12.rész :)♥

A tegnap folyamán annyi dolog történt velem, amit még ma sem sikerült feldolgoznom. Az ágyamból óvatosan másztam ki, majd a mamuszomba belebújva indultam meg a földszintre, ahol már a többiek zajongtak. Óvatosan szedtem a lépcsőfokokat, egészen addig, amíg a fiúk teljes alakját meg nem tekintettem magam előtt. Mosolyogva köszöntem mindenkinek, majd szokásos módon a konyhába indultam, hogy reggelit csináljak magamnak. A konyhába érkező Amy arca nagyon meglepett. A már megszokott gyönyörű mosoly nem volt jelen az arcán, most inkább a fáradtság és esetleg a szomorúság dominált. Aggódva kérdeztem meg, mi baja, miközben a konyhapultból szedtem ki a palacsintához szükséges hozzávalókat. Kikevertem a palacsinta tésztáját, elővettem egy tepsit, majd szépen elkezdtem sütni. Már épp mikor befejeztem volna, Harry jött be a konyhába és kikevert még egy adagot. A tálból egy nagyot merítve öntöttem bele a tepsibe, ami azonnal el is kezdett sercegni. Mikor az újabb adag is kisült, ráhelyeztem egy nagy tányérra és az étkezőbe igyekeztem vele. Viszont a látvány meglepett... Amy Niall ölében, Eleanor Harry ölében, Perrie Zayn ölében, Jane Justinnal hülyéskedett, Marie és Liza pedig Louis-ra nyomultak... Barátom, ahogy meglátott, otthagyta szőke barátnőmet és segítségemre sietett. Az asztalra letettem a palacsintákkal teli tálat, majd egy 180 fokos fordulatot véve öleltem át Justin-t.
- Mi a mai terv? - kérdeztem egy csók után Justint.
- Hát gondoltam, hogy elmehetnénk ma egy kosármeccsre - mondta, mire teljesen felpörögtem.
- Oké, úgy sem voltam még.
Miután megreggelizett a csapat, mindenki szétszóródott. Én és Jane felmentünk a szobámba készülődni, a többiek viszont nem számoltak be arról, hogy kivel és hová mennek. Negyed óra készülődés után újra Justin karjaiban érezhettem magam, ami nagyon megnyugtatott. Az ajtó nyílására kaptam fel a fejem, majd az azon belépő Harry aggodalommal teli tekintetére figyeltem fel. Amilyen gyorsan csak tudtam, kibújtam Justin öleléséből és Harry után indultam. Szobájának ajtaja előtt megállva kopogtam a fa tárgyon, majd benyitottam. Az ágyon ült, arcát két kezébe temetve. Közelebb lépkedtem hozzá, majd az ágyra huppanva néztem, amint kezét elveszi arca elől és vörös szemei egyenesen engem pásztáznak.
- Mi a baj Harry? - kérdeztem gyönyörű zöld szemeibe nézve.
- Ugyanaz, mint hetekkel ezelőtt... A lány, aki tetszik, mással van, mást szeret és ez ellen semmit nem tudok tenni - válaszolta, és szinte már - már újra kiszökkentek könnyei.
- És mi van Eleanor-ral? Vele jársz, vagy tévedek?
- Eleanor-ral nem vagyunk együtt, csak megpróbáltuk... Tegnap estig minden rendben volt, de nem tudunk semmiről sem beszélni. Nincs közös témánk, és egész nap nem lehet csak csókolózni. De ezt gondolom érted - mondta, miközben ujjait kezdte el morzsolni.
- Értem, de akkor miért nem mondod el a lánynak, hogy szereted?
- A fő ok az az, hogy van barátja. Nem szeretném őket szétszakítani, mert látom rajtuk, hogy boldogok együtt.
- És? Az semmit sem jelent. Ha csak barátok, akkor is lehetnek együtt boldogok.
- Ha csak barátok, miért csókolgatják egymást?
- Te is csókolgattad Eleanort, pedig nem voltatok együtt.
- Először is, Eleanor-ral csak barátok vagyunk, viszont ti Justin-nal nem.
- Hogy mi?
- Ella, vedd már észre, hogy te vagy az a lány. Mindvégig te voltál, bármit csináltál, bárkivel láttalak. Ezért voltam olyan ideges, amikor nem jöttél haza Niall-al.. Nem tudtam, hol vagy, kivel vagy... Féltettelek, mert te nem olyan lány vagy, amilyet bármelyik sarkon lehet találni. Ella, te egy olyan lány vagy, akit meg kell becsülni. Tudod milyen érzés volt először Josh karjaiban látni, majd Justinéban? - szavai lassan kúsztak be a hallójáratomba, majd sorban égettek lyukat az agyamba. Rengetegszer gondolkodtam azon, hogy el kellene mondanom neki az érzéseimet, de féltem... Féltem attól, hogy ő máshogy érez, hogy esetleg kinevetne... - Nem akartam elmondani, hisz tudtam, hogy te nem így érzel irántam.. Ezt láttam akkor, amikor Josh-al voltál délutánonként, és akkor, amikor Justin-t ölelted vagy éppen csókoltad meg.
Szavai belülről marcangolni kezdtek, hirtelen bűntudatom keletkezett. Sajnáltam a napokat, illetve heteket, amiket másokra pazaroltam, ahelyett, hogy Harry-vel töltöttem volna az időm. Rengeteg alkalmam nyílt volna arra, hogy vele legyek, támogassam, felvidítsam, vagy csak beszélgessek vele, de minden alkalmat elhalasztottam. Harry csillogó szeme világított rá arra, hogy kit is szeretek valójában... Nyaka köré fonva karomat, túrtam bele göndör fürtjeibe, miközben ajkam az övére tapadt. Nyelve bejutást kért számba, amit pillanatokon belül meg is kapott. Nyelvünk szenvedélyes táncot jártak egészen addig, amíg meg nem hallottunk egy apró kis hangot, ami az ajtó irányából jött. Ajkainkat azonnal elválasztottuk egymástól, majd az ajtón belépő Justint figyeltük, amint egyre közelebb lépked hozzánk.
- Mehetünk? - kérdezte tőlem, mikor csak pár lépésre állt tőlünk.
- Justin, én nem megyek... Itthon maradok Harry-vel. Emlékszel, amikor azt mondtam neked, hogy legyünk csak barátok, mert mást szeretek? Hát, Harry az... Nagyon sajnálom Justin, de ha választanom kell kettőtök közül, akkor Harry-t választom, és választottam is. Vidd el Jane-t, ő úgyis annyira boldog, ha vele beszélgetsz, vagy csak a közelébe vagy. Ő tényleg szeret téged, és te is szereted őt. Ahogy ránézel, ahogy beszélsz vele, minden jel arra mutat, hogy ti tényleg szeretitek egymást.
Miután Justin kiment a szobából, folytattuk, amit elkezdtünk. Szenvedélyesen faltuk egymást, egészen addig, amíg Harry le nem vette a pólómat. Nem éreztem még késznek magam arra, hogy egy olyan fiúval történjen meg először, akivel csak 10 perce vagyok együtt. Hiába vágyakoztam Harry után hónapokig, ez nem elég ok nekem arra, hogy megtegyem vele azt, amit más szerelem nélkül képes megcsinálni, csupán pénzért.
- Harry... Én még nem állok készen az első alkalomra... - vallottam be neki őszintén.
- Te még... szűz vagy?
- Ami azt illeti, igen... Nem voltam a fiúk kedvence...
- Én azt hittem Josh-al...
- Dehogyis!! - vágtam rá azonnal.
- Rendben, nem szeretnélek siettetni, addig várok rád, amíg csak szeretnéd. Viszont ma nem szeretnél velem aludni? Tényleg csak alszunk - mosolygott rám.
- Jó, de akkor át kell hoznom pár dolgot a szobámból.
- Menj nyugodtan, itt megvárlak - válaszolta nekem csodás mosolyát rám villantva.