23.rész :)♥

- Hát van pár történetem, amit igazából csak azok tudnak, akik velem voltak abban a pillanatban. 

- Akkor mesélj egyet, akár milyet - mondtam, mert úgy látszott, ki akar bújni a 'feladat' alól. 

- Rendben. Volt egy barátom, 16 éves volt, amikor én 15. Nem volt semmi olyan köztünk, csak csókolóztunk, meg néha - néha tapiztuk egymást. Nekem mindig is kicsi mellem volt, ezért általában push up-os melltartókat hordtam, aznap is így volt. Hirtelen odáig merészkedett, hogy kikapcsolta, majd levette rólam, aztán megszólalt : "És hol van a melled?". Tiszta égő volt, hirtelen nem is tudtam mit csináljak...

- Végül mit csináltál? - kérdeztem tőle egy kis szünet után. 

- Jól pofon vágtam, aztán hazaküldtem. Na, akkor jött a következő cikis rész. Mivel senki nem volt otthon, ezért nem vettem vissza a melltartót, csak egy törölközőt tekertem magamra. Kikísértem az ajtóig, és közöltem vele, hogy ennek most vége, nem akarom többet itt látni. Utána pedig éppen be akartam csukni az ajtót, amikor kihúzott az utcára a kezemnél fogva, a törölközőt pedig lehúzta rólam. Ott álltam félmeztelenül az utcán, a szomszédaim engem néztek, a házba pedig nem tudtam bemenni, mert az ajtó bezárult. Olyan ciki volt, mindenki látta, vagy aki nem, annak el lett mesélve a sztori, ráadásul amíg anyáék haza nem értek, addig ott állhattam az utcán. Csak utána derült ki, hogy a hátsó ajtó, ami a medencéhez vezetett, egész végig nyitva volt, de arra nem gondoltam, hogy megnézzem - mesélte el a történetet, én pedig egész végig csak nevettem.
- Elég érdekes egy történet - mondtam ki az első mondatot, ami az eszembe jutott.
- Most, hogy ezt így elmeséltem neked, már jobban kedvelsz? - mosolyodott el.
- Susan, én eddig is kedveltelek, mert örülök, hogy boldoggá teszed apát, de nekem ez a helyzet még nagyon furcsa, hogy új 'anyukám' van.
Percekig ültünk néma csöndben, amikor Liam hangját véltem felfedezni a távolban. Mosolyogva közeledett felénk, majd engem átölelve ült le mellém. Susan elköszönt tőlünk, majd a házba indult, gondolom apához. Liam vállának dőlve ültem, lábam még mindig a vízben helyezkedett el. Liam közelebb húzott magához, egy csókot nyomott fejemre.
- Ella... - kezdett bele mondanivalójába.
- Hmm?
- Esetleg van kedved ma eljönni velem vacsorázni?
- Szívesen elfogadom a meghívást - egy puszit hintettem puha arcára, majd a vízből kiszállva indultam be.
Liam kezét megragadtam, úgy indultunk el kézen fogva a házba, ahol a többiek tartózkodtak. Már 8 óra lehetett, amikor Liam bejött a szobámba, hogy lassan készülődjek. Amy segítségét kérve kerestük ki legszebb vörös ruhámat, amit azonnal magamra is kaptam. Vörös cipőmet felvéve álltam fel, illetve indultam le a lépcsőn. Óvatosan lépkedve a lépcsőfokokon értem el a nappaliba, ahol már Liam teljes harci díszben várakozott rám. Karjába kapaszkodva indultunk el vacsorázni. Az ajtó előtt megállva néztem vissza Harry-re
- 10-re hozd haza. És ne essen baja - mosolyogva ejtette ki a szavait Harry, majd rám pillantott - Vigyázz magadra - egyet kacsintott, majd folytatta - Érezd nagyon jól magad.
Miután megölelt, az ajtót kitárta előttem, amin boldogan léptem ki. Az autó felé indultunk, majd beülve abba kötöttem be magamat. Az kocsi hangos moraja jelezte nekünk, hogy indulásra készen áll, így el is indultunk. Miután kiálltunk a kocsifeljáróról, Liam a hátsó ülésről egy kendőt vett a kezébe, szememet bekötötte. Nem láttam semmit, csupán az autók hangját hallottam, amik az utakon voltak. Éreztem, amint jobbra, majd balra fordultunk, végül megállunk. Egy lámpa lehetett csupán, hisz pár perc múlva újra mozgásban voltunk. 10 perc utazás után újra megálltunk, ezennel a kocsi teljesen leállt. Az ajtó nyitódását hallottam meg magam mellett, majd Liam kezét éreztem sajátomon. Ujjainkat összefonta, úgy segített kiszállni a kocsiból. Az ölébe vett, szememet még mindig takarta a puha anyag. Liam lassan indult el, majd mikor megállt, óvatosan helyezett a földre. Kezemet elengedte, fejemhez emelte azt, majd a fekete anyagot elvette szemem elől. Mosolyogva néztem körül, bár amit láttam, attól elállt a szavam, szám O alakot formált. Egy gyönyörű erdő vette körül a házat, ahol voltunk, egy - egy helyen kis ösvény húzódott. Lassan nyitotta ki Liam a ház ajtaját, majd befelé mutatott, jelezve, hogy menjek be. Lábaimat óvatosan emeltem át a küszöb felett, majd megtorpantam. A ház minden részén gyertyák vártak arra, hogy meg legyenek gyújtva, a nappali üresen állt, csupán a földre volt egy pokróc leterítve rajta pár párnával. Liam a konyhába indult, követtem őt. Belépve oda vettem észre a gyönyörűen feldíszített, gyertyákkal teli asztalt. 2 tányér helyezkedett el rajta, illetve a szükséges evőeszközök. Liam a konyhaszekrény fiókjából egy kis dobozt emelt ki, a nappaliba indult. A leterített pokrócra ültem, egy párnát magam mellé vettem, úgy figyeltem Liam-et, ahogy minden egyes gyertyát nagy figyelemmel gyújt meg. A gyufásdobozt a szekrény fiókjába dobta, mellém ült, úgy húzott szorosan magához. Mélyen néztem szemeibe, majd mellkasához bújtam. Szemeimet lehunytam, illatát mélyen magamba szívtam. Liam kelt fel először helyéről, kezemet összekulcsolta sajátjával, úgy húzott fel a földről. A konyhába mentünk, egyenesen az asztalhoz. Liam illedelmesen kihúzta a székemet, majd miután leültem, vissza is tolta azt. Elém helyezte az ételt, majd a velem szemben lévő helyre is letette a tányért. A hűtőhöz lépett, egy üveg pezsgőt emelt ki belőle, majd a poharamba öntött egy keveset.
- Én nem ihatok - ejtettem ki szavaimat a hasamban növekvő babára célozva.
- Oh, ne haragudj, mit kérsz inni?
- Nem kérek semmit, köszönöm.
Egy órát töltöttünk evéssel, majd a hálóba indultunk, az ágyra feküdtem. Liam mellém feküdt, hasamat kezdte el simogatni. Mosolyogva néztem, ahogy keze fel le mozog növekvő hasamon, hirtelen felém kapta tekintetét. Kezével óvatosan söpört ki egy tincset arcomból, majd azon végigsimítva húzott közelebb magához. Szemünk folyamatosan a másikét figyelte, már csak egy centiméter választotta el ajkainkat. Szememet lehunytam amikor puha ajka enyémhez tapadt. Nyelveink lassú tempóban mozogtak, hamar egymásra találtak. Nem gondoltam semmire, és senkire, csak élveztem a pillanatot. Soha, senki nem csókolt meg még úgy, ahogy most Liam. Percek múlva távolodtunk csak el egymástól, szemem még mindig csukva volt. Mikor szememet kinyitottam, Liam gyönyörű szempárjával találtam magam szembe. Reakciómat várta, ám hirtelen eltávolodott tőlem, az ágy mellé állt, idegesen túrt bele rövid hajába.
- Ella, ne haragudj, tudom, hogy nem kellett volna... Engem csak... elragadott a hév... Ha visszapörgetném az időt, biztos nem tettem volna... Kérlek, ne haragudj rám...
Egyetlen dolog kavargott a fejembe, mégpedig az, hogy szeretem Liam-et. Amióta csak megismertem a One Direction, arról álmodtam, hogy egyszer Liam szorosan magához ölel, esetleg megcsókol. És most itt vagyunk, egy közös vacsora után, egy csók után, amit talán soha nem fogok elfelejteni. Az ágyra feltérdelve ragadtam meg Liam kezét, szorosan magamhoz húztam. Karjaimat nyaka körül fontam össze, ajkamat övére tapasztottam. Derekamon éreztem kezeit, egyre jobban szorított magához. Csókunknak nem vetettem véget, az ágyra dőltem, Liam mellém feküdt.
- Megnyugtató ez a ház... - törtem meg a csendet.
- Én mindig ide jövök, ha ideges vagyok...
Liam mellkasára hajtottam a fejem, szemem egy percre lehunytam. Mikor legközelebb kinyitottam szemeim, az óra háromnegyed 10-et mutatott, ami azt jelentette, az esténk véget ért, haza kell indulnunk. Cipőmet felvéve indultam az ajtó irányába, ám Liam megragadta a kezemet és szorosan magához húzott.
- Egy utolsó csók? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Remélem nem utolsó - mondta csillogó szemekkel.
Közelebb hajolva hozzá csókoltam meg, majd a kocsihoz indultunk. Miután mindketten beültünk, elindultunk oda, ahol először megláttuk egymást. Az első lámpánál jutott eszembe, hogy a rúzsom, úgy, ahogy volt elkenődött, így egy tükröt, illetve a piros rúzsomat, és elkezdtem újra festeni számat. Miután készen álltam, beálltunk a kocsifeljáróra. Egy csókot hintettem ajkára, majd miután rúzsomat letöröltem róla, mindketten kiszálltunk. Az ajtót lassan nyitottuk ki magunk előtt, majd beléptünk. Becsuktam magam mögött az ajtót, ám amikor megfordultam Harry dühös tekintetével találtam szembe magamat. Azt hittem, látta a csókot, így nem szólaltam meg, csak rémültem álltam a tekintetét.