16.rész :)♥

A délután tele volt meglepetéssel, örömmel, illetve aggódottsággal. Akkor kezdem is az elején... Miután kipihentük magunkat, átöltöztem és elindultunk az orvosi rendelőbe, amiért a reggeli rosszullétek kezdenek rendszeressé válni. A váróterembe belépve húztam egy sorszámot, ami jelezte, hogy az orvos mikor tud fogadni. Kis kezemben tartott papírom azt mutatta, hogy én vagyok a 12-es váró. A nővérpult felett hirtelen felvillant egy tábla, amin a 11-es szám villogott. Egy velem egyidős lány kelt fel eddigi helyéről és a rendelő felé vette az irányt. Két egymás melletti széken foglaltunk helyet Jane-nel, úgy vártuk, hogy valamelyik rendelőbe behívjanak. Jane-nel az ebédet beszéltük át többször egymás után. Rengeteget nevettünk a már megtörtént dolgokon úgy, mintha 1 perce történt volna minden megemlített dolog. Beszélgetésünket a tábla villogása zavarta meg, illetve a rendelő nyíló ajtaja. Helyemről elrugaszkodva indultam el a rendelőbe, majd az orvos előtt megállva vártam, hogy Jane becsukja maga mögött az ajtót. Miután ez megtörtént, az orvosi ágyra felfekve meséltem el a problémáimat az orvosnak, Mr.Johnson-nak. Türelmesen hallgatta végig a felsorolt indokokat, amiért ma ellátogattam hozzá. Az ágyon fekve vártam, hogy az orvos elkezdje a vizsgálatot. Pár perc elteltével már a betegségeket vettük sorra, amiből egymás után zártuk ki azokat. Már csak 2 betegség jöhetett szóba, amikor hirtelen megcsörrent Jane telefonja. 

- Elnézést, ezt fel kell vennem - mondta, aztán távozott a szobából. 

- Ella. Minden ésszerű lehetőség ki lett zárva, már csak egy dolog maradt, ami a reggeli rosszulléteket okozhatta. Lehetséges az, hogy esetleg állapotos vagy? - tette fel azt a kérdést, amire vártam. 

- Mr.Johnson, szeretném azt mondani, hogy nem, de a tüneteim, amiket nap, mint nap észlelek, nem ezt mutatják. A menstruációm 1 hete késik, a reggeli rosszullétek mindennaposak, más ételeket kívánok, mint azelőtt, bár nem igazán van étvágyam. 

- Örülnék, ha elvégeznénk egy terhességi tesztet, hogy biztosak lehessünk a dologban - az íróasztalához lépett, melynek kihúzta legfelső fiókját. Kiemelt belőle egy fehér tárgyat, amit később a kezembe nyomott. Az erre kialakított mosdóba indultam, ahol elvégeztem szükséges dolgaimat, majd visszatértem a szobába, ahol az orvos várakozott rám. A kezébe adtam a tesztet, majd az ajtó felé kaptam a fejem, mivel az nyílni kezdett. Jane dugta e rajta a fejét, szemei könnytől csillogtak. 

- Ne haragudj Ella, de apa hívott. Anya kórházba került, be kell mennem hozzá. Ne haragudj, de ez a délután most nem fog összejönni - könnyei csak úgy potyogtak.

- Semmi baj, anyukád fontosabb. Jobbulást neki és puszilom - lassan sétáltam oda hozzá, majd szorosan magamhoz öleltem. 

Miután Jane távozott, Mr.Johnson hirtelen kapta fel a tesztet, majd a kezembe adta. Értetlenül néztem a 2 csíkot, ami csak azt jelenthette, hogy állapotos vagyok, méghozzá Harry-től. Már éppen indulni készültem, amikor az orvosom még utánam szólt. 

- Ella, pár nap múlva gyere vissza egy vizsgálatra, ha meg szeretnéd tudni, hány hetes a magzat. Egyedül gyere, ha nem szeretnéd még senkinek elmondani. 

- Az sem gond, ha egy barátommal jövök? - kérdeztem, és már tudtam is, ki lesz az a személy. 

- Persze, hogy nem. Ha azt szeretnéd, hogy melletted legyen a vizsgálat során, természetesen jöhet veled. 

- Köszönöm szépen. Akkor pár nap múlva találkozunk Mr.Johnson. 

- Hívj csak Jake-nek. Egyikőnk sem olyan öreg, hogy magázódjunk. 

- Rendben. Akkor szia Jake. Köszönök mindent. 

Az épületet elhagytam, telefonomat kezdtem keresni a táskámban, amit pillanatok múlva meg is találtam. Híváslistámból kikerestem a legutóbb felhívott számot, amire azonnal hívást indítottam. Már éppen le akartam tenni, amikor egy számomra ismerős hang szólt bele. 

- Szia édes. Mi újság? - megnyugtatott a hangja, hisz tudtam, hogy ő az az ember, aki mellettem lesz, bármi is történjen. Ő mellettem állt akkor is, amikor összevesztem Liam-mel, vagy éppen Niall-lel. Gondolkodásomból az ő hangja rántott vissza a való világba, ezúttal a nevemet hajtogatta - Ella! Ella, itt vagy? 

- Jajj, ne haragudj, elgondolkodtam. Tudnánk valamikor találkozni? 

- Otthon vagyok édesem, ha gondolod gyere át hozzám. Hol vagy? Érted megyek - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. 

- Itt állok a Walker Street-i orvosi rendelő előtt. 

- 10 perc és ott vagyok érted. Addig ha gondolod, menj be a sarki kávézóba. 

- Rendben, ott leszek. 

Miután letettük, azonnal az előbb említett kávézóba indultam. Rendeltem magamnak egy üveg vizet, majd leültem az egyik 2 személyes helyre, ami az ajtó felé nézett. Egy autó állt meg a kávézó parkolójában, amiből egyenesen Ő szállt ki. Az ajtó felé kaptam a fejemet, amikor megláttam Őt talpig feketében. Ahogy meglátott, hozzám sétált. Felpattantam a helyemről, úgy indultam felé. Előtte megállva két puszival köszöntöttem, majd követtem az italos pulthoz.

- Ha már itt vagyok, veszek egy kólát. Kérsz valamit? - kérdezte mosolyogva. 

- Nekem már itt van a vizem - mutattam neki a kezemben lévő szívószálas vizet. 

Miután kapott egy fehér poharat, amit utána tele is töltött kólával. Egy sárga szívószálat helyezett bele az annak kialakított lyukba, majd egy kortyot ivott belőle. Felé fordultam, ám ekkor láttam meg, hogy a hátam mögötti lány már le is fotózott minket. Ez még az interneten nagy szám lesz. A telefonom csipogni kezdett, ami jelezte, hogy valaki megosztott valamit a twitter fiókomon. Bejelentkezve vettem észre, hogy a kép már fel is került az internetre. Dühösen néztem a hátam mögött álló lányra, aki értette a célzást. Folyamatosan néztem a telefonomat, egészen addig, amíg el nem tűnt a kijelzőről az imént feltöltött kép. Ismét hátrafordultam a lányhoz, aki lehajtva tartotta a fejét. 

- Köszönöm. Nem szeretném, ha miattad kezdenének az újságírók hamis pletykákba. Rendben? 

- Persze, ne haragudj. 

- Ha közös képet szeretnétek velem, vagy Justin-nal, csak szóljatok. 

- Mehetünk édes? - puszilta meg az arcom Justin. 

Kezét megragadva húztam ki a kávézóból. Az autóba beszállva kötöttem be magam, és már el is indultunk. A már megszokott háznál álltunk meg, behajtott a garázsba. Kiszálltam a fekete kocsiból, majd az ajtót kitárva magam előtt léptem be a nappaliba. A táskámat a földre dobtam, a kanapéra huppantam le. Justin közelebb lépett hozzám, leguggolt elém, úgy nézett bele barna szemeimbe. 

- Elárulod, miért volt olyan sürgős, hogy találkozhassunk? Azt hittem Jane-nel töltöd a délutánodat. 

- Elmegyünk sétálni? Elmondok mindent. 

- Csak akkor, ha most elmondod a fő problémád. 

- Hoznál nekem egy pohár vizet? - kértem meg, csak hogy egy kicsit halasszam a témát. 

Justin szó nélkül kiment a konyhába, majd egy pohár vízzel a kezében tért vissza. Felé indultam, majd kezéből kivettem a vizet és az asztalra helyeztem. Mintha csak gondolatolvasó lett volna, szorosan megragadta a kezeimet, mellkasára vont. 

- Olyan jó, hogy itt vagy velem Justin! - könnyeim folyni kezdtek, Justin pólóján nagy foltot hagytak. 

- Ella, látom, hogy valami bánt. Mi a baj? - kissé eltolt magától, szemeimbe nézett. 

- Justin, én gyereket várok... tőle- tudta, kiről van szó, nem kellett magyarázkodnom - Aznap, amikor téged visszautasítottalak, megtörtént...

- Szeretlek Ella! - húzott magához. 

- Én is szeretlek Justin! - pusziltam meg az arcát. 

- Félreértettél. Én komolyan szeretlek, ezt nem csak úgy mondom. Amióta visszautasítottalak, azóta is csak téged szeretlek, hiába vittem el aznap este Jane-t. Minden este csak rólad álmodom. Arról a napról, amikor a barátnőm lettél. Aztán eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha még mindig együtt lennénk, és nem ismerted volna meg Harry-t. Nem szeretnélek elszakítani tőle, örülök, hogy boldog vagy. Nekem a te boldogságod sokkal fontosabb, mint a sajátom. 

- Justin, sajnálom, de én boldog vagyok Harry-vel, bár azt még nem tudom, hogyan mondom el neki, hogy az ő gyermekét hordom a szívem alatt. Megyünk akkor sétálni? - tértem vissza az eredeti tervre.