszedve kullogtam be a fürdőbe, ahol ruháimat levettem magamról és megnyitottam a zuhanyt. Mikor lemostam testemről az alkohol szagát, kiléptem a zuhanyból és a törölközőmért kaptam. Megtöröltem testem minden egyes porcikáját, majd ruháimat felvéve léptem a mosdóhoz. Fogkefémre nyomtam egy kevés fogkrémet, majd elkezdtem a fogamat egyenletesen mosni. Számat kiöblítettem, majd ajtót kitárva magam elé indultam vissza szobámba. Álmosan dőltem be pihe - puha ágyamba, majd pár perc tévénézés után sikerült álomba ringatnom... igazából saját magamat. 

3.rész :)♥

5 percig ültem csendben, fülemben a fülhallgatóval, majd Zayn-re pillantottam, aki a párás üvegre írt valamit. Miután leírta rám nézett, én pedig elolvastam az üvegen lévő mondatot : "I Love You!" Mivel tudtam, hogy Zayn-nek van barátnője, ezért nem gondoltam komolyan, amit írt, így ahelyett, hogy odahajoltam volna hozzá, hogy megöleljem, én is az ablakomra pillantottam és írni kezdtem. Óvatos kézmozdulatokkal írtam a párás üvegre azt, amit Zayn, majd mosolyogva pillantottam rá. 

- Remélem a barátnőd le is mossa az ablakot, amit összeken! - szólt hátra élesen, továbbra is az utat figyelve. 

- Harry állj már le, még mindig a szoba miatt hisztizel? 

- Nem hisztizek semmiért. 

- Aha, ezt mondd annak, aki csak most ismert meg. Én veled lakok már lassan 3 éve! Ne akarj engem becsapni. - mordult rá hirtelen, mire összerezzentem. - Bocsi Ella, nem akartalak megijeszteni. 

Válasznak csak egy mosolyt küldtem, majd letöröltem az ablakot és tovább hallgattam a fülemben szóló zenét. Az út további része nyugodtan telt, viszont érezni lehetett a levegőben a szikrázó feszültséget. A szupermarket előtt megbeszéltünk, mikor és hol találkozunk, majd mindenki ment a saját dolgára. Mi egyenesen a nasikhoz indultunk. Mikor vettünk vagy 15 zacskó chipset, 5 csomag gumicukrot, és még pár dolgot estére, elindultunk a pénztár felé. Zayn már sokszor tartott bulit, így tudja, hogy vannak olyanok, akik nem isznak alkoholt. Éppen ezért a fizetés előtt beugrottunk az üdítőkhöz és vettünk ezt - azt. Zayn a pénztárnál kért még egy doboz cigit, utána pedig mehettünk is. Harry már a kocsiban várt arra, hogy végre elindulhassunk a jól megszokott házukba. A hazaút már kellemesebben telt, bár továbbra sem szóltunk egymáshoz. Csendben ültünk a kocsiban, míg be nem álltunk a ház udvarába. Az ajtót óvatosan kinyitottam magam előtt, majd a kocsi csomagtartójához lépkedve vettem ki a vett csomagokat, majd a házba indultam. A ház már ízlésesen be volt rendezve a bulira és már mindenki nagyba készülődött. Egyszer csak Amy  vékony hangú sikítását hallottam. Gondolkodás nélkül rohantam be a szobájába, de amit ott láttam nevetésre kényszerített. Amy az ágyon hanyatt fekve, Niall rajta ült és csikizte. Egy jóleső kuncogás hagyta el a számat, mire mindketten rám néztek. Niall, amilyen gyorsan csikálta Amy-t olyan gyorsasággal szállt le róla és slisszolt ki a szobából vörös fejjel. 

- Mi folyik itt Amy? - kérdeztem pimasz hangon. 

- Ezt én is kérdezhetném - váltott át más témára - Mi van közted és Zayn között? 

- Semmi. Van barátnője. Viszont Niall-nak nincsen. Szabad a pálya. 

- Ella, állj már le. Nincs semmi köztünk Niall-el. Egyszerűen csak jól elhülyéskedünk egymással. 

- Valószínű, hogy csak ennyi van köztetek... De egy dolgot magyarázz már el nekem. Ha csak barátok vagytok, akkor Niall feje miért lett olyan vörös, mint egy pávián segge? - nevettem ki.. igazából saját magam.

- Az nem is piros, hanem rózsaszín. 

- Jó, de a lényeget érted. Figyi, tudom, hogy nem szoktunk ilyen témákról beszélni, de szerintem Niall sokkal többet érez irántad, mint egyszerű barátság. 

- Figyelj Ella. Lehet, hogy ti egy fél nap alatt egymásba szerettetek Zayn-nel, de mi csak meg akarjuk ismerni egymást. És nem hiszem el, hogy neked pont most kellett bejönnöd... Egész eddig egy szót sem szóltunk egymáshoz, egymás közelébe se mentünk és itt volt az alkalom, hogy végre nagyjából megismerjük egymást, erre te elrontod. Nincs dolgod, hogy még mindig itt vagy? - vágta a fejemhez, ami éppen eszébe jutott. 

- Lehet, hogy te vagy az idősebb, de akkor sem beszélhetsz velem így! Gondolkodj már egy kicsit Amy. Anya halála óta ki van ott melletted minden bajban? Kivel beszélted meg minden gondodat? Mert nekem úgy rémlik, hogy velem. De tudod mit?! Bírj ki egy hetet nélkülem és akkor elhiszem, hogy nincs rám szükséged. 

Miután ezt a kis monológot elmondtam, kirontottam a szobából, majd a lépcsőfokokat szedve rohantam be a szobámba. Sírva dőltem be az ágyamba és fel sem keltem addig, amíg egy kopogás meg nem zavarta a csendes szipogásomat. Egy halk 'gyere' után nyílt az ajtó, és Zayn aggódó tekintetén láttam meg. 

- Mi a baj, Ella? - hajolt oda hozzám és mellkasára vont.

- Amy azt mondta, nincs rám szüksége. - kezdtem el újra sírni.

- De miért mondott ilyet? Mi történt? 

- Niall-el éppen hülyéskedtek, amikor én bementem a szobába és utána hozzávágta a fejemhez, hogy egész nap nem szóltak egymáshoz, erre amikor hülyéskednek jövök én, és elüldözöm onnan Niall-t. 

- Ez egyáltalán nem így volt... Egész nap egymáson röhögtek, alig csináltak semmit. De tudod mivel leckéztethetnéd meg? 

- Nem! Mivel? - csillant fel a szemem. 

- Azzal, ha most gyönyörűen felöltözöl és lejössz hozzánk. És ma nem fogsz rajta bánkódni, hanem nagyon jól fogod magad érezni. 

- Rendben, de mit vegyek fel? - mosolyogtam immár. 

- Menj el lezuhanyozni, hajat mosni, meg az egyéb fürdői teendőket intézd el, én pedig felküldöm Perrie-t, hogy válasszon neked ki valami ruhát. 

- Köszönöm Zayn! - öleltem meg a kedves fiút, aki bármikor fel tud vidítani. 

Zayn kérését teljesítve indultam meg a fürdőbe. Az ajtót bezártam magamnak, majd megengedtem a vizet. Ruháimat lehámoztam magamról, majd óvatosan beléptem a zuhany alá. Vizes testemet bekentem a kókuszos tusfürdőmmel, majd pár perc után lemostam testemről a habzó csodát. Mikor hajamat is megmostam, kiléptem a zuhanyzóból és megtöröltem vizes testemet. Hajamat egy törölközőbe csavartam, majd a polcról levéve a hajszárítót, szárítani kezdtem. 20 percig búgott a fülembe a hajszárító irritáló hangja, majd mikor már nem bírtam tovább, inkább kikapcsoltam. Szerencsére csak a hajam vége maradt vizes, ami viszonylag hamar meg szokott száradni ilyen időben. Magam köré tekerve egy törölközőt indultam ki a fürdőből. Ahogy kiléptem az ajtón, Harry-be ütköztem, de olyan erővel, hogy mindketten a földre zuhantunk. Egymás szemét fürkészve feküdtünk ott. Harry szemébe láttam egyféle csillogást, de nem tudtam mire vélni. Hirtelen eltűnt szeméből az előbb említett csillogás, és csak a mérges tekintet maradt, aminek eddig is részese lehettem.

- Leszállnál végre rólam? - nézett mélyen a szemembe. 

Amilyen gyorsan csak tudtam, lemásztam róla, de a törölközőm valahogy beakadt az övébe. Ahogy tápászkodtam fel, úgy húzta le rólam a törölközőt, így teljes életnagyságban láthatott maga előtt meztelenül. Amilyen gyorsan csak tudtam, leakasztottam övéről a törölközőt, bár éreztem magamon, hogy egész végig melleimet bámulja. Mikor legközelebb ránéztem, már elégedett mosolyra húzta száját. 

- Remélem kiélvezted a helyzetet, mert ilyen nem fog még egyszer előfordulni. 

Miután a törölközőmmel befutottam a szobámba, mosolyra húztam a számat. Kék törölközőre ráterítve vártak a ruháim, amiket Perrie segítőkészen kikészített nekem, amíg én fürödtem. Egy fekete, keresztes felsőt választott farmer rövidnadrággal, fekete cipővel és pár kiegészítővel. Fiókomból kivettem egy bugyit és egy melltartót, majd sorjában vettem fel a ruhadarabokat. Mikor minden ruhadarabot magamon tudtam, utoljára belenéztem a tükörbe, ami kellemes látványt nyújtott. Mosolyogva indultam le a földszintre, amolyan "ma bulizunk és jól beb*szunk" hangulattal. 

2.rész :)♥

Csomagjaimat letéve nyitottam ki az ajtót magam előtt, majd újra felvéve 2 bőröndömet léptem be a házba, ahol érdekes látvány fogadott... A kanapén 5 srác, akik mind engem figyeltek. Mosolyogva intettem feléjük, majd kérdőn apára néztem. Nem, nem voltak idegenek számomra azok a fiúk. Egytől egyik a One Direction énekesei voltak. Éppen ezért nem értettem, hogy mit keresnek pontosan a mi házunkban. Apa csak mosolyogva beszélt pár szót a fiúkkal, majd felém indult, Amy pedig követte a cselekedetét. Egy lépéssel előttem megálltak és engem kezdtek fürkészni. Pár percig volt ez így, aztán apu törte meg a csendet. 
- Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de meglepetésnek szántam. A One Direction nevű fiúbandánál kaptam munkát az elkövetkező pár évre asszisztensként. 
- És most velük fogunk lakni? - néztem apa háta mögé, ahol épp a fiúk hülyéskedtek. 
- Amíg velük dolgozok, addig igen. Remélem nem gond. 
- Külön szoba van? - tértem rá a lényegre. 
- Persze, hogy van. 
- Akkor kibírom majd velük valahogy. - bőröndjeimet megfogva mentem el a lépcsőig, de ott megálltam és odafordultam az öt fiúhoz. - Valaki megmutatná nekem a szobám?
- Majd én.- tápászkodott fel Zayn a helyéről és felém fordult. 
Mosolyogva elvette tőlem a bőröndjeimet, majd az emeletre indult, én pedig követtem. Félve néztem minden egyes lépését, ahogy a keskeny lépcsőn fel - fel lépked. A lépcső tetején egy hosszú folyosó várt minket. Mindkét oldalán 3 - 4 ajtó helyezkedett el. 
- Ez lesz a te szobád - nyitott be a jobb oldalon lévő középső szobába, ami gyönyörű világoskék színben úszott. 
Honnan tudták, hogy ez a kedvenc színem?! Az ajtóval szemben egy ablak helyezkedett el. Bal oldalamon a szekrényeim voltak, jobb oldalon pedig az ágyam és az íróasztalom. A két szekrény között pedig egy TV állvány volt, amin egy extra vékony plazma tv állt. 
- És ti hol alszotok? - kérdeztem a fiútól, aki csak mosolyogva figyelte, ahogy körülnézek a szobában. 
- Jobb oldaladon én, balodon Harry, szembe pedig Liam, Louis és Niall. 
- És apáék? 
- Amy és Paul a földszinten fognak aludni. Ha berendezkedtél, gyere le és bemutatok mindenkit. 
Miután Zayn kiment a szobából, elkezdtem kipakolni a ruháimat. Mikor mindent kipakoltam a bőröndből, elkezdtem bepakolni a ruhákat a szekrényembe. Mikor mindennel végeztem, apa behozott a szobába még egy bőröndöt, így kezdhettem elölről mindent. Még negyed óra pakolás után készen álltam, hogy lemenjek a többiekhez. Már épp indultam volna ki a szobából, amikor nyílt az ajtó és Harry lépett be a szobába. 
- Te meg mi a szart keresel itt? - kérdezte emelt hangerővel. 
- Zayn azt mondta ez a szobám. - suttogtam magam elé. Valljuk be, kicsit megijedtem tőle. 
- Zayn! - üvöltött ki a szobából. Pár perc múlva Zayn lépteit hallottam, majd meg is láttam. Furcsán figyelt engem és Harry-t egyaránt. - Mit keres a szobámban?! 
- Ez az ő szobája. Tegnap lett eldöntve, ha figyeltél volna. 
- Ez nem igaz. - sóhajtott. - Nem elég, hogy be kell fogadnunk őket, még a szobámat is elveszitek tőlem? Legalább a dögösebb jött volna ide. - fújtatott, majd kirontott a szobából. 
Megalázva néztem magam elé, majd Zayn ölelő karjában éreztem magam. 
- Nem úgy értette. - súgta a fülembe. - Csak haragszik. 
Mosolyogva bújtam ki az öleléséből, majd együtt indultunk le a többiekhez. 
- Nagy örömmel mutatom be a többieket. A banda répaimádója, Louis.- mutatott egy mosolygós fiúra, aki azonnal felállt és megölelt. -  A banda apukája, Liam. - állt fel a másik barna hajú tag. - És az ír manónk, Niall. - az utolsó ismeretlen személy is megölelt, majd visszaült a helyére. - Harry-t már ismered. 
- Igen, volt hozzá szerencsém. Akkor már én is bemutatkozom. Ella Roberts vagyok, a dögösebb pedig, hogy Harry szavaival éljek, Amy, a nővérem. Apát már ismeritek. 
Miután mindenki bemutatkozott egymásnak, apa elment elintézni pár dolgot. Amint becsukta az ajtót, Zayn felkiáltott, mire mindenki egy kicsit összerezzent. 
- Ki van benne, hogy ma csapjunk egy bazi nagy bulit? - kérdezte, mire mindenki feltette egy - Louis esetében mindkét - kezét. - Akkor ma buli. Harry, te menj a piákért, mi Ellával megyünk kajáért. Louis és Liam hívjatok embereket, Amy és Niall pedig rendezzétek be a lakást. 
Miután mindenki elkezdte a dolgát végezni, mi is elindultunk Zayn-nel és Harry-vel, mivel egy szupermarketbe mentünk megvenni a bulihoz szükséges ételeket és italokat. Mindhárman beültünk a kocsiba, majd elindultunk. Harry ült a kormánynál, mi, Zayn-nel pedig hátul. És nem is mi lettünk volna, ha az út zökkenőmentesen megy...