25.rész :)♥

Szörnyű fejfájással ébredtem. Fiókomba megkerestem a fájdalomcsillapítót, majd egyet bevettem. Kimásztam az ágyból, az ajtó felé indultam, majd azon kilépve indultam el a konyhába. A lépcsőn óvatosan lépkedtem le, egészen addig, amíg életnagyságban nem láttam magam előtt a nappaliban ülő Amy-t és Zayn-t. Éppen az esküvőről beszéltek, már alig várták, hogy Susan és apa, illetve mi, Harry-vel összeházasodjunk. Lassan lépkedtem a konyhába, majd miután készítettem magamnak egy szendvicset, a nappaliba mentem. Elfogyasztottam szendvicsemet, majd kivittem a tányért a konyhába, mosogatni kezdtem. Miután mindent elmosogattam, visszamentem a nappaliba, Amy mellett foglaltam helyett.

- Hol an Liam? - tettem fel a kérdést, ami már percek óta a fejemben mászkál.

- Nem tudjuk, nem aludt itthon - mondta nyugodtan Zayn.

- És ezt csak ilyen nyugodtan mondod? Egy kicsit sem aggódsz emiatt?

- Máskor is volt már ilyen. Nagy fiú, tud magára vigyázni...

- Én akkor is megkeresem - álltam fel a helyemről és a lépcső felé indultam.

- És mit akarsz csinálni? Bekopogni minden házba, hátha ott van? Vagy esetleg bejárod egész London-t?
- Ezt bízd rám, Zayn.
A lépcsőn felfutottam, a szobámba rohantam, ahol gyorsan kivettem szekrényemből pár ruhát, majd gyalog indultam el keresni Liam-et. Egy közeli park padjára ültem, amikor bevillant egy mondat.
- Én mindig ide jövök, ha ideges vagyok... - suttogtam magam elé Liam szavait.
A padról felpattanva indultam el az erdő felé, ami negyed óra múlva ott is volt előttem. Gyorsan szedtem lábaimat a kis ház felé. Már teljes életnagyságban láttam magam előtt a tegnapi faházat, ám ekkor lépteket hallottam a hátam mögül. Lassan fordultam hátra, de nem láttam senkit sem. A következő pillanatban valaki hátulról húzott magához. Egy nagyot sikoltottam, ám ekkor befogta a számat. Utolsó pislogásnál vettem észre Liam-et, amint kiront a házból és felém szalad. Kapálóztam, rugdalóztam, mire elengedett. Gyorsan fordultam hátra, kezemet ökölbe szorítottam, úgy ütöttem arcon az illetőt. A földre esett, eszméletlenül feküdt percekig.
- Jó nagyot tudsz ütni - szólalt meg Liam mögülem.
Lassan fordultam meg, szorosan mellkasára ont, mikor teljesen felé voltam fordulva. Könnyeim sokasága szökött ki szememből, Liam sötét pulcsiján hagyott foltot. Ölébe vett, úgy indult meg a ház felé. A nappaliba beérve tett le a kanapéra, mellém ült. Fejemet lábára hajtottam, elterültem a kanapén. Liam a hajamat kezdte el simogatni, ezzel sikerült lenyugtatnia.
- Minden rendben van Ella? - kérdezte tőlem még mindig a hajamat simogatva.
- Persze, jól vagyok. Köszönöm, hogy megmentettél...
- Téged mindenféleképpen - puszilta meg a homlokom.
Helyéről felkelt, kezemet megfogta, a szobája felé húzott. Az ágyra ültem, úgy figyeltem, amint ténykedik. Pár perc múlva újra megragadta kezemet, a szomszédos szobába húzott. A szoba tele volt hangszerekkel. Körbenézve a gitárok és a mikrofonok voltak azok, amiket először észrevettem, bár a két hosszú kanapé is eléggé feltűnőnek bizonyult. Liam az egyik kanapén foglalt helyet, kezébe egy gitárt vett, mikrofonját szájához húzta. Egyik lábát felhúzta, gitárját kezdte el pengetni. A harmadik hangot pengette, amikor kezembe vettem egy gitárt, és azon kezdtem el játszani. Nem rég írt dalrészletemet kezdtem el énekelni, Liam tekintetét vizsgálva. Ámult tekintettel figyelte minden egyes mozdulatomat, egészen addig, amíg el nem énekeltem a tegnap folyamán írt kis részletet. Miután végeztem, Liam-re néztem, aki még mindig csak mosolyogva figyelt engem.
- Nagyon szép hangod van, a szöveg pedig nagyon jó - szólalt meg végül.
- Köszönöm. Tegnap írtam, minden egyes szót így gondoltam, ahogy leírtam. Tegnap minden összeomlott körülöttem, Harry megharagudott rám, te pedig nem érted, miért mondtam igent Harry-nek...
- Ella, megértelek. Tőle vársz gyereket, nem lehetsz velem... De azt nem mondom, hogy nem fogok küzdeni érted, és nem fogok mindent megtenni azért, hogy az enyém legyél.
Helyéről felállt, felém indult, majd elém érve ölelt magához, egy apró csókot hintett homlokomra.
- Ella? - szólalt meg negyed óra után.
- Igen? - néztem rá érdeklődve.
- Holnap lesz egy Glamour fotózás, szeretném ha eljönnél - mondta csillogó szemekkel.
- Eljövök, de ugye az esküvőbe nem zavar be?
- Dehogyis! Délelőtt 9 órakor kezdődik.
- Akkor szívesen eljövök veletek - öleltem meg, majd felálltam a helyemről - Hazajössz velem?
- Menjünk - ragadta meg a kezem, és kihúzott a szobából.
Az autójába beülve indultunk el haza, ahol a többiek már az ebédet készítették. Meglepődve látták, hogy együtt léptünk be az ajtón, majd a konyhánál kétfelé indulunk el. Én a szobámba mentem, ahol bekapcsoltam a laptopomat és esküvői ruhákat kezdtem el nézegetni.
- Szia - jött be a szobámba Amy - Mit csinálsz?
- Esküvői ruhákat nézegetek - válaszoltam mosolyogva.
- Én már kinéztem neked párat, ha lejössz a szobámba, megmutatom neked a gépemen.
- Rendben, máris jövök.
Székemből felkászálódtam, Amy után indultam. A szobájába érve ültem le mellé, ölébe vette a számítógépét. 2 oldalt nyitott meg, mindkét oldalon egy - egy esküvői ruhát lehetett látni. Mindkettő gyönyörű volt, kis különbség volt a kettő között. Az egyik egy olyan ruha volt, mely a még karcsú alakomon állna jól, a másik viszont már egy kerek pocakra volt tervezve.
- Mindkettő tetszik, nagyon szépek.
- Akkor jó. Ezt a kettőt néztem ki az esküvőre. Jajj, megkaptuk a ruhánkat holnapra - jutott eszébe.
- Igen? Szépek? - varázsoltam gyönyörű mosolyt arcomra.
- Gyönyörűek. Justin-t meghívtad már?
- Igen.
- Jó, én azért elküldtem neki a meghívót - ölelt át.
Egyet bólintva indultam el a szobámba, ahol elfoglaltam magam, egészen az ebédig. A délutánom hasonlóképpen telt, éppen a szobámba voltam, mikor Amy rontott be az ajtómon. A laptopomon valamit pötyögött, majd felém nyújtotta a szerkezetet. A képernyőn Justint véltem felfedezni, miközben egy ismeretlen lány lehetett annyira szerencsés, hogy megcsókolja....