35.rész :)♥

Lányom bőröndjét magam mellé tettem, úgy kezdtem el keresgélni megfelelő ruha után. Mikor ez sikerült, az a fürdőbe indultunk, ahol gyorsan pelust cseréltem rajta, majd ráadtam a kis ruhácskát is. Nem szerettem volna, ha megfázna az egy szem ruhában, így egy, a ruhához illő kabátkát terítettem rá. Bőröndömből kivettem egy koncertre alkalmas ruhát, majd miután magamon tudhattam a fekete ruhát, a fürdőbe mentem, ahol elkészítettem sminkemet. Egy szolid, mégis megfelelő sminket kentem magamra, majd Jane-nek is elkészítettem ruhájához illő sminkjét. Mivel készen voltunk, már semmi nem tartott minket vissza az indulástól. Egyszerre indultunk el a lift felé, majd miután beszálltunk, egyenesen a földszintre mentünk. Eközben Elizabeth kézről kézre járt, egyszer Jane simogatta, máskor pedig az én karjaimban hunyta le aprócska szemeit. Lassan sétáltunk át a másik szálloda halljába, ahol már Amy várt ránk. Azonnal megölelt minket, majd kivette kezeimből lányomat, és karjába véve kezdte el csodálni. Egy mosoly húzódott arcára, ami engem is mosolyra késztetett. Egy aprót biccentett fejével, majd a koncert helyszínére indult. Fülemet Harry rekedtes, mégis vadító hangja ütötte meg, éppen a What Makes You Beautiful című örökzöld számukat énekelte. Egy nagy terem elé értünk, ezúttal tisztábban hallottam barátom hangját. A zene elhalkult, majd egy sokkal nyugodtabb zene indult el.
- Ezt a számot menyasszonyomnak küldeném, még ha állapota miatt nem is tud jelen lenni - hallottam meg Harry hangját a teremből.
Meghatódva lépkedtem az ajtóhoz majd a kilincset lenyomva nyitottam be a sötét szobába. Úgy szerettem volna a számot végighallgatni, hogy senki nem veszi észre, ám ezennel ez nem sikerült. Liam mosolyogva indult meg Harry felé, amint észrevett, azonban én felmutattam mutatóujjamat, jelezve, hogy várjon még. Zayn énekelni kezdte a Little Things című számot, én pedig gyorsan átvettem nővéremtől lányomat, aki azonnal kinyitotta szemeit, így szembe találtam magam gyönyörű zöld íriszeivel. A szeme, mint Harry-é, azonban arcocskája magamra emlékeztetett. Liam-re néztem, majd bólintottam egy aprót. Liam szövege következett, így meg kellett várnom, amíg elénekli sorait. Amint végzett, Harry-hez ment, majd megállt előtte, felém fordulva.
- Itt van a barátnőd - olvastam le Liam szájáról.
Harry értetlen fejjel nézett gyermekem apjára, aki csak fejével felém biccentett. Harry már éppen énekelni kezdte, amikor rám kapta tekintetét. Szava elállt, kezét leengedte maga előtt. Száját mosolyra húzta, óvatosan állt fel helyéről. Mikrofonját Liam kezébe nyomta, így jelezve mindenkinek azt, hogy most az egyszer az éneklés számára csak a második helyen áll. Lassan sétált felénk, miközben szemét egyszer sem vette le lányomról. Előttem állt meg, kezét derekamra simította, majd másik kezével hajamba túrva húzott közelebb magához. Ajkaink azonnal egymásra találtak, ami egy apró nyögésre késztetett. Nyelve alsó ajkamon szántott végig, engedélyt kérve a bejutásra, amit abban a pillanatban meg is adtam neki. Percekkel később váltunk csak el egymástól levegő hiányában, ám abban a pillanatban a zene is elhalkult. Liam-re pillantottam, aki könnyes szemmel nézett minket. Fejemmel egy aprót biccentettem, amivel jeleztem neki, hogy jöjjön le nyugodtan a lányához. Harry láthatta kis jelenetemet, ugyanis kezemnél fogva kezdett el húzni a színpadra. Már a lépcsőnél jártunk, amikor mindenki egyszerre fordult felénk. Voltak kedves tekintetek, akik elérzékenyülten látták kezemben már-már fekvő lányomat, ám akadtak olyan lányok is, akik gyilkos pillantásokkal méregettek egyaránt engem, és Harry-t is. Nem értem, hogy mondják ezek a lányok magukra, hogy rajongók. Ha igazi rajongók lennének, örülnének annak, hogy Harry végre boldog valakivel, aki viszonozza is az érzéseit. Tisztában vagyok vele, hogy a mai lányok magukat szeretnék látni bármelyik fiú oldalán, de sajnos ez mindegyikőjüknek egy álom. Az én életem is egy álom. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is boldog lehetek valakivel, azok után, ami az első barátommal történt. Minden apró részletre emlékszem, ami aznap történt, még ha nem is szerettem volna.
*Minden egy egyszerű hétvégén történt. Éppen barátomhoz, Nikolas-hoz indultam, amikor Amy szólt, hogy vigyek magammal esernyőt, mert esni fog. Nem hallgattam rá, csak felvettem egy pulcsit, és a nappaliba futottam. Gyorsan felvettem fekete cipőmet, majd az ajtót kitárva magam előtt, léptem ki a hűvös levegőbe. Még pénteken lett megbeszélve, hogy szombaton nála alszok, és az egész napot együtt töltjük. Másfél éve voltunk együtt, így volt már nála egy-két ruhám, így csak fehérneműt kellett vinnem. Lassan sétáltam a megszokott utakon, időnként néztem csak körbe, vajon jó úton járok-e. A házhoz érve könnyed mozdulattal nyomtam ujjamat a csengőre. Pillanatokig tartottam ott, majd a léptek hangját hallva leemeltem ujjamat a fehér tárgyról. Nyílt az ajtó, nekem pedig kikerekedett a szemem. Egy 16 éve körüli lány nyitott ajtót. Szőke haja kócosan állt, testét mindössze egy ing takarta el. Arca gyönyörű volt, sokkal szebbnek mondhatta magát, mint én voltam. 
- Segíthetek? - kérdezte végül. 
- Nikolas-hoz jöttem - nyögtem ki. 
- Bébi, hozzád jöttek - kiáltott be a házba, majd el is tűnt a konyhába. 
Szemem kikerekedett a szó hallatán, de nem tudtam mit szólni, ugyanis pillanatokon belül Nikolas jelent meg a nappaliba egy szál alsógatyában és fehér pólóban. Haja kócos volt, nyakán egy kicsinek nem mondható lila folt éktelenkedett. Amint meglátott, lassított léptein, én pedig nem bírtam tovább. Könnyeimmel küszködve kezdtem el hazafelé rohanni, ám Nikolas ezt megakadályozta. Csuklómat megragadva rántott vissza magához, én azonban kirántottam kezéből enyémet. 
- Hagyj békén! Soha többé nem akarlak látni - ordítottam rá. 
Arcán egy vörös folt jelent meg, amit tenyerem okozott. Megfordultam, majd folytattam utamat, amikor egy dörgés kíséretében kezdtek el hullani az esőcseppek. Amy-re kellett volna hallgatnom! Gyorsabban kezdtem el szedni a lábaimat, de még így is teljesen átázva érkeztem haza.*
Nikolas azóta többször is hívott, hogy beszéljük meg, de egyszer sem voltam képes rá. Talán feltörtek volna az emlékek, amik azóta most először jutottak eszembe. Most azonban boldog vagyok egy csodás ember oldalán, illetve egy gyönyörű kislány anyukájaként. A koncertnek már rég vége, mi pedig már a szálloda ajtajában kezdünk beszélgetni, illetve búcsúzkodni.
- Mi a baj, kicsim? - kérdezte halkan Harry, mikor már csak kettesben maradtunk a szálloda előtt - Egész úton meg sem szólaltál, csak csendben figyeltél minket...
Jane megígérte, hogy amint elbúcsúzik a fiúktól, hazaviszi Izabellát, én nyugodtan maradjak csak Harry-vel. A fiúk hamar elindultak a lakosztályukba, illetve Amy is hamar lelépett. Harry minden apró testrészét végigmértem, majd nyakát kezdtem el csókolgatni. Apró nyögések hallatszottak ajkai közül, ami azt jelentette, tetszik neki a helyzet. Így ahelyett, hogy leálltam volna, nyakának egy pontját kezdtem el finoman szívogatni.
- Kicsim, ha ezt nem hagyod abba, itt fogok elélvezni - mondta perverz mosollyal az arcán.
Továbbra is szívogattam a nyakát, nem tartott vissza semmi és senki. Végül Harry megelégelte, hogy nem hagytam abba kínzását, elhúzódott tőlem és befelé kezdett el húzni.
- Harry, ne... - álltam meg egy pillanatra, mire félénken nézett rám - Találkozzunk fél óra múlva ugyanitt.
- Nem tudom, hogy ki fogom-e bírni - mosolyodott el, mire felnevettem.
Búcsúzásul egy forró csókot nyomtam ajkaira, majd elindultam vissza a szállodai szobámban. Úgy döntöttem, meglepem Harry-t, így ahogy felértem a szobába, a fürdőbe futottam. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam, majd egy leheletnyi sminket kentem magamra. A fürdőből kiérve egyenesen a szekrényemhez léptem. Kikerestem elképzelt ruháimat, majd felvettem azokat. Justin érdeklődve figyelte ténykedéseimet, nem kérdezte, mire készülök. Szerintem sejthette, ha csak fehérneműben, egy hosszabb kabátban és magassarkúban tipegtem a szobában. Miután mindennel elkészültem, elköszöntem Justin-tól és a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon drága lányomra.
- Vigyázok, menjél már, a végén még elkésel - tessékelt ki a szobából Justin.
A lift felé indultam, majd lementem egészen a hallba. Az embereket kikerülve léptem ki a hűvös levegőbe és indultam el a másik szálloda elé. Kabátomat összehúztam magamon a hideg levegő miatt, majd megláttam barátom alakját, ami egy utolsó löketet adott ahhoz, amire készültem.