28.rész :)♥

Egy gyönyörű nap kezdődött el, amint szemeimet kinyitottam. A szobájában ébredtem, bár azt hittem, csupán csak álmodtam az egészet. De megtörtént, nem álmodtam semmit. Nem feküdt már mellettem, nyilvánvalóan a konyhában készítette a reggelijét, mint minden reggel, amióta itt vagyok. Telefonomat a kezembe véve néztem meg az időt, majd lábaimat felfedtem a takaró alól. Még csak fél nyolc. Lábaimat szedve indultam el a fürdőbe, ahol elkészítettem mindennapi sminkemet, majd a szobámba siettem. Negyed óra gondolkodás után sikerült kiválasztanom a tökéletes ruhadarabokat, amiket azonnal magamra is kaptam. Az idő kellemesnek bizonyult, ezért egy rövid farmert, egy rózsaszín felsőt és egy rózsaszín szandált választottam a mai napra. Utolsó simításként pedig a Viva La Juicy parfümöt fújtam magamra. A nappaliba indultam, ahol csak egy ember volt jelen. Akivel a tegnap estét együtt töltöttem. A konyhába indultam, amikor két kéz fonódott derekam köré, így húzott közelebb magához. Megfordulva néztem bele gyönyörű szemébe, majd a hajába túrva csókoltam meg. 
- A többiek? - kérdeztem, mivel az egész házban csend uralkodott. 
- A parton várnak rád - csókolt bele a hajamba. 
- Megreggelizek és mehetünk. 
- Rendben, nem kell sietni, ráérünk - mondta nyugodtan, mégis érezni lehetett hangjában a szomorúságot. 
- Mi a baj? - kérdeztem tőle aggódva. 
- Te vagy a baj Ella! Nem tudok neked ellenállni, annyira szeretlek - csókolt meg újra. 
- Ez volt eddig a legaranyosabb szerelmi vallomás, amit eddigi életemben hallottam. 
- De bolond vagy - kapott el és közelebb húzott magához. Egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt, majd folytatta - Sokkal aranyosabb és szebb szerelmi vallomást is fogsz hallani még tőlem. 
- Megígéred? 
- Meg. Vagy ne legyen a neved Ella Roberts! 
- Ez nem is így van - nevettem fel - Az úgy van, hogy ne legyen a nevem Ella Roberts. 
- Én is ezt mondtam.. Ne legyen a neved Ella Roberts. 
Miután megettem a reggelimet, kézen fogva indultunk el a partra, ahol a többiek vártak ránk. Rengetegen voltak, és én már akkor tudtam, mi fog ma itt történni. Amy közeledett felém, majd kezemet megragadva húzott el az öltözőnek kialakított faház felé. Egy szobába mentünk, ahol egy esküvői ruha lógott, amit Amy mutatott már nekem. Gyorsan bújtam bele a fehér ruhába, majd a kanapé mellé, a szőnyegre huppantam. Hátamat a kanapénak döntöttem, ruhámat kezdtem el vizsgálni, mintha annyira érdekes lenne. Nem voltam izgatott, és igazán boldog sem. Kezembe fogtam a földre dobott ékszereimet, majd mindegyiket óvatosan helyeztem fel magamra. A szoknyámat vizsgáltam, amikor Amy állt meg mellettem és felrángatott a földről. 
- Készen állsz? - kérdezte mosolyogva. 
- Ühüm - hümmögtem neki válaszképpen. 
A zene elindult, én pedig apa mellett sétáltam el egészen az oltárig. Harry ott állt a pap előtt, öltönyben, de nem éreztem azt az érzést, amit minden menyasszony az esküvője előtt. Lassan lépkedtem el az oltárig, ahol megpusziltam apát, aki kezemet átnyújtotta Harry-nek. Mosolyogva néztem rá, pedig legszívesebben azonnal elrohantam volna. A pap a szokásos beszédét kezdte el, én pedig egy apró pillantást vetettem az itt összegyűlt társaságra. A fiúk, apám, Susan, nővérem, és barátnőim az iskolából és Harry pár brátja. Pont, akikre szükség van egy esküvőn.
- Aki tud valamit, ami megakadályozná ezt a házasságot, szóljon most, vagy hallgasson örökre - mondta a pap. 
Óvatosan hajtottam oldalra a fejemet, amikor megakadt a tekintetem Liam-en. Másodpercekig hezitált, vajon szóljon-e, végül nem tette. Viszont pont, amikor a pap folytatni akarta, mégis közbeszólt. 
- Áll! Ella, én nagyon szeretlek téged, és te is szeretsz engem. Ezt a tegnap este is bizonyítja - állt fel és közelebb lépkedett hozzánk - Ella, ez nem csak egy gyűrű. Ez a gyűrű azt jelképezi, hogy elkötelezted magam. Ella, az ég szerelmére, te még csak 18 éves vagy! Iskolás. Kérlek, várj még ezzel az esküvővel legalább addig, amíg megszületik a baba. Kérlek - kezemet megfogva nézett mélyen a szemembe, majd tekintetét Harry-re emelte - Sajnálom haver, de te is tudod, hogy ez még korai. Ne csak a baba miatt akard elvenni, amikor sokkal több van benne. 
- Igaza van. Ez még korai - mondtuk egyszerre - Sajnálom - hajoltam közel hozzá és nyomtam egy csókot vadító ajkaira. 
- Akkor az esküvőt elhalasztom - mondta végül a pap. 
Negyed óra múlva már a megszokott szobámban voltam, a reggeli ruhámban, miközben a laptopomból egy Taylor Swift szám szólt. Negyed órán keresztül csak ezt az egy számot üvöltettem. Néha lementem a konyhába enni valamit, de mindig visszatértem eredeti cselekedetemre, a zenehallgatásra. Már kezdett sötétedni, bár még csak 6 óra felé járt. Gondolataim a ma délelőttön kavarogtak, rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, amire nem kaptam választ. Ha Liam nem szól közbe, én már házas lennék? Vagy hallgattam volna a szívemre és nem megyek hozzá Harry-hez? Vajon mi lett volna, ha... Fél hétkor aztán megelégeltem a sok kérdést, és úgy döntöttem, kiszellőztetem a fejem. Egy hosszabb nadrágot vettem magamra, és egy pulcsit, mivel a napsütés ellenére hideg szél fújt. Cipőmet felvettem, majd kiléptem az ajtón, egyenesen a hideg, londoni levegőbe. A medence mellett sétáltam, majd a kaput becsukva magam után kezdtem el sétálni a közeli vidámpark felé. Az egyik standnál álltam meg, majd kértem egy üdítőt, majd tovább sétáltam. Már éppen haza indultam, amikor szakadni kezdett az eső. Futottam, ahogy csak tudtam, de így is tiszta víz voltam, mire beestem a nappaliba. Mindenkit kikerültem, egyenesen a fürdőbe indultam. A tükörbe nézve kikerekedett a szemem. Elfolyt szemceruza és szemfesték, csapzott haj, vörös szemek. Mintha sírtam volna. Egy-egy könnycsepp kiszökött a szememen, de nem sírtam. Egy anyag zsebkendőt vettem kezembe, a csapot megnyitottam, majd az anyagot alá tartottam. Csak néztem, ahogyan a zsebkendő minden egyes része megtelik vízzel, amikor egy kéz simított végig hátamon. Derekamon állapodott meg a keze, majd állát a vállamra helyezte. A tükörbe nézve találtam meg tekintetét, szeme különösen csillogott. 
- Még így is gyönyörű vagy - mondta, majd fejét belefúrta hátamba. 
A zsebkendőt a szememhez emeltem, úgy töröltem le a fekete foltot a szemem alól. Újra a víz alá tartottam az anyagot, viszont ezennel az egész arcomat töröltem le a vizes zsepivel. Miután végeztem, levettem magamról a vizes pulóvert, majd a szobámba indultam. Azonban nem tudtam kilépni a fürdőből, mert Harry az utamat állta. Mosolyogva néztem rá, majd közelebb hajoltam hozzá. 
- Kiengedsz? - kérdésem meglepte, csókra számított. 
- Csak ha megcsókolsz - kacsintott rám. 
Távolabb léptem tőle, kezeit megfogtam, majd közelebb hajoltam hozzá, egészen addig, amíg ajkaim nem érintették övét. Nyelvével lassan szántott végig alsó ajkamon, mire nyílásra bírtam számat. Nyelvünk azonnal egymásra talált, lassú tempóban mozogtak. Kezét elengedtem, vadul a hajába túrtam. Keze egyre lejjebb vándorolt, fenekemen állapodott meg. Kezével hátrébb tolt, viszont szánk nem engedte el egymást. Nadrágomat kigombolta, lehúzta rólam, majd felsőmmel is ily módon tett. Melltartóban és bugyiban álltam előtte, ajkaim még mindig csókolták őt. Ölébe vett, majd az ajtót kitárva maga előtt lépett ki a fürdőből, egyenesen a szobámba indult. Az ágyra tett le, majd a szekrényemből kivett egy száraz bugyit, egy melltartót és egy pólót. Nem zavartattam magam, azonnal levettem a bugyimat, majd a kapott darabot magamra húztam. Melltartómat odaadtam neki, ő pedig visszament a fürdőbe és a szennyesbe dobta. Amíg ő távol volt, megtöröltem melleimet, majd pólómat magamra vettem. Perceken belül Harry jelent meg az ajtóban, majd az ágyamra mászva feküdt be mellém. Mellkasára döntöttem fejemet, miközben ő hajamat simogatta. Egy idő után szememet lehunyva élveztem ezt a csodás estét, miközben ő folyamatosan simogatta testemet. Először csak a hajamat, majd a hátamat, a derekamat, végül pedig a fenekemet és a lábaimat. Örültem, hogy itt van velem és nem külön töltjük az éjszakát. És annak is örültem, hogy nem haragszik, mivel nem mentem hozzá ma reggel. Gondolataimba merülve szenderültem mély álomba. Az ágyamban, Harry mellett, a mellkasán, miközben ő a lábaimat simogatja. TÖKÉLETES!