40.rész :)♥

Két év telt el, és azóta is boldog vagyok Harry mellett. Igaz, hogy az esküvőnk még várattat magára, illetve a családunkon kívül senki sem tudja még, hogy Harry eljegyzett, de ez így is van jól. Nem tudom, vajon mit szólnának a rajongók, mikor már a közös gyermekünket sem nézték jó szemmel, figyelembe véve azt, hogy nem voltam Harry menyasszonya. Azonban a rajongók megbékéltek a szituációval, így mostanában az sem zavar, ha közös képeket szeretnének velünk készíteni, vagy esetleg csak Elizabeth-el, aki nagyon szépen cseperedik. Első lépéseit a koncertem közepén tette meg, mikor éppen énekeltem, így minden rajongóm megcsodálhatta gyönyörű barna haját és első lépéseit. Első szava a Harry név volt, hiszen ha velem volt, mindig hallgatta, ahogyan apjáról meséltem. Mindig mosolyogva hallgatott, néha a mondandóm végére el is bóbiskolt, így egy puszit nyomva a fejére takargattam be. Most azonban a karrierem és a magánéletem is teljesen rendben van, ma is egy fellépésre készültem teljes gőzzel, így egész nap a színpadon próbáltam, táncoltam és énekeltem. Mikor végeztem, fáradtan lépkedtem le vőlegényemhez, illetve lányom apjához, aki születése óta nagyon sokat foglalkozik lányával. Liam rettenetesen aranyos vele, látszik rajta, hogy teljes szívéből szereti a kislányt. Végül Ő és Dani szakítottak, ami mindenkit meglepett, hisz olyan szép párt alkottak. Azonban Danielle nem tudta elfogadni, ami velem és Liam-mel történt, így ahelyett, hogy meghallgatott volna minket, egyszerűen megszakította a kapcsolatát a fiúkkal. Elköltözött egy másik városba, azóta nagyon sikeres modellkarriert futott be, aminek persze mindenki örül. Liam nem érez haragot iránta, megértette, hogy Dani-nek talán ez így nem egészen jó. Hiszen igaza is van.. Ki szeretné, hogy a barátjának egy másik lánytól legyen gyereke? Egy olyantól, aki még a mai napig jóban van vele, közben azonban már továbblépett? Senki sem vágyik erre.. Velem azonban mégis megtörtént. És örülök neki, hisz ha nem történik meg, nem lehetne egy gyönyörű lányom, akit mindenki szeret. Gondolataim szertefoszlottak, mikor egy éles hangot hallottam meg magam mellett, mire odanéztem. Az egyik barátnőm jelent meg mellettem, majd kezemet megragadva húzott be az öltözőmbe, ahol ott volt már mindenki. A fodrászom, a stylistom, a sminkesem és persze én. A székembe ültem, ami előtt egy óriási tükör kapott helyet, így mindig tudtam magam nézni a tükörben, miközben Kate a hajamat csinálta, vagy Rob választott nekem ruhákat. Mindig tudtam ingatni a fejemet a tükörben, ha valami nem tetszett, azonban a sminkembe sosem tudtam beleszólni. Talán ezért ilyen jó a viszonyom Erica-val. Éppen a hajamat próbálta valamennyire rendbe szedni a fodrász, amikor Rob egy egyszerű ruhát mutatott fel, mire bólintottam egyet. Tetszett a ruha, mellé pedig egy ezüstös szandált készített nekem ki a stylist. A következő ruha teljes egészében kék, illetve lila színben pompázott. Felső részét pár csillogó kő díszítette, alsó része pedig elől sokkal rövidebb volt, míg hátul majdnem a földig ért. Ismét bólintottam egy aprót, hiszen Kate a hajam végét göndörítette be, és nem akartam elrontani a munkáját. Amíg Rob keresett egy cipőt a kék ruhához, Kate már végzett is. A tükörképemre nézve elmosolyodtam, eközben pedig a fodrászom helyét átvette Erica, a sminkes. Megfordított a székben, így a tükörképemet már nem láthattam ugyan, ám a velem szemben lévő ruhákkal teli szekrényt nagyon is jól láttam.
- Mit szeretnél az utolsó produkcióhoz felvenni? - kérdezte Rob a szekrényben kutakodva.
- Állj! - kiáltottam rá, mire Erica is kissé megugrott - Ne haragudj Erica..
- Mit csináljak én ezzel? - kérdezte Rob a kezében tartva egy felsőt.
- Azt - mutattam a kezében lévő darabra - Azzal - mutattam egy rövidnadrágra a szekrényben - És azzal fogom felvenni - fejeztem be, egy szandálra mutatva.
- Az rendben, hogy azokat fogod felvenni, de akkor abban is segíts, hogy én ezzel mit csináljak.. Ella, hogy lehetsz ennyire béna? - kérdezte nevetve Erica.
Megfordultam a székemben, így szemben találtam magam a tükörképemmel. Azonnal kitört belőlem a nevetés, hisz a hirtelen kiabálásom miatt Erica elkente a rúzsomat, ami egy szép csíkot húzott az arcomon. Fogtam egy zsebkendőt és lassan törölgetni kezdtem a rúzscsíkot. Mikor lejött, a számról is letöröltem, mire Erica értetlenkedve nézett rám a tükörből.
- Ma szeretnék természetesnek tűnni - mosolyogtam, mire bólintott egyet.
Visszafordított maga felé, majd egy natúr sminket varázsolt nekem, ami nagyon tetszett. Halvány szemfesték, egy kevés pirosító és szájfény. Mikor a sminkem elkészült a ruhákhoz lépkedtem.
- Ez lesz az első - nyomta a kezembe Rob a kék ruhát.
- Rendben, sietek - motyogtam.
Figyeltem, ahogyan csukódik az ajtó, majd lassan vetkőzni kezdtem. A pólómat levettem, majd a székre dobtam, úgy néztem magamat a tükörben. Vagyis inkább az alakomat. A lábaim teljesen normál vastagságúak, a hasamon azonban nem látszik a szülés, ugyanis ugyanolyan lapos, mint volt. Rendesen meg is szenvedtem érte, nap, mint nap lejártam edzeni egy magán edzőterembe, hiszen egy idő után kezdett idegesítő lenni, hogy bármit elkezdek, 2 perc múlva ott terem egy rajongó, aki képet szeretne készíteni. Nem tudtam edzeni tőlük, hiszen bármilyen hihetetlen az énekeseknek is formában kell lenniük, ha a testükről, ha a lelkükről van szó. Gondolataim szertefoszlottak, mikor egy kar fonódott derekam köré. A tükörbe néztem, mire Harry mosolyával találtam szembe magam. Kibújtam öleléséből, majd tovább vetkőztem. Folyamatosan őt figyeltem, a végén pedig már csak fehérneműben álltam előtte. A ruhát a kezembe vettem, majd belebújtam. Segítségkérően néztem vőlegényemre, aki azonnal kapcsolt és segítségemre sietett. Mögém lépett, a ruha cipzárját felhúzta, majd megfordított.
- Valami olyan ruha kéne, ami jobban takarja a lábaidat - nézett fedetlen combjaimra.
- Mi bajod a lábaimmal? - néztem rá felháborodva.
- Az, hogy csak az enyém, és másnak nem kell látnia..
Mosolyogva bújtam karjai közé, azonban az ajtó nyílására mindketten oda kaptuk a fejünket.
- Ella, 10 perc és kezdünk! - kiáltott be nekem barátnőm, aki egyben az egészet szervezte, hogy tökéletes legyen minden.
Majdnem 3 évig voltam a szakmában, azonban ez az utolsó koncertem. Úgy érzem, nem tudnék egyszerre több dologgal foglalkozni az életemben és most nekem sokkal fontosabb a családom. A lányom nevelése, és az, hogy vele legyek, ha bármi baj történik vele. Ez amolyan búcsúkoncert.
A tíz perc hamar letelt, így a mikrofont a kezembe véve léptem fel a színpadra. A jelen lévők sikoltoztak, kiabálták a nevem, egészen addig, amíg el nem kezdődött a koncert. Az aréna minden centimétere tele volt, így büszkeséggel az arcomon kezdtem el énekelni az első számot, ami a Come&Get it volt. Mindig is szerettem ezt a számot, pedig semmilyen érzelem nem köt hozzá. Egyszerűen csak tetszett a dallam, amihez később szöveg is társult. A dal végeztével kezdetét vette az igazi koncert, amikor már mindenki énekelte, vagyis inkább üvöltötte a dalt, néha túlkiabálva engem is. Mikor a koncert a feléhez ért, lelépkedtem a színpadról, gyorsan ittam egy kortyot, majd az öltözőbe siettem. A szünet 5 perces volt, addig helyre kellett hozni a sminkemet, a hajamat és át kellett öltöznöm. Nem sok mindenre jó ez a szünet, de legalább nem kell a 2 órás koncertet egy huzamban végigénekelnem.
Mikor felléptem a színpadra, óriási sikoltozást hallottam ismét, így mosolyogva kezdtem neki az új dal éneklésének. Lassan már az egész koncertnek vége volt, már csak 2 dal volt hátra. A jelenlévők kérésére egy régi dalomat énekeltem, talán azt, amit legelőször forgattam. Naturally. Szerettem ezt a dalt, így teljes átéléssel, és óriási mosollyal az arcomon énekeltem végig. Mikor a zene elhalkult, könnyek jelentek meg a szememben, hisz ilyenkor mindig eszébe jutnak az embernek a szép pillantok, amiken nevetett, de olyanok is, amik először nem tűntek olyan jónak. Minden eszembe jutott az énekléssel és a karrieremmel kapcsolatban. Amikor először énekeltem, amikor felfedeztek, és amikor először álltam ki a színpadra. Egy ismeretlen lányból egy híresség született, ha szabad ezt mondanom.
- Nos, a koncertnek hivatalosan vége, azonban készültem nektek egy meglepetéssel.. Persze, csak ha kíváncsiak vagytok.. - A tömeg egyszerre sikított fel, ami nekem azt jelentette, hogy érdekli őket. - Rendben, akkor gyorsan átöltözöm egy kényelmesebb ruhába, és aztán jöhet a meglepetés.
Leszaladtam a színpadról, majd az öltözőbe érve ledobtam magamról a ruhát. A választott szettemet vettem fel, majd újra kifutottam. A színpad szélénél megállva megfogtam lányom kezét, majd vele sétáltam ki a színpadra. A legtöbben 'ahw' hangot hallattak, ami mosolyt csalt az arcomra. Elindult az utolsó szám, amit igazából a kedvencemnek mondhatok. B.E.A.T. Sokszor énekeltem ezt lányomnak, aki idő közben elkezdett rá táncolni, éppen ezért vittem ki a színpadra. Először csak mosolygott a sok ember láttán, azonban ahogyan énekelni kezdtem, a zene ritmusára kezdett táncolni. A szám lement, lányom pedig mosolyogva rohant hozzám. Az ölembe vettem, és integetve lelépkedtem a színpadról. A tömeg sikongatni kezdett, mire értetlenül megfordultam. A színpad másik oldalán, velem szemben Justin állt, kezében a gitárjában. A színpadon egy szék volt, amit nem tudom hogy került oda ilyen hamar. Felsiettem a színpadra, majd odafutottam hozzá és megöleltem. Percekkel később engedtük csak el egymást, ám amint ránéztem, szemeimből folyni kezdtek a könnyek. Olyan rég nem láttam, hiába vagyunk nagyon jóba, és hiába tennék meg érte bármit. Az, hogy mindketten külön utat éltünk, megnehezítette a találkozást, bármennyire is szeretjük egymást. Éppen ezért rettenetes örömmel töltött el, hogy újra láthatom, újra megölelhetem.
- Örülök, hogy itt vagy.. - suttogtam a mikrofonomba - De hogy-hogy itt vagy?
- Nem csak te készültél meglepetéssel az este folyamán – mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával, amit mindig is imádtam benne. Nagyon összezavart. Mindenki figyelt, ám senki sem tudta, mi következhet most. Nem értettem semmit, és ez izgalomba hozott. Justin-nak egy kis mikrofon volt felragasztva az arcára, így mindenki hallhatta, mit mond – Csak annyit szeretnék előtte, hogy fantasztikus lány vagy Ella. Ez a koncert elképesztő volt, és kezdem azt érezni, hogy én is a rajongód lettem. Kicsit sajnálom, hogy ez lesz az utolsó koncerted, hiszen amióta ismerlek, nagyon szeretlek, olyan, mintha a húgom lennél. És mondhatom, hogy az is vagy.. – mosolygott. Na.. itt éreztem azt, hogy elájulok. A közönség sírt, de csendben figyelte az eseményeket. – Ti most valami nagy dolognak lehettek tanúi – beszélt a közönséghez. Nagy dolog? Mi van?! – Kérlek titeket, csendben figyeljetek, rendben? – Justin egy hangos 'Oké'-t kapott, és az egész stadion elhalkult. Lefogta az első akkordokat, majd játszani kezdett. Az első másodpercekben felismertem a számot, hiszen imádom. - Across the ocean, across the sea.. – énekelte.
Be Alright. Justin egyik legszebb száma. Csillogó szemekkel néztem végig, ahogy elénekli az első, majd második versszakot is, végig a szemembe nézve. A refrén előtt egy kicsit játszani kezdett, majd újra énekelni kezdett. Justin válla fölött láttam, ahogy Harry lép ki a színpadra. Páran felsikítottak, mire Justin felszisszent, és folytatta. Még mindig nem tudtam, mi ez az egész. Mikor Harry odaért mellém, felém nyújtotta a kezét, amit én azonnal elfogadtam. Elkezdett a színpad közepe felé húzni. Ott megállt és velem szembe fordult. Most láttam, hogy neki is egy kis mikrofon van az arcán. De miért?! Valaki világosítson már fel! Justin halkabban énekelt, Harry pedig szólásra nyitotta a száját.
- Ahogy Justin is mondta, te egy fantasztikus lány vagy Ella, és nagyon szeretlek. – a hangja remegett, nekem pedig újra megtelt könnyel a szemem. - Mikor elsőnek megláttalak, már elindítottál bennem egy furcsa érzést, amit eddig még soha nem tapasztaltam. Szerelmes lettem. Nekünk sem ment minden zökkenőmentesen, de végül egymásra találtunk. Az elején te Justin oldalán találtad meg a boldogságot, amibe én majd' beleőrültem. Egyedül a fiúk tartották bennem a lelket, hogy sikerülni fog. És persze a nővéred.. Őszintén megmondom, néha elbizonytalanodtam. De aztán szétmentetek Justin-nal. Újra szerelmes lettem, csak most sokkal erősebben. Tudtam, hogy bármit megtennék azért, hogy az enyém legyél. Nagyon nehezen, de sikerült elhitetnem veled, hogy minden rendben lesz – mondta pont akkor, mikor Justin is ezt énekelte. Tuti összebeszéltek. – És most itt vagyunk. Van egy csodás családunk és egy annál csodásabb gyerekünk. Nagyon szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Te vagy az életem, és szeretném, ha ez most már örökre így maradna – az első könnycsepp végigfolyt arcomon, amit Harry csillogó, szintén könnyes szemekkel nézett végig. Vett egy nagy levegőt, majd a farzsebében kezdett el kotorászni, és mikor megtalálta amit keresett, lassan térdre ereszkedett előttem. Fél századmásodperc alatt rájöttem, hogy miért van ez az egész. Itt szakadt el az a bizonyos cérna, és istentelenül sírni kezdtem. Harry megszorította a jobb kezemet, majd ismét szólásra nyitotta a száját. – Ella Roberts – hangja ezerszer rekedtebb volt, mint eddig.– Veled akarom leélni az életem. Örökre – remegett meg alsó ajka. – Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – nyögte ki, és várakozóan a szemembe bámult. Nem voltam képes megszólalni. De érte, és ezért a pillanatért bármit.
- Igen. – bőgtem el magam hangosan.
Harry remegő kezekkel felhúzta rám az arany gyűrűt, majd felállt. Meg sem vártam, hogy teljesen felegyenesedjen, azonnal a nyakába ugrottam. Erősen szorította a derekamat,és ő is sírni kezdett. Justin gitárja elhalkult, mire az egész csarnok egy emberként kezdett, teljesen egyforma ütemben tapsolni. Én meg csak sírtam, tudván, hogy menyasszony lettem. Újra.