32.rész :)♥

 1 hónap telt el azóta, hogy Harry nélkül élem a mindennapjaimat. Jane-nel már második nap összeszoktunk, így nem jelentett gondot az sem, hogy együtt lakjunk ebben az óriási házban. Harry-vel minden nap beszélgettünk, ami egy kicsit segített, de valljuk be, a beszélgetés nem ugyanolyan, mintha megölelne, esetleg megcsókolna. Jól esett, hogy minden nap érdeklődött irántam, majd ő is elmesélte a vele történt eseményeket. Volt mit mesélnie, minden nap történt vele valami izgalmas, amit előszeretettel hallgattam meg. Hétvégenként volt, hogy a szülei átjöttek és a nappaliban ülve nevetgéltünk, de volt, amikor csak későn tudtunk volna beszélni, amikor én már elaludtam. Ilyenkor Jane beszélt Harry-vel és már egészen megszoktuk, hogy hétvégenként mi alig tudunk beszélgetni.
Kora reggel volt, mikor a madárcsicsergés csapta meg fülemet. Nagyon rég volt, hogy madárcsicsergésre keltem reggelente, így már el is felejtettem, milyen ez. Miután felfedtem lábaimat a takaró alól, járásra bírva azokat indultam el a nappaliba. Jane még aludt, így gyorsan a konyhába mentem és csináltam magunknak reggelit. A palacsintát a tányérra helyeztem, majd egy pohárba öntöttem narancslevet. Mindezt egy tálcára helyeztem, úgy indultam el nővérem szobájába, ahol jelen helyzetben Jane aludt. Az ajtót csendben nyitottam ki, majd az ágyhoz sétáltam, és ráültem. A tálcát az éjjeliszekrényre helyeztem el, majd kezemmel végigsimítottam Jane karján. Mozgolódni kezdett, így nevét mondogatva vártam, hogy szemét nyílásra bírja. Miután szemeit rám emelte, a tálcát leemeltem a szekrényről, majd ölébe adtam. Hálás szemekkel kezdett neki a reggelinek, majd mikor végzett, felült az ágyon.
- Nincs kedved elmenni ma valahová? 1 hónapja nem mozdultál ki - szembesített a tényekkel.
- Félek, hogy bármelyik pillanatban kipottyanhat a kicsi - simogattam meg a hasam.
- Gyere el sétálni, nem lesz semmi gond. Biztosítalak róla.
- Legyen - adtam meg magam, majd a szekrényhez léptem - De én választom ki a ruhádat.
- Talán ennyi még belefér - nevetett fel, majd kivitte a tálcát a konyhába.
A szekrényéből kirángattam egy fekete farmert, egy hosszított, sötét, virágos felsőt, illetve egy világos farmerdzsekit. Egy fehér cipőt választottam a szett mellé, ami nekem így igazán tetszett. A fürdőbe mentem, gyorsan lefürödtem, majd a szobámba mentem, és gyorsan felvettem magamra a választott ruhákat.  Óvatosan lépkedtem le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol legjobb barátnőm már sétára készen várt rám. A parkban sétáltunk negyed órán keresztül, majd egy fa árnyékában húzódtunk meg.
- Mikorra vagy kiírva? - törte meg a kettőnk között fennálló csendet barátnőm.
- Ezen a héten szülnöm kell - simítottam meg hasamat ma már sokadszorra.
- Nagyon fáj? - kérdezte komolyan.
- Nem, de már megértem, sok anya miért mondja azt, hogy adjanak neki bármit, csak előbb szülhessen.
- Nemsokára ennek is eljön az ideje - ölelt meg.
- Támaszkodj annak a kőnek - tértem át hirtelen más témára és egy nagy kőre mutattam, ami a ma mellett állt.
Nem kérdezett semmit, csak feltápászkodott helyéről és a kőhöz sétált. A földre ült, hátát a kőnek támasztotta. Amíg elkészült, táskámból kivettem a telefonomat. Mikor készen állt, gyorsan lefotóztam, majd megmutattam neki is a képet. 20 percig voltunk még a parkban, majd szép lassan haza indultunk. Hazaérve a kanapéra rogytam, majd a tv-t bekapcsolva kezdtem el nézni az akkor adott műsorokat.
- Mikor lesz az esküvő? - huppant le mellém Jane.
A tv-t kikapcsoltam, tekintetemmel Jane-t illettem meg.
-Hát még nem igazán tudjuk, majd talán a baba után. Most elég nehéz lenne megfelelő ruhát találni, illetve egy olyan időpontot, ami mindkettőnknek megfelel. Mert az oké, hogy mindketten mostanság elfoglaltak vagyunk, itt vannak a turnék, a fellépések, de már alig tudunk együtt lenni. A magánéletünket megszállják a rajongók - itt felnevettem, de hamar folytattam- Viszont az a jó, hogy Harry-vel meg tudjuk beszélni az ilyen dolgokat, illetve a hamis pletykákat is. Én csak Harry-nek hiszek, még akkor is, ha az újságban mással találom szemben magam.
- Ez nekem bonyolult - mondta nevetve, mire eszembe jutott valami.
- És mi van veletek, Justin-nal?
- Elmondok neked egy titkot, ami nem is annyira titok. Justin beléd szerelmes, nem pedig belém. Rendben, hogy volt egy-két randink, de mi csak barátok vagyunk. Igazi érzelmeket feléd táplál, bár nagyon jól tudja, hogy nem tudod ezeket viszonozni. Elfogadja, mivel szeretné, ha legalább barátok lehetnétek, így nem hangoztatja azt sem, hogy nyolc hónapja nem volt barátnője, sőt, álbarátnője sem. És igazad van abban, hogy nem az újságoknak hiszel, de vannak benne olyan dolgok is, amik igenis megtörténnek a való életben és nem csak pletyka. Láttad például a mai számot? - ekkor felállt a helyéről és a konyhába indult.
Mikor visszaért, egy újságot nyomott a kezembe, melynek címlapján ezek álltak :
"Justin Bieber titkos szerelme"
A fiatal sztár őszintén bevallotta nekünk, hogy nyolc hónapja nem volt lánnyal, mert szívét teljesen elrabolta egy fiatal énekesnő. Bevallotta nekünk azt is, hogy a lány bár nem viszonozza érzéseit, ő nem tudja elfojtani érzéseit iránta. "Én tényleg nagyon örülök annak, hogy legalább barátok tudunk lenni, de mégis szívem mélyén azt szeretném, ha több lenne köztünk egyszerű barátságnál" - mondta nekünk Justin. Nem mondta el nekünk, ki ez a titokzatos lány, aki elrabolta szívét, de reménykedjünk, hogy sikerül Justin-nak megnyernie a lányt és meg is tartja. Ha már ennyi ideig vár rá, megérdemli, hogy boldoggá tehesse. 
- Igen, csak ők nem tudják, hogy az a lány gyereket vár a híres Harry Styles-tól - dobtam le az asztalra a lapot.
- Nem azért mutattam meg, hogy most kritizálj, - simította meg a karom - csak egyszerűen meg akartam mutatni, hogy az újságok igaz tényeket is napvilágra hoznak, nem csak holmi pletykákat. És figyelj Ella. Mióta nem beszéltél Justin-nal? Nem találkoztok, nem beszéltek telefonon. Tudod, milyen rossz érzés ez neki? Egykor a legjobb barátok voltatok, most viszont csak, mint két idegen. Az utcán köszöntök egymáshoz, esetleg két arcra puszi, aztán mentek tovább a külön utatokon. Én minden nap beszélek vele. Tudod hányszor fel akart hívni téged?
- És miért nem tette? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Mert félt - mondta ki egyszerűen.
- Mitől? - kérdeztem nyugodtan, mégis éreztem, hogy bármelyik percben fel tudnám emelni a hangom.
- Attól, hogy nem fogod felvenni, attól, hogy hamar le fogod tenni, mielőtt még bármit tudna mondani. Ella, én tényleg nagyon jó barátnőnek tartalak, de ezt most muszáj elmondanom neked. Amióta Harry előrukkolt ezzel a házasság dologgal, te teljesen kifordultál magadból. Ne érts félre, nagyon kedvelem Harry-t, de amióta vele vagy, Justin-t teljesen elhanyagoltad. Hányszor hívtad azóta, amióta terhes vagy? Egyszer? Esetleg kétszer? - mikor ezeket a szavakat kimondta, egyetlen egy dolog maradt meg a fejemben. Szörnyeteg vagyok.
- Ne haragudj, de van egy nagyon fontos dolgom, ami nem vár halasztást - álltam fel a kanapéról. Már az ajtónál jártam, amikor visszafordultam -  Nagyon jó barátnő vagy, ugye tudod? - kérdeztem könnyes szemmel.
- Menj, a végén még nem fog sikerülni a terved.
Egyenesen Justin lakására indultam. Könnyes szemmel, csapzott hajjal és elfolyt sminkkel álltam az ajtaja előtt, amikor erőt vettem magamon és bekopogtam. Egy egyszerű 'Jövök' szócska volt, amit mondott, nekem mégis megremegtek a lábaim, legszívesebben elrohantam volna onnan. Féltem Justin szemébe nézni, azok után, amit vele tettem, de nem tehettem meg, hogy most is faképnél hagyom. Az ajtó nyílására figyeltem fel, majd megláttam az ajtóban őt, tökéletes hajjal, bár álmos tekintettel.
- Szia - suttogtam lehajtott fejjel.
- Szia.
Hangjától a szívem nagyot dobbant, kezem remegett, ami nem szokott nálam. Hiányzott, kimondhatatlanul hiányzott. Fejemet megemelte, ezzel érve el azt, hogy szemébe nézzek. Egy könny szökött ki szememből, mire Justin kezemet megragadva húzott magához. Éreztem, ahogy felsője átázik könnyeimnek köszönhetően, de nem érdekelt.
- Megváltoztál, mióta utoljára láttalak - célzott kerek hasamra, miközben a kanapén foglaltunk helyet.
- Justin, tudom, hogy nagyon rossz barát voltam. Sőt, barátnak sem lehet mondani. Egy olyan lány voltam, akinek jól esett, hogy törődnek vele, és a régi barátairól elfeledkezett. Ne haragudj rám, nem tudom mi ütött belém. Kihasználtalak, amit nem lett volna szabad. Justin, én tényleg nagyon szeretlek - könnyeim a szőnyegre hullottak.
Nem válaszolt, csupán mosolyogva magához ölelt. Egy éles fájdalmat éreztem a hasamban, majd nedvességet éreztem magam alatt, így automatikusan lenéztem. Justin követte tekintetemet, majd gyorsan felkapott és kiviharzott a házból. A hátsó ülésre helyezett, majd amilyen gyorsan csak tudott, beszállt a kormány mögé. Gyorsan indultunk el, nem törődve a sebességkorlátozással. A kórház elé érve azonnal berohant velem, majd el kellett távolodnunk egymástól, ugyanis engem egy tolószéken vittek egészen a kórteremig. Telefonomat gyorsan kezembe vettem, majd Jane-t kezdtem el hívni.
- Szia Jane! Ne ijedj meg, a kórházban vagyok, szülni fogok. Justin itt van velem, viszont te maradj otthon és beszélj Harry-vel. Ne mond neki el, hol vagyok, annyit mondj neki, hogy álmos voltam a séta miatt és elaludtam - daráltam le neki a történetet.
- Rendben, puszillak és kitartást - majd ki is nyomta a telefont.