21.rész :)♥

Először is, mielőtt elolvasnátok az új részt :) Nagyon szépen köszönöm a 10 feliratkozót :)♥ Nem sok, de nekem nagyon sokat jelent. Viszont egy kicsivel több kommentnek, illetve pipának nagyon örülnék, ha megtennétek nekem ezt az apróságot, nálam boldogabb ember nem lenne a Földön :) Nem is húzom tovább a szót, íme a 20.rész :) 

*Ella szemszöge*

- Ti... együtt töltöttétek az estét? - kérdezte Amy a legnagyobb mosollyal az arcán. 

- Attól tartok, igen. Tegnap este eljöttem Justin-tól, és egyenesen ide jöttem. Persze, Justin-nak azért hagytam egy levelet. 

- Értem. Nem szeretném elrontani a napodat, de neked nem kéne iskolába lenned? 

- Hát, nem. Szeretnék nektek mondani valamit. 

- Hallgatunk - hallottam meg mindenki hangját.

- Vasárnap elmentem Jane-vel délután orvoshoz, bár ő hamar lelépett, mivel anyukája kórházba került. Mindegy, ez lényegtelen. Tehát csináltattunk egy tesztet, mivel mostanában elég sokszor jelentkezik nálam a reggeli rosszullét és kiderült, hogy terhes vagyok. Harry az apja és ma kell visszamennem fél 11-re, hogy kiderítsük, hány hetes a magzat. 

- Gratulálok haver - veregette meg Harry hátát Liam - És persze neked is Ella, örülök, hogy van egy dolog, illetve élőlény, aki összeköt titeket. 

- Én is örülök nektek is és a babának is - lépett mellém Amy. 

- Köszönjük - pusziltam meg - Viszont apának egy ideig ne szóljunk...

- Tartom a szám - üvöltött be Louis. 

- Mi is - mondták egyszerre a többiek. 

Miután megbeszéltük ezt a baba-témát, a szobámba indultam. Egy csíkos szoknyát vettem fel, virágos felsővel, illetve farmerkabáttal. Mellé megkerestem rózsaszín táskámat, illetve lencse nélküli szemüvegemet. Mikor mindketten készen álltunk - Harry elkísért, ez természetes - elindultunk. Mielőtt még az orvosi rendelőbe indultunk volna, beugrottunk a közeli kávézóba. Az orvosi rendelőbe érve kopogtam be Jake rendelőjébe. Másodpercek múlva már nyílt is az ajtó, majd Jake mosolygó arcát véltem felfedezni. Behívott minket, majd miután Harry-nek bemutatkozott, velem kezdett el foglalkozni. Kabátomat levettem magamról, felsőmet felhúztam annyira, hogy hasam kilátszódjon. Egy hideg krémet kent Jake a hasamra, majd egy ezüst szerkezetet helyezett rá. A monitoron egy apró élőlény látszódott, szemembe könny szökött. Mosolyogva néztem Harry-re, aki a képernyőt figyelte. Büszkeség látszott rajta, láttam, hogy örül a babának, és nem csak egy elrontott egy éjszakás kalandként tekint erre az egészre. A képernyő hirtelen elsötétült, Jake egy nedves törlőkendőt nyomott a kezembe, amivel hasamat kezdtem el letörölni. Miután elrendeztem magam, és úgy néztem ki, ahogy ide jöttem, teljes figyelmem Jake-re szegeződött. 

- Amiket kiderítettem. A magzat 2 hetes lehet, egészséges, károsodás nincs. Javaslom, hogy ne fogyassz kávét, vagy alkoholt és ne cigizz. Károsodna a magzat, illetve nem biztos, hogy gond nélkül tudnád megszülni a babát. 

- Rendben, köszönöm Jake - egy utolsót intettem az orvosomnak, mielőtt kiléptem volna az ajtón. 

Harry arcán látszott a büszkeség, ami csak azt jelenthette, hogy örül a babának, vagy annak, hogy tőle várok gyereket. Én örültem annak, hogy Harry lesz az apja a gyerekemnek, nem pedig egy buliban megismert részeg srác, akinek teher lenne a gyerek, emiatt pedig szétmennénk. Gyereket nem könnyű nevelni, de ha egy ilyen tökéletes személy az apja, nem félek belevágni. Hazafelé sétáltunk a hideg időben, amikor telefon csörgésére lettem figyelmes. Táskámból kihalásztam a telefonomat, majd a kijelzőre pillantottam, ahol Justin neve villogott. Harry-re pillantottam, aki csak egyet bólintott, majd a parkba indultunk. A kijelzőn jobbra húztam ujjamat, így teremtve kapcsolatot Justin-nal. 
- Szia Ella, tudnánk valamikor találkozni? 
- A parkban vagyok Harry-vel, ha gondolod gyere ide - mondtam első ötletemet. 
Harry hirtelen fogta meg a kezemet, mire összerezzentem. Meglepett az érintése, nem számítottam rá. Megrémült arccal néztem Harry-re, közben Justin-tól elköszönve tettem le a telefont. 
- Megijesztettél - néztem Harry-re, aki bocsánatkérés helyett egy csókot nyomott ajkaimra. 
- Nem szeretném, ha Justin-nal lennél. Előtörnek belőlem a régi emlékek, és úgy érzem megint elvesztelek. 
- Harry, engem sosem fogsz elveszteni - bújtam hozzá. 
Szorosan ölelt magához, úgy, mintha abban a percben el akarnék futni előle. Nem szándékoztam ezt tenni, hisz szeretem Harry-t mindennél jobban, mellesleg nagyon jól esett, hogy ott van velem. Negyed óráig csak ölelve ültünk az egyik padon, majd Justin hangja zavarta meg a körülöttünk lévő csendet. Felnézve vettem észre Justin mosolygó arcát, majd felállva szorosan magamhoz öleltem. Szorításomat hamar enyhítettem, majd el is engedtem. Nem szerettem volna, ha Harry rosszul érzi magát, ezért gyorsan kezét megragadva ültünk le egymás mellé hárman.
- Miért szerettél volna velem találkozni?
- A hajóútról szerettem volna veled beszélni. Szeretném, ha te jönnél velem az első napokra, de ha nem szeretnéd, elhívok mást.
- Justin, én szívesen elmennék veled, de nem szeretném most Harry-t egyedül hagyni.
- Menjetek el ketten. Odaadom neked a kulcsokat, megbízok benned annyira, hogy tudom, hogy nem fogsz semmi olyat sem csinálni. A kormányos veletek megy, hogy irányítsa a hajót, de nem fog titeket zavarni.
- Ezt tényleg megtennéd értünk, Justin?
- Persze, legyetek boldogok, örülök nektek - ölelt át, majd egy puszit nyomva arcomra, állt fel a helyéről.
Zsebében kutakodott egy ideig, majd egy kulcsot nyomva a kezembe, távozott. Arcomon hatalmas mosoly volt jelen, Harry szája is felfelé gördült.
- Nem gondoltam volna, hogy Justin-t valaha is megkedvelem a tegnap történtek miatt, ám ez most megváltozott. Ne haragudj rám, ha valaha is féltékenykedtem, vagy féltettelek tőle, rendes gyerek. Mikor szeretnél menni?
- Amikor te is - adtam a logikus választ.
- Én nem jövök.
- Mi? Miért nem?
- Figyelj, ez Justin hajója, menjetek el ketten. Bízom benned is, és Justin-ban is annyira, hogy elengedlek titeket kettesben. Ha tegnap nem történt semmi, akkor a hajón miért történne? - nevette el magát a végére.
- Nagyon szeretlek - csókoltam meg, majd visszabújtam ölelésébe.
Percekig voltunk így, majd haza indultunk. A házba belépve egy fantasztikus illat csapta meg orromat, ami azt jelentette, Amy elkészült az ebéddel. A szobájába indultam, majd ajtaja előtt megállva kopogtam be halkan. Csak egy halk 'gyere' volt az, ami jelezte, hogy a szobába léphetek, amit meg is tettem. Résnyire nyitottam az ajtót, majd fejemet bedugtam. Miután mindkettőjüknek köszöntem - Niall is jelen volt -, megkérdeztem tőle, mi lesz az ebéd, amit fogyasztani fogunk a mai napon.
- Nem tudom, én egész végig a szobámba voltam Niall-el.
- Akkor ki főzött? - értetlenkedtem.
- Én voltam - mondta valaki a hátam mögül.
Amikor megfordultam Liam-be ütköztem, aztán elvesztve az egyensúlyomat estem volna hátra, ha Liam meg nem fog. Kezét derekam köré fonta, mélyen nézett szemembe. Pillanatokig csak bámultuk egymás szemét, majd hirtelen elkaptam tekintetemet. Nem akartam, hogy a többiek félreértsék ezt a helyzetet, ezért gyorsan Liam nyakába akaszkodtam, majd fülébe súgtam egy egyszerű szócskát.
- Köszönöm!
Válasza csak annyiból állt, hogy szorosabban ölelt magához, majd elengedett, hogy utamra indulhassak a konyhába. Belépve éreztem csak azt a csodás illatot, amit a nappaliban nem lehetett olyan erőteljesen érezni. Az asztalhoz ültem, mint mindenki más, majd Liam elénk tette az ételt. A levest lassan fogyasztottuk el, majd következett a főétel. Liam egy nagy tálat helyezett le elénk, amin több, valamilyen szósszal leöntött sült csirkemell helyezkedett el. Finomnak látszott, és az is volt. Perceken belül elfogyasztottuk a tányérunkon lévő ételt, néhányan még utána is ettek, gondolok itt Louis-ra és Niall-re.
- Nagyon jól főzöl Liam - mondtam a velem szemben lévő személynek, miközben megint elvesztem gyönyörű szempárjában.
- Nem az enyém az érdem, hanem anyámé, aki megtanított.
- De ezt te készítetted el nekünk - mondtam neki, még mindig szemeit nézve.
Percekig beszélgettünk még, majd mindannyian szerte szóródtunk.