Köszönetnyilvánítás :)

Nos, tehát, nemsokára felkerül a blog utolsó része.. Nos, vegyes érzelmek kavarogtak bennem, mikor elolvastam, mindjárt megtudjátok, miért csak olvastam. Egyszerre voltam mérhetetlenül boldog, és szerelmes, egyben szomorú és depis. 

Egyszerűen a részek elteltével is imádom Harry-t, és az, hogy Ellával ilyen szép párost alkotnak, egyszerűen mosolyt csalt az arcomra. És Elizabeth, illetve az, hogy miért lett ez a neve, egyszerűen aranyos. Tényleg, ezt a blogot rengeteg embernek köszönhetem, akik végig támogattak, olvasták a részeket, vagy csak egyszerűen megkérdezték, mi volt egy-egy részben. Nem szeretek sokat beszélni, sem írni jelen pillanatban, mégis úgy érzem, ez lesz talán a leghosszabb részem, hiszen itt nem történetet kell leírni, hanem az érzelmeimet, ami nekem nagyon jól megy. Főleg, ha füzetbe kell csak leírni :D Na, de komolyra fordítva a szót.. Szeretném pár embernek megköszönni a segítséget - ígérem, nem lesz sok -, amit kaptam, és ami bátorított. 

Először is szeretném megköszönni az író társamnak, aki - még ha nem is tudtatok róla - rengeteg részben segített. Volt, amikor egy részt ő írt meg helyettem, mert nem volt ihletem, egyszerűen csak segített nekem, ha elakadtam, de olyan is akadt, hogy csak a kész részt olvasta el, hibák után kutatva. Nagyon sok dolgot köszönhetek neki - részeket, képeket, zenéket -, talán ha ő nincs, most ez a blog sem lenne. Ő volt az, aki mindig bátorított, és mellettem állt, bármilyen részt kellett elolvasnia, megírnia. És sajnálom.. Sajnálom, ha nagyon sok hibát ejtettem, az utóbbi időkben előfordult, hiszen az, hogy el kell búcsúznom a blogtól, nagyon megviselt, és pár napig nem is volt erőm írni, hisz nem akartam elengedni egy olyan dolgot, ami ilyen szép volt. Illetve, meg szeretném neki köszönni, hogy az utolsó részben is segítségemre volt, és mivel én nem voltam rá képes, megírta helyettem. Tudom, ez így elég furcsa, és rossz, hogy a saját blogomba nem én írtam az utolsó és egyben blogzáró részt, de annyit el kell nektek mondanom, lehet, hogy ez az utolsó rész, mégsem a blogzáró. 

Másodszor pedig szeretném megköszönni az összes olvasómnak, kommentelőmnek, hogy mellettem voltak, nélkülük nem lettem volna képes semmire. Miattatok csináltam, és remélem ezt láttátok is, hiszen törekedtem rá, hogy érzékeltetni tudjam. Nem ismerek mindenkit, talán kettő olvasómmal beszéltem valaha. Viszont arra szeretnétek kérni titeket, hogy ha valaki úgy érzi, hogy van a bloggal kapcsolatban valami kérdése, akármi, az >ITT< tud nekem üzenetet írni, kérdezni akármit, én pedig válaszolok. 

Kaptam pár kérdést már így a bloggal kapcsolatba a közösségi oldalakon, vagy személyesen barátaimtól, ismerőseimtől, most megpróbálok mindenre válaszolni - ezek egyébként nekem most egy lapra le vannak írva, hogy ne felejtsek el semmit -. 

- Mi lesz a blog jövője? - Mi lesz a bloggal, ha felkerül az utolsó rész is?

Igazából ezen én még sosem gondolkoztam, vajon mi lesz vele, hiszen azt sem hittem volna, hogy bármikor eljutok idáig. Viszont, ha már itt vagyok és kaptak egy ilyen kérdést, akkor megpróbálok rá értelmesen válaszolni. Most, hogy meg van írva az utolsó fejezet, és nem sokára ki is kerül, sokat gondolkodtam, mi legyen. Végül arra jutottam, ha már ennyit sikerült elérnem, nem kerül törlésre a blog. Bármikor bárki benézhet, elolvashatja a részeket, írhat kommentet, hiszen ugyanúgy látom, mint eredetileg, sőt, figyelni is fogom. Mert úgy gondolom, hogy elérkezett az utolsó rész, nem kell teljesen vége lennie. 

- Többször említetted, hogy az utolsó rész nem egyenlő a blogzáró résszel.. Ez mit jelent? 

Igen, akikkel beszélgettem Facebook-on, vagy skype-on, akárhol, és kérdeztek a blogról, nekik említettem, hogy az utolsó résszel nem fog bezárni a blog. Ez azt jelenti, hogy attól még, mert kikerül az utolsó rész, nem fog bezárni a blog, illetve én már napok óta dolgozok egy apróbb kis projekten. Ez a kis projekt mondhatni egy plusz rész lesz, és úgy gondoltam, ezzel zárna be hivatalosan a blog. 

- Hogy-hogy más írja az utolsó részt? 

Már ezt is említhettem páratoknak, ha így rákérdeztek, de igazából erre már nagyjából leírtam a választ. De a teljesség miatt leírom most részletesebben. Nekem ez a blog rengeteget jelentett, még akkor is, ha az elmúlt időben nem foglalkoztam vele a legtöbbet. De nem is tudtam, hiszen a szívemhez nőtt és nehéz felfogni, hogy ha ez a rész ki lesz téve, ide már nem írhatok több bejegyzést. Mert ha a történetnek vége, akkor vége. Pont. A részt azért nem én írtam, mert bármikor, amikor nekikezdtem, és megírtam a negyedét, elolvastam, és az egészet kitöröltem. Mert nem akartam, hogy vége legyen. 

- Miért kell vége lennie? Miért pont most? 

Nos.. 

Miért kell vége lennie? Sok kifogást találhatnék, de nem akarok kifogások mögé bújni, sosem voltam ennek a híve. Az igazság az, hogy sok befejezést el tudtam volna képzelni a blognak, mégis az iskola mellett most nem akad elég időm, és egy hetem sem akad, hogy egy rendes részt megírjak, ami érthetően van leírva és nem összecsapott. Mostanában kevés ilyen munkám volt, így eldöntöttem, hogy az eredeti 50 rész helyett csak 40 lesz, hiszen ezt is már nehezemre esett megírni. Nem volt időm, illetve legtöbbször fáradt voltam, nem volt kedvem sem. Így hát a történetnek vége szakadt, szerintem egy nagyon aranyos befejezéssel. 

Miért pont most? Mert nem bírom tovább. Beleuntam a történetbe. Tudom, egy jó történetbe nem un bele az ember, akkor sem, ha saját maga írja. De ebbe én beleuntam. Az írást nem hagyom abba, ezen kívül már kettő blogom készen áll arra, hogy publikussá tegyem, csupán arra vár mind a kettő, hogy erre a blogra kikerüljenek a részek és hivatalosan is [BEFEJEZETT] blog legyen. Azonban erre még várni kell egy kicsit. 

És akkor most kéne egy búcsúzkodás? Hát nem vagyok ebben annyira jó, tehát csak annyit mondok nektek, hogy köszönöm, hogy olvastatok, és... *dobpergés*... 

Jó olvasást! 

Az utolsó részt 

>ITT< 

lehet elolvasni!!

Puszi mindenkinek és köszönöm, hogy olvastatok:)