34.rész :)♥

Ella szemszöge

Miután Jane bement nővérem szobájába, a kezembe vettem Jane telefonját és Amy-t kezdtem el hívni. Már pont le akartam tenni, amikor meghallottam örömmel teli hangját. Rögtön visszaemeltem fülemhez. 

- Szia Jane. Mi újság? - kérdezte vidáman. 

- Szia nővérkém - mondtam - Figyelj, most ne hívj ide senkit a telefonhoz, rendben? 

- Persze, de... - itt elhallgatott, de percekkel később befejezte mondatát - baj van? 

- Nem, nincs semmi baj, jól vagyok, vagyis... vagyunk - mondtam ki. 

- Csak nem? - tudtam mire gondol, így meg sem vártam, hogy folytassa. 

- De! Megszületett Elizabeth. Styles? Payne? Roberts? Magam sem tudom. Na, de nem is ezért hívtalak. Le tudnád nekem diktálni a szálloda pontos címét, illetve a fellépés helyét? 

- Mire készülsz? - kérdezte és hangjából kifolyólag tudtam, hogy mosolyog. 

- Csak egy kis meglepire - mondtam, de rögtön elmosolyodtam, ahogy kimondtam.
- Miután Amy lediktálta a címet, megbeszéltük, hogy kijön elém a reptérre. Mivel nekem más tervem volt, így finomat elutasítottam nővérem ajánlatát. Megértette, így csak annyit kért, hogy ha leszáll a gépem, azonnal hívjam fel. Miután ezt megígértem neki, letettük a telefont, és éppen pakolni indultam, amikor rájöttem, hogy nincs semmilyen ruha, amit vinni tudnék. Sem a babának, sem nekem. Jane jött ki a szobából, kezében táskáit hozta ki. Amint megláttam, eszembe jutott valami.
- Jane, nincs kedved eljönni velem vásárolni?
A szeme felcsillant, ebből már sejtettem válaszát, de nem voltam biztos benne, hogy igent mond. Miután boldogan bólintott fel is álltam helyemről.
- Egy pillanat - mutattam fel mutatóujjamat, majd a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam, majd pár perc múlva fel is vették a telefont. Álmosan, mégis boldogan szólt bele - Szia Jus! Szeretnék kérni tőled egy óriási szívességet.
- Menjek át és vigyázzak a picire?
- Jó lenne - mosolyodtam el, mégis féltem a választól.
- Öt perc - mondta, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Pár perc múlva meg is érkezett, így a nyakába ugorva engedtem be a házba. Gyorsan elmondtam neki a teendőket, ha esetleg sírna a kicsi, majd a kezébe adtam. Táskámat felvettem a földről, az ajtó felé indultam, ám visszafordultam Justin és a mosolygó kis Elizabeth felé.
- Hazafelé beugrunk a Starbucks-ba. Hozzak neked valamit?
- Egy jó erős kávét - válaszolta, mire egy apró nevetés hagyta el számat.
Lassan sétáltunk az utcánkban, egészen a közeli szupermarket-ig. Egy kocsit húztam ki a többi közül, majd elindultunk. A szupermarketen belül több apró üzlet van, illetve egy nagy, elválasztva a többitől. Először egy bababoltba indultunk, ahol Elizabeth-nek választottunk "pár" dolgot a nagy útra. Körülbelül a fél boltot felvásároltuk, mire végeztünk. Babaruhák, babahordozó, összecsukható babakocsi, illetve pelenka, és pelenkázótáska. És akkor még a fontosabb dolgokat meg sem vettük - gondoltam magamban. A következő boltban magunknak vásároltunk pár felsőt, illetve nadrágot. A terhességem, illetve a hízásom miatt nem jönnek rám a régi nadrágjaim, muszáj voltam venni pár új darabot. Miután abban a boltban is végeztünk, kivittük a cuccokat a kocsiba, majd visszamentünk megvenni az útra szükséges dolgokat. A legnagyobb üzletbe mentünk be, majd soronként kerültek a kocsiba fontosabbnál fontosabb dolgok. Először az útra való élelmiszereket válogattunk az útra, majd áttértünk ismét a babának szükséges dolgokra. Cumi, cumisüveg, illetve 2 pléd. A sorokon újra végigmentünk, bár nem kellett volna, ugyanis a kocsink újabb rugdalózókkal, illetve kabátkával bővült. Gyorsan a pénztárhoz álltunk, majd miután kifizettük a választott dolgokat, a parkolóba megkerestük a kocsimat. Miután odasétáltunk, a csomagtartót kinyitva szembesültem azzal, hogy semmi hely nincs ott, így a vásárolt dolgokat kénytelen voltam a hátsó üléseken elhelyezni.
- Istenem, de jó, hogy ekkora autót vettem - mosolyodtam el.
- És ennyi cuccal hogy fogsz repülni? Nem engednek ennyi cuccot felvinni a repülőre - mondta Jane egyszerűen.
- Ezért jó híresnek lenni - mondtam, arra utalva, hogy velem kivételeznek. Jane eléggé értetlen fejét látva, azonnal megmagyaráztam neki a dolgokat - Magánrepülő.
Miután leesett neki a dolog, beültünk a kocsiba, és a Starbucks elé hajtottunk. Az autót bezártam, majd Jane-nel mellettem léptem be a kávézóba.
- Te mit kérsz? - néztem Jane-re.
- Azt, amit Justin - mondta egyszerűen.
- 3 erős kávét kérnénk - mondtam a pincérnek, aki ezennel felénk fordult.
- Máris - mondta, majd el is tűnt.
Perceken belül már élvezhettük is a kávénkat, miközben a kocsiból próbáltuk kirángatni a cuccokat. Mikor rájöttünk, hogy ez így nem fog menni, bevittük a kávékat, majd szatyronként cipeltük be a vásárolt ruhákat, és ételeket. Mikor mindent becipeltünk a nappaliba, Justin-ra néztem, aki elkerekedett szemekkel nézte a szatyrokat, illetve tartalmukat.
- Van még valami? Vagy csak ilyen keveset vásároltatok? - kérdezte ironikusan.
- Haha, nagyon vicces - "nevettem" ki.
- Ezt mind vinni szeretnéd? - kérdezte komolyan, szája sarkában mégis ott bujkált egy mosoly.
- Hát... Igen - mondtam ki, mire mindhárman felnevettünk.
Negyed órán keresztül pakoltam a bőröndjeimbe, majd Elizabeth-et is felöltöztettem. Már készen álltam az utazásra, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem a magánrepülőt. Gyorsan kivettem telefonomat zsebemből, majd tárcsázni kezdtem. Miután lefoglaltam, aggodalmasan Justin-ra néztem.
- Csak akkor visznek el, ha minimum 5-en vagyunk - szomorodtam el.
- Hárman vagyunk... - töprengett el Justin, mire értetlenül néztem rá - Komolyan gondoltad, hogy elengedünk egyedül? - meghatódva öleltem meg, majd megtöröltem arcomat, ugyanis 1-2 könnycsepp utat tört magának - Na, akkor most gondolkozzunk. Kell még 2 embert szereznünk.
- Eleanor? - kérdezte Jane, mire megráztam a fejem.
- Lehet, hogy gyerekes vagyok, de nem szeretném Harry közelében látni.
- Perrie? Danielle?
- Dolgoznak, nem tudnak eljönni. Különben ők már ott lennének, ha lehetne - mondtam.
- Ha gondolod, felhívhatom 2 barátomat - mondta Justin, mire bólintottam.
- Nem gond? - kérdeztem.
- Nekem nem.

"Legyen emléked erről a
napról"

Mielőtt elindultunk volna, átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, majd elindultunk a reptérre, ahol találkoztunk Justin barátaival. Két fiúval találtam szembe magam, és azt is megtudtam később, hogy ők már nagyon régóta barátok, így nem csoda, hogy Jus őket hívta. Végül öten, illetve hatan szálltunk fel a repülőre, millió csomaggal. Hozzátenném, a legtöbb az enyém volt. Éppen a kilátást csodáltam, amikor Elizabeth sírni kezdett. Jane azonnal felpattant helyéről, majd kivette a kezemből a csöppséget és arrébb vitte, ahol elég hely volt játszani vele. Justin egyik barátja kapott is az alkalmon és felpattant, majd telefonomat elkérve készített egy fotót. Mikor visszaadta, csupán annyit mondott, hogy "Legyen emléked erről a napról." Nem értettem miről beszélt, de később megértettem, hogy arra gondol, hogy Justin-nal újra barátok vagyunk. Hirtelen szólalt meg a hangszóróból egy Avicii szám, amitől automatikusan is összerezzentem. Pillanatokon belül meghallottam Elizabeth hangját, majd alak is társult a síró hanghoz. Gyorsan átvettem Jane-től a lányomat, majd Justin-t kértem meg, hogy kapcsolja ki a zenét. Percekkel később a zene elhalkult, majd teljesen megszűnt, ám lányom továbbra is sírt. Lányom nem hagyta abba bármennyi idő telt el, így az egész repülőt Elizabeth hangja töltötte be. Justin egy óvatos mozdulattal vette el tőlem, majd kezébe vette. Lassan kezdte el simogatni lábát, illetve ringatni, így sikerült elérnie azt, hogy lenyugodjon, sőt el is aludjon. Hálás pillantásokkal illettem meg Justin-t, aki mosolyogva visszafordult lányomhoz és folytatta figyelését. Telefonomat előkapva készítettem róluk egy képet, majd helyemen hátradőlve vártam a leszállást, ami perceken belül meg is történt. Három taxival indultunk el a szállodához, majd nagy nehezen sikerült 2 szobát foglalnunk magunknak. Egyik kezembe Elizabeth-et vittem fel babahordozóban, másik kezemben a neki vett dolgokkal teli bőröndöt cipeltem. Justin segített nekem, így neki az egyik kezében a saját, másik kezében az én bőröndöm volt. Mivel mi egy szobában alszunk, ezért nem volt semmi bonyodalom, hogy előbb kinek a bőröndjét tegyük le a szobájába. 1 kétágyas szobát, illetve egy apartmant sikerült kapnunk, így mi, Justin-nal, és Jane-nel azonnal lefoglaltuk z apartmant. Miután berendezkedtünk, gyorsan küldtem egy sms-t Amy-nek, hogy este találkozzunk valahol a fiúk fellépése közben, mivel nem nagyon ismerem a járást. Válaszként felhívott, így azonnal beszámoltam neki a hogylétemről, illetve azt is el kellett mondanom neki, hol szálltam meg.
- A szomszéd szállodában lakom Justin-nal és Jane-nel, illetve a szomszéd szobában laknak Justin barátai. De a lényeg, hogy itt vagyok a közelben, szóval bármikor eljöhetsz babázni - nevettem fel.
- Ezt akartam hallani - mondta.
Miután megbeszéltünk mindent, letettük és elkezdtünk készülni az estére.