17.rész :)♥

Már negyed órája, hogy eljöttünk Justin házából, de még mindig nem találtunk megoldást arra, vajon hogyan is mondhatnám el Harry-nek, hogy gyereket várok tőle. Sokszor tértünk át más témára a kiszökkenő könnyeim miatt, amiket szerettem volna elrejteni a járókelők elől. Meg igazából mindenki elől... Egyedül Justin ismeri ezt a gyenge énemet, még akkor is, amikor mindig erősnek mutattam magam előtte. Rengeteget nevettem rajta, illetve vele is. Ő volt az egyetlen ember az életembe, aki bármit csinált, fel tudott vidítani. Ha rám mosolygott, a lepkéim felébredtek a gyomromban, és a közelében különös bizsergés tört rám. Nem véletlenül mondtam, hogy ő az egyetlen ilyen ember, még Harry közelében sem érzek így... Hiába mondja az ember, hogy a szívére kell hallgatnia, nekem most az eszemre kellett hallgatnom. Bármit is érzek Justin iránt, nem dobhatom el a barátságunkat egy kapcsolat miatt. És nem mellesleg gondolnom kell arra, hogy nem minden esetben vállalná az apa szerepét, bármennyire is szeret engem. Nem tehettem mást, bármit érzek Justin iránt, Harry-vel kell maradnom. A szívem nem ezt mondatta velem, hisz bármikor, amikor Justin-nal vagyok, vagy beszélek vele, a szívem hevesebben ver, és azt sem tudom, hol áll a fejem. Gondolkodásomat Justin érintése zavarta meg, amitől mint mindig, most is kirázott a hideg.

- Fázol? - kérdezte Justin a szemembe nézve, szeme különösen csillogott.

- Egy kicsit - vallottam be őszintén.

Levette pulcsiját, majd elém tartotta. Fekete felsőmet felvettem, majd kezemet belebújtattam a puha anyagba, majd becipzároztam, mikor magamon tudhattam. Éppen, hogy csak megöleltem barátomat, egy nő érkezett mellém, mögötte egy kamerát tartó férfival.

- Elnézést. Ella, Justin, válaszolnátok nekem pár kérdésre?

- Persze, természetesen - válaszolt helyettem is Justin.

- Ti egy párt alkottok? - mikrofonját elém tolta, ami azt jelentette, tőlem szeretné hallani a választ.

- Justin csak a legjobb barátom. Mindenben támogat és segít nekem. Nála jobb barátot nem kívánhatnék.

- És mit szól ehhez a jó barátsághoz Harry?

- Először nem nagyon tolerálta, hogy van egy fiú a közelembe, aki eleinte szerelmes volt belém, bár ez most megváltozott annyiban, hogy elfogadja, és nem úgy gondol Justin-ra, mint egy vetélytársra, hanem mint egy olyan fiúra, aki segít a barátnőjének átvészelni a nehéz helyzeteket.

- Tehát Harry örül is annak, hogy Justin-nal meg tudsz beszélni mindent, így neki nem kell olyan sokat foglalkoznia veled.

- Ez nem így van. Harry is ugyanannyit törődik velem, csak egyszerűen vannak dolgok, amiket Harry-nek nehezebb elmondani, mint egy olyan fiúnak, aki külsősként látja a dolgokat és tud segíteni. Elmondja miben hibáztam, illetve mit tettem jól, míg más csak azt hajtogatja, hogy "jól tetted Ella" - formáltam ujjaimmal macskakörmöket.

- Értem. És Justin, te mit érzel pontosan Ella iránt? - most Justin felé nyújtotta a mikrofont.

- Én nagyon örülök annak, hogy Ellával ilyen jó barátok lehetünk, annak ellenére is, hogy a kettőnk közötti kapcsolat nem igazán sikerült. Bevallom, többet érzek még Ella iránt, mint barátság, de tiszteletben tartom a döntését, és azt, hogy ő Harry oldalán boldog.

- Nem érezted még sohasem azt, hogy Ella esetleg kihasznált téged, és esetleg csak Harry-t akarta féltékennyé tenni, ez esetben veled?

- Itt vagyok ám - mondtam a nőnek, mire odanyújtotta Justin-nak a mikrofont.

- Hagyd csak Ella. Egyszer sem gondoltam, hogy kihasznál, azt pedig főleg nem, hogy féltékennyé akarta tenni Harry-t. Már a találkozásunkkor említette, hogy nem lehet a barátnőm, mert más tetszik neki, de az este folyamán sikerült elfeledtetnem vele ezt, és elfogadta a kérésem, miszerint legyen a barátnőm. Örülök neki, hogy elfogadta a kérésem, hisz ha nem így történt volna, ahogy, akkor most nem lennénk ilyen jóba.

- Köszönöm, hogy válaszoltatok nekem a válaszaimra, most a nézők is minden kérdésükre választ kaphattak.

A nő, illetve a kamerát tartó férfi, amilyen gyorsan tudtak, távoztak, mi pedig Justin-nal tovább sétáltunk London utcáin. Egy parkba sétáltunk, ami tele volt futkározó gyerekekkel. Azon gondolkoztam, vajon az én gyerekem is ilyen kis energiabomba lesz-e, amikor Justin közelebb húzott magához, ujjainkat összefonta. Fejemet vállára hajtottam, úgy néztem az ugrándozó kislányokat, akik minket meglátva odafutottak az anyukájukhoz, utána pedig velük kézen fogva jöttek oda hozzánk egy közös képet kérni, vagy autogramot. Már tizedszerre firkantottam le a nevemet, amikor megláttam egy ismerős barna hajú kislányt. Mosolyogva intettem neki, mire anyukáját kézen ragadva futott oda hozzám és a nyakamba ugrott. Térdemre emelve öleltem szorosan magamhoz, örültem, hogy látom.

- Justin, bemutatom neked legaranyosabb rajongómat, Elizabeth-et - a kislány aprót intett, fejére puszit nyomtam - És Elizabeth, ő itt a legjobb barátom, Justin. Gondolom már ismered.

Elizabeth vadul bólogatni kezdett, majd még jobban hozzám bújt. Időközben anyukája is megérkezett, akivel délelőtt is nagyon jól megértettük egymást, így folytattuk reggeli beszélgetésünket. Este 7 körül járt, amikor elbúcsúztam tőlük, és Justin lakására indultunk. Az ajtó előtt álltunk, táskámban kerestem a kulcsomat, amit Justin bízott rám, hogy be tudjak menni a házba, bármi baj van. Miután kihalásztam táskám legmélyéről az említett tárgyat, a zárba helyeztem. Az ajtót kitártam magam előtt, majd beléptem rajta. A ház ugyanolyan állapotban volt, mint amikor elindultunk, annyi különbséggel, hogy az asztalon 3 levél helyezkedett el. A kanapéra ültem, Justin pedig a leveleket bontotta ki és olvasta el. Az utolsó levelet olvasta, amikor felém kapta tekintetét. Mosolyogva nézett rám, majd felém nyújtotta levelét. Kezemet kinyújtva vettem el tőle a kissé gyűrött borítékot, majd kivettem belőle a levelet és olvasni kezdtem.

"Kedves Justin!

Szülinapod alkalmából szeretnélek megajándékozni egy hajóval, amit még apád hagyott rád, távozása előtt. Nagyon jó barátom volt, így engem bízott meg azzal, hogy szülinapod előtt pár nappal küldjem el ezt a levelet. A hajó kulcsát személyesen szeretném átadni, ezért vasárnap fél 8 körül beugrom hozzád. A hajó hasonlít egy rendes házhoz, rendelkezik konyhával, fürdővel, medencével, 4 két ágyas szobával, 1 üres szobával, illetve egy nappalival. Első napodat szeretném, ha nem egyedül töltenéd, ezért örülnék neki, ha valamelyik barátodat elhívnád magaddal. A hűtő tele van ételekkel, italokkal, illetve a szekrényekben is megtalálhatók a tányérok, poharak. A fiókban vannak az evőeszközök, az alatta elhelyezkedő szekrényben pedig megtalálhatod a főzéshez szükséges edényeket. Találkozunk vasárnap, addig is vigyázz magadra!!"

Az üzenetét elolvasva azonnal az órára pillantottam, ami 7 óra 25 percet mutatott. Justin-ra néztem, aki felpattant a helyéről és az ajtó felé indult. A csengő hirtelen szólalt meg, viszont Justin számított rá, mert abban a pillanatban ki is nyitotta az ajtót. Egy 25 év körüli férfi lépett be a szobába, majd Justin felé fordult.

- Fáradj beljebb - mutatott Justin a kezével a nappali felé.

- Látom vendéged van. Esetleg zavarok? - utalt rám a férfi.

- Nem, csak beszélgettünk. Ella vagyok - nyújtottam a kezem, amit el is fogadott.

- Benjamin vagyok, Justin unokabátyja.

- Örülök, hogy megismerhetlek.

- Részemről az öröm - mosolygott rám - Tehát Justin, itt vannak a kulcsok. A levelemben már említettem, hogy szeretném, ha nem egyedül mennél oda. Esetleg elvihetnéd valamelyik barátodat, vagy esetleg Ellát.

Kezét Justin felé nyújtotta, átadta neki a kulcsokat. Negyed órát beszélgettünk, amikor Benjamin-nak távoznia kellett.

- Nekem is mennem kéne. Harry már biztos aggódik értem.

- Hívd fel és mond meg neki, hogy itt alszol - nyomta kezembe a telefonomat.

A telefonomból kikerestem Harry számát, majd tárcsázni kezdtem azt. Már éppen le akartam tenni, amikor meghallottam a hangját a telefonba.

- Szia kicsim. Minden rendben? Jól vagy? - halmozott el a kérdéseivel.

- Minden rendben, jól vagyok. Justin-nal voltam egész délután, vigyázott rám.

- Rendben, mikor érsz haza? Már kezdesz hiányozni.

- Harry, azért hívtalak, mert ma Justin-nál alszok. Holnap suli után találkozunk - nem vártam meg válaszát, azonnal kinyomtam a telefont, amit az asztalra raktam le. Nem sok idő telhetett el, amikor a telefonom újra rezegni kezdett. Kijelzőre pillantottam, amin Amy neve villogott. - Szia Amy! Mit szeretnél?

- Holnapra nem kell neked pár ruha?

- Összepakolsz nekem egy táskába párat? Nem sokára érte megyek, csak gyere ki a ház elé.

- Rendben. 10 perc múlva?

- Persze. Akkor szia.

Nálad jobb barátom nem volt még. Ezt köszönöm
neked, Justin! @Justin_Bieber <3
Szeretlek, és senki nem választhat minket el,
bármi is történjen!

Miután letettem a telefont, szóltam Justin-nak, hogy elmegyek pár cuccomért, de ragaszkodott ahhoz, hogy elvisz kocsival, hogy ne kelljen sétálnom. 2 percig veszekedtünk egy ilyen apróságon, majd beadtam a derekam és elindultam a garázsba. Beszálltam a kocsiba, majd miután Justin is helyet foglalt, elindultunk. Röpke 5 perc múlva már a ház előtt szálltam ki, hogy összepakolt táskáimat átvegyem Amy-től. Egy ölelés volt csak, ami kettőnk között történt, már vissza is szálltam a fekete autóba. Táskáimat a hátsó ülésekre helyeztem, majd visszafordultam Justin-hoz. Telefonomat a kezembe vettem, úgy fotóztam le magunkat Justin-nal, majd a képet később fel is töltöttem a twitter fiókomra. Justin telefonja jelezte, hogy sikeresen fel lett töltve a kép, ugyanis Justin telefonja pittyegő hangot adott ki. Miután arcon pusziltam, a kocsikulcsért nyúlt és beindította a kocsit. Hátra fordultam a biztonsági övemért, viszont akkor... megláttam Harry-t az ablakban. Engem nézett, arcán látni lehetett a szomorúságot. Sajnáltam őt, de nekem időre van szükségem, hogy a szemébe tudjak nézni, anélkül, hogy elsírjam magam vagy elmondjam neki, hogy gyereket várok tőle.

- Justin, menjünk kérlek... - mellettem ülő fiúra pillantottam, aki azonnal gyújtást adott a kocsinak.

Lassan hajtottunk el a már megszokott ház kapujából, egyenesen Justin megnyugvást jelentő otthonához        .