5.rész :)♥

Szerintem ez volt eddigi egész életemben a legfárasztóbb napom. A reggeli kelés miatt egész nap álmos voltam, alig bírtam figyelni a tanárra, aki egész nap, 6 órán keresztül csak beszélt és beszélt. Ébredésem után 10 perccel kipattantam az ágyból és a szekrényemhez siettem. Egy sima farmert vettem ki, egy fehér pólóval és rózsaszín - fekete, kockás inggel. Kiegészítőként egy szürke sapkát halásztam ki a szekrényemből. A fürdőben elvégeztem reggeli tevékenységeimet, majd a konyhába igyekeztem, ahol elkészítettem a reggelimet. Elkészített szendvicsemet bedobtam szinte üres táskámba, majd leültem az étkezőasztalhoz és még meleg tojásrántottámat kezdtem elfogyasztani. Pont mikor indultam volna ki az ajtón, meghallottam Harry hangját, amint a nevemet suttogja.
- Harry... Hát te? Hogy-hogy ilyen korán felkeltél? - kérdeztem értetlenül.
- Én szeretnélek suliba vinni. - mondta, mire lefagytam.
- Fel fognak ismerni. - suttogtam magam elé.
- Nem fognak. Elvihetlek én?
- Már éppen indultam...
- Kérlek Ella, had vigyelek el én. Beszélgethetnénk addig.
- Legyen, de akkor menj, öltözz fel. Addig itt megvárlak. - dobtam le a cuccom az ajtó elé.
A kanapéra leülve néztem Harry távolodó alakját, amint a lépcsőfokokat egyenletesen veszi. A konyhába mentem, ahol egy pohárba kitöltöttem magamnak egy pohár narancslevet, majd azt kezdtem el szürcsölgetni. A bambulásomból Harry zökkentett ki, ahogy hátulról megölelt és belecsókolt a hajamba. Az egész testem beleremegett a csókjába. Poharamat letéve indultam meg a garázs felé. Az anyósülésre beülve bekötöttem magam, majd Harry is beült. Egész úton mindketten az utat pásztáztuk, nem akartunk a tegnapi történtekről beszélni. A sulitól pár méterre lévő parkolóba álltunk meg. Már épp szálltam volna ki a kocsiból, amikor Harry visszahántott. Gyönyörű szép zöld szemébe meredtem percekig. Kezdek beleszeretni. Ahogy viselkedik velem, ami tegnap történt. Annyira tetszett, és annyira örültem neki.
- Sajnálom, ami tegnap történt. Túl sokat ittam. - törte meg a csendet.
- Tudom, és nem haragszom. Mindenki követ el hibákat.
- Ez nem az volt. Ella, én tényleg nagyon kedvellek téged, és a csókon kívül semmit nem bánok.
- Ne bánd. Semmi baj. Harry, én is nagyon kedvellek téged.
Hogy miért nem mondtam el neki, hogy szeretem? Mert nem lenne nála esélyem. Ő a tinik kedvence, én már annak örülhetek, hogy szóba áll velem, vagy egyáltalán rám néz. Nem hogy viszonozza is az érzéseimet. Nem tudhatja meg, hogy mit érzek iránta. Ezekkel a gondolatokkal szálltam ki a kocsiból és az iskolám felé vettem az irányt. A suli kapuján belépve láttam meg először a suli plakátot, amin rajta volt a tanulóknak a neve és osztálya. Megkeresve a nevemet indultam el az első emeleti tanterembe. Az ajtót kitárva magam előtt tárult elém az osztálytársaim arca, akik mosolyogva fogadtak. A tanári asztal mögött elsétálva mentem oda az ablak felőli sor második padjához.
- Itt ül valaki? - néztem körbe.
- Nem. Nyugodtan ülj oda. - válaszolt az előttem ülő szőke hajú lány. - Jane vagyok.
Miután a jelenlévők - hatan - bemutatkoztak, leültem a helyemre és az érkezőket figyeltem. Sorban érkeztek az ismeretlen diákok, akik kedvesen bemutatkoztak, majd leültek a választott helyükre. Mikor már mindenki megérkezett, belépett a tanár is, és a csengő is megszólalt.
- Aki még nem ismer, annak bemutatkozom. Az utolsó évben én leszek az osztályfőnökötök és a matektanárotok. Mrs. Robertson vagyok. Akkor kezdjük is a mai napot.
És innentől kezdve 6 borzalmasan unalmas, végigbeszélt óra. Kezdtük először is az ülésrenddel, majd az órarenddel. Kétszer nulladik, és egyszer egy fizika hetedikbe. Suli után egyenesen haza indultam volna, de egy ismerős hang utánam szólt. Mikor hátranéztem, Jane-t vettem észre, amint felém siet.
- Merre mész? - kérdeztem tőle mosolyogva, mikor mellém ért.
- A következő utcában lekanyarodok, csak nem szeretek egyedül menni.
- Nagyon én sem. De meg kell tanulnom az utat.
- Megértelek. Nekem is meg kéne egy ismeretlen városban. Mióta laktok itt?
- Tegnap óta. - válaszoltam a szőke lánynak.
Rengeteget beszélgettünk, mikor észrevettem, hogy már az az utca felé tartunk, amit Jane említett. Egy nagy öleléssel búcsúztunk el egymástól, majd mindketten továbbmentünk a saját utunkon. A házba belépve megcsapott a házban uralkodó meleg. Londonba nem olyan az idő, mint akárhol máshol. Sokkal hidegebb és csapadékosabb az időjárás. A nappaliba találtam mindenkit, így cuccomat ledobva léptem oda hozzájuk. Zayn is és Harry is kicsit arrébb csúszott a kanapén, így beültem kettőjük közé és Amy napjáról szóló történetet hallgattam. Elmondása szerint egész nap Niall-el hülyéskedett és mentek ide - oda. Nagyon jól ellehettek egymással, amíg én a suliba rohadtam és hallgattam drága tanárnőmet. Mesélése közepén felálltam a helyemről és a szobámba indultam. A lépcső tetején már patakokba folytak a könnyeim, így nem volt számomra meglepetés, hogy kicsit erősebben csuktam be az ajtót, mint általában. Az ajtónak dőlve csúsztam le a földre, lábamat felhúztam, majd kezemmel átöleltem azt. Fejemet térdemre hajtva próbáltam kicsit lenyugodni és egyenletesen venni a levegőt. Zavart, hogy Amy még mindig nem szól hozzám, és ilyen jól elvan Niall-el. Zavart, hogy Harry magasról leszar, és csak barátként tekint rám. Zavar, hogy azt hittem Harry is szeret engem és ez más lesz. De nem. Csak a pia beszélt belőle, én meg hittem neki. Gondolkodásomat egy hangos dörömbölés zavarta meg, ami az ajtó túloldaláról jött. Óvatosan másztam fel a földről és nyitottam ajtót a banda apukájának, Liam-nak. Aggódó tekintettel figyelte arcomon az elmosódott sminkemet, majd egy mozdulattal mellkasára vont. Örültem, hogy van valaki, akit érdekel, mi van velem. Kezét hátamon fel - le mozgatva érte el azt, hogy egyenletesen vegyem a levegőt és viszonylag lenyugodjak.
- Mi a baj, Ella? - kérdezte, arcomat pásztázva.
- Semmi. - vágtam rá egyből.
- Aha. Ezért vannak bedagadva a szemeid, ezért van elfolyva a sminked és ezért csaptad be az ajtót.
- Liam, én nagyon szeretem, de ő meg szarik a fejemre. - suttogtam magam elé.
- Ki? - nézett rám.
- Harry. Tegnap este megcsókolt meg ágyba is akart vinni, de ma reggel elmondta, hogy minden csak a pia miatt volt, és csak barátként tekint rám. - meséltem el neki mindent.- És akkor ott van még Amy, aki hozzám se szól, de Niall-el olyan jól elvan, mintha összejöttek volna. Mindenhová őt hívja, mindent együtt csinálnak, amíg én abba a kib*szott iskolába rohadok.
- Sajnálom Ella. Beszélj Amy-vel. Biztos megértené, hogy neked ő sokat jelent és megbántad, amit tettél.
- De az a vicces, hogy semmit sem csináltam, csak elmondtam neki az igazat, miszerint Niall szereti őt, de Amy ezt nem veszi észre és csak hülyíti Niall-t.
- Nem tudok erre mit mondani, csak annyit, hogy nyugodj meg, és minden rendbe fog jönni. Viszont most már kezd késő lenni, szóval próbálj meg aludni. - indult ki a szobából. - Ja, és Zayn ezt küldi. - fordult vissza és a kezembe nyomott egy fehér IPod-ot.
A hátuljára egy narancssárga cetli volt ráírva, miszerint nyissam ki. Óvatosan toltam oldalra az IPod felső részét, majd elmosolyodtam. Cigitartó IPod. Ötletes. Mikor visszacsuktam a dobozt, lesiettem a nappaliba és olyan erősen öleltem meg Zayn-t, ahogy csak tudtam. Miután fülébe súgtam egy egyszerű szócskát - köszönöm -, visszamentem a szobámba, átöltöztem, majd lefeküdtem aludni. Ilyen fárasztó napom sem volt még.