27.rész :)♥

5 perces késéssel indultam el a part felé, ahol az esküvő zajlott. Már mindenki készen állt, hogy elkezdhessük a ceremóniát, már csak én hiányoztam. Ruhámat megemelve lépkedtem a fa pagoda felé, amely pont erre az alkalomra lett felépítve. Lábamat egyre gyorsabban szedtem, a forró homok égette a talpamat. Apa testvére már készen állt a kezdésre, és miután a kezembe nyomta a virágot, én is beálltam a helyemre. A zene elindult, mi, négyen pedig lassan lépkedtünk a pagoda felé, mögöttünk a menyasszonnyal. Szép pillanat volt. Vajon a mi esküvőnk is ilyen szép lesz? Ilyen zökkenőmentes, és ilyen szerelmekkel teli? Be kell valljam, félek egy kicsit az egyre közeledő esküvőmtől, és attól, vajon Harry milyen férj, illetve apa lesz. Vigyázni fog majd a hasamban növekvő csöppségre? Ki fog tartani mellettem, bármit teszek? Kérdések száza kavargott a fejemben, amire nem kaphattam választ. Még nem.
- Paul Johnson? - erre a kérdésre eszméltem fel, így be tudtam határolni, hol tart az esküvő.
Apa mosolyogva igent mondott, majd Susan is hasonlóképpen tett. Miután mindkettőjük válasza igen volt, következhetett a csók. Mindenki ujjongásban tört ki a csókot látva, én azonban csak mosolyogva néztem körbe. Láttam a fiúkat, láttam apa barátait, illetve Susan családját és barátait. Csak egy embert nem láttam, bár megígérte, hogy eljön. Az egyetlen személy, aki mindennél jobban hiányzott erről az eseményről. A büféasztal mellett álltam, továbbra is a tömeget figyelve, amikor egy kéz simított végig a hátamon. Érintésétől automatikusan összerezzentem. Mosolyogva fordultam meg, és találtam szembe magam Justin mosolygós tekintetével. Közelebb hajolt hozzám, arcomra egy nagy puszit nyomott, majd a kezemet megragadva indultunk el a tenger mentén. Már éppen indultunk volna haza, amikor éles fájdalmat éreztem a hasamban. Térdeim megremegtek, a földre rogytam volna, ha nem ragad meg két erős kéz, amely Justin-hoz tartozott.
- Hé, Ella, minden oké? - kérdezte, hangján éreztem az aggodalmat.
- Persze, jól vagyok - szembefordultam vele, majd olyan szorosan öleltem, amennyire szorosan csak tudtam - Örülök, hogy eljöttél.
- Csak miattad jöttem el, semmi más oka nem volt - válaszolta mélyen a szemembe nézve.
- Köszönöm. 
Kézen fogva indultunk el a házba, ahol már a legtöbb családtag jelen volt. A konyhába indultunk, kezünkbe egy - egy pezsgőspoharat fogtunk. Az övébe pezsgőt, az enyémbe szénsavas üdítőt öntöttem, majd koccintottunk. 
- A babára - mosolyodott el, majd homlokomra egy apró csókot hintett. 
- A babára - simítottam meg a hasamat. 
Egész délután csak beszélgettünk, aztán következett az este. A fiúkkal a kanapéra dőltünk le, majd miután Liam betett egy filmet, mindannyian a tv-re szegeztük tekintetünket. 2 óráig néztem a filmet, amikor felpattantam a helyemről és elbúcsúzva a fiúktól a szobámba indultam. Az ágyamról felvettem pizsamámat, és a fürdőbe indultam. Negyed órát töltöttem el zuhanyzással, majd további 5 percet a hasam vizsgálásával. Nem láttam nagyobbnak, viszont a mérleg bebizonyította nekem azt a pici tényt, hogy bennem bizony egy baba fejlődik. Pólómat lejjebb húzva takartam el hasamat, majd nadrágomat felvéve indultam ki a szobából. Az ágyam ugyanúgy hevert, mint reggel, egyetlen aprósággal. A takarómra egy apró cetli volt rakva, rajta ezzel a szöveggel : "Holnap 9 órakor találkozzunk a parton. Pontos legyél! Harry xx." Mosolyogva tettem le az ágyam melletti szekrényre a kis papírt, majd a telefonomban beállítottam egy ébresztőt 8 órára. Remélem elég lesz 1 óra, hogy elkészüljek. Vajon mit akarhat Harry? De nekem iskolába kell mennem holnap. Akkor hogy találkozunk 9-kor? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, amikkel csak egy emberhez fordulhatok. Az ágyamból kikászálódva indultam el a folyosón, majd a középső ajtó előtt állapodtam meg. Kezemet kopogtatásra bírtam, majd vártam. Pillanatok múlva aztán nyílt az ajtó, én pedig mosolyra húztam számat látva kissé álmos tekintetét. Kezemet megragadva húzott beljebb, majd egy apró csókot hintett ajkaimra. Olyan lágyan csókolt meg, mint még soha senki. Kissé eltoltam magamtól, mélyen néztem szemeibe. Teljesen elvarázsol engem ez a fiú. De nem tehetem meg ezt vele... Nem tehetem meg ezt magammal... Én mást szeretek. Ezt tisztáznom kell magamban, mielőtt bármit is eldöntenék. Szemei továbbra is rajtam pihentek, keze derekamon állapodott meg, úgy mozgatta fel-le. Megnyugtatott a jelenléte és az, hogy ott van velem. Barna hajába túrva húztam közelebb magamhoz, ajkára egy apró csókot nyomtam, majd az ágy felé indultam. Takarójára dőltem, tekintetemet egy percre sem vettem le róla. Az oldalamra fordulva figyeltem őt, ahogy elindul az ágy másik oldalára. Mögöttem volt, így nem láttam, mit csinál. Éreztem, ahogy óvatosan mellém fekszik, majd szorosan magához ölel. Nyakamon éreztem leheletét, mellkasa fel-le emelkedett egy-egy lélegzetvétel alkalmával. 
- Szeretlek - suttogta a fülembe. 
- Én is szeretlek - szorítottam meg a kezét, majd az ágyban megfordulva túrtam bele barna fürtjeibe. Bármit megadtam volna azért, hogy ez a pillanat örökké tartson, de nem lehetett. Meg kellett tudnom, mi lesz holnap - Elmondod nekem, mi lesz holnap? 
- Nem lehet. Csak gyere holnap reggel 9 órára a partra. Mindent meg fogsz tudni ott és akkor. Rendben? 
- Rendben. Én tényleg nagyon szeretlek - csókoltam meg. 
- Akkor aludj ma velem. Nem kérek mást. 
- Rendben - csókoltam meg újra. 
Szememet lehunytam, majd közelebb bújtam mellkasához, illatát mélyen magamba szívtam. Szorosan ölelt magához, úgy, mintha félne elveszíteni. Hirtelen felindulásból támaszkodtam fel, alsó ajkamba harapva néztem a gyönyörű szempárra, ami aggodalommal volt teli. Nem tudtam, mit tegyek. Aludjak vele? Vagy ne? Végül meghoztam a döntésemet. Pólóját megragadva húztam le róla, majd reakcióját várva lassítottam le egy kicsit. Válaszul csak megragadta a pólómat. Miután levette rólam ez említett ruhadarabot, folytattam a vetkőztetését. Ujjaimat az alsógatyájába akasztottam, majd egy mozdulattal lehúztam róla azt. Nagyon jól tudtam, hogy mire készülünk. Tudtam, hogy helytelen, mégsem álltam le. Bugyimat levette, hanyatt döntött az ágyon, miközben lefelé haladva testemet csókolta végig. Számnál kezdte, aztán a nyakamat csókolta végig, majd a hasamat, amíg el nem ért a testem alsó részéhez. Lábamat nyaka köré fonta, én ekkor már tudtam, mire készül. Feszült voltam, erre még nem álltam készen. Most először csinál velem ilyet, nem tudom, mit kell ilyenkor tenni. Kicsit eltávolodott tőlem, tekintetét rám emelte. 
- Lazíts, nem lesz semmi baj, élvezni fogod - mondta, kacsintott egyet, majd visszahajolt két lábam közé - Készen állsz? 
- Igen, csináld! - mondtam neki magabiztosan. 
Láttam, ahogy közeledik, de nem tette meg, ehelyett dereka köré fonta lábaimat és ujjaival kezdett el simogatni. Mikor kellőképpen ellazultam, becsuktam a szememet és hagytam, hogy kényeztessen. Nyelvét éreztem, ám ekkor megint befeszültem, kezemet feljebb húztam. Percekig nem tudtam mit csinálni, aztán egyszerűen úgy döntöttem, egyszer élünk, mindent ki kell próbálni. Végül sikerült élveznem a helyzetet, bár nem volt a legkellemesebb élményem a 18 évem folyamán. Miután eltávolodott tőlem, a fürdőbe indult. Egy kicsit feljebb húzódtam az ágyon, amíg ő a fürdőbe elintézte elintéznivalóit. Egy apró szürke zacskóval tért vissza hozzám, majd mellém feküdt. Kezéből kivettem az óvszert, majd az ágy melletti éjjeliszekrényre dobtam. 
- Erre nem lesz szükségünk - nevettem fel. 
Élveztem az estét vele, mégis tudtam, hogy nem lett volna szabad. De megtörtént. Nem sajnálom, sőt, örülök is neki, mert most már van pár dolog, ami összeköt minket. Miután megtörtént köztünk az a bizonyos dolog, vagyis lefeküdtünk egymással, már senki sem állíthatott meg minket, hogy szeressük egymást. 
- Kapcsold ki az ébresztőt, majd én felébresztelek - mondta. 
- A szobámban van. 
- Akkor menj át érte és kapcsold ki. Én szeretnélek kelteni - csókolt bele a hajamba. 
Az ágyból kikászálódva indultam el a szobámba, majd a telefonomat a kezembe véve, visszafutottam a szobájába. A telefonomat nyomkodva sikerült kikapcsolnom a holnap reggeli ébresztőmet, majd az éjjeliszekrényre tettem. A takarót magamra terítettem, mellkasához bújtam, miközben szemeim egyre jobban csukódtak.