30.rész :)♥

Késő délelőtt volt, amikor szemeimet nyílásra bírtam. A nap sugarai világították be a szobát, ami melegséggel töltött el. Mindig is szerettem arra ébredni, hogy világos van, de ez sokszor nem akadályoz meg abban, hogy 1 óra körül ébredjek fel. Most azonban még csak 10 órát mutatott az óra, így óvatosan kimásztam az ágyból és a fürdőbe indultam. Fogamat alaposan megmostam, majd egy halvány sminket kentem magamra. A szobámba mentem, ahol kiválasztottam mai napra szánt ruhámat, majd gyorsan magamra kaptam azokat. Nyakláncomat a kezembe fogva futottam le a nappaliba, ahol Harry tévézett. Ahogy meglátott, felállt helyéről és hosszú csókkal köszöntött. Miután viszonoztam csókját, kezébe nyomtam a nyakláncomat.

- Csatold fel nekem légyszi - kértem mosolyogva. 

Hajamat megfogtam, hogy ne akadjon bele a nyaklánc, amíg nincs bekapcsolva, Harry pedig felcsatolta a ruhámhoz illő láncot. Egy csókkal köszöntem meg, majd a konyhába indultam, hogy elkészítsem reggelimet. Már valahányan megelőztek, ugyanis Liam egy tálcával a kezében mosolyogva lépkedett ki a konyhából, majd miután engem meglátott, lehervadt a mosoly arcáról. 

- Ágyba reggelit szerettünk volna - mondta elkeseredetten, és a kezembe adta a tálcát. 

- Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok. 

Sorban nyomtam Liam, Zayn, Louis és Niall barátom arcára egy puszit, majd az étkezőasztalhoz leülve kezdtem el falatozni a mennyei ételt. Mikor végeztem, visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat. Twitterre léptem fel, majd a facebook is betöltött. 3 hete nem néztem a facebook üzeneteimet, de nem is éreztem szükségesnek. 54 üzenet és több, mint 100 értesítés. Megnyitottam az első üzenetet, egy lány küldte, akit azonnal felismertem. Elizabeth volt. Válaszoltam is neki, majd az adatlapjára lépve nyomtam rá az ismerősnek jelölés gombra. Mindenki üzenetét elolvastam, majd éppen ki akartam lépni, amikor beugrott egy ablak. 

Elizabeth üzenete : El sem hiszem, hogy a híres Ella Roberts ismerősnek jelölt *-* 

Ella üzenete : Elizabeth! Te már akkor ismertél, amikor még nem voltam híres. Megérdemled, hogy mindenki lássa, hogy ismerlek.

Elizabeth üzenete : Köszönöm Ella!

Ella üzenete : Én köszönöm Elizabeth! Jó azt látni, hogy te már akkor szimpatizáltál velem, amikor még nem voltam énekes. Csupán egy barátnő a sok közül. 

Elizabeth üzenete : Ugyan már! Te A barátnő vagy! És kérlek, szólíts Lizának. 

Ella üzenete : Rendben. Viszont ne haragudj Liza, de nekem most mennem kell, millió dolgom van még. Ma a közeli plázában fogok fellépni. Nincs kedved eljönni? 

Elizabeth üzenete : Nem tudok, apa dolgozik, anyának pedig nincs kocsija.

Ella üzenete : Szólj anyukádnak, hogy hozzon ki a parkba 5 órára. Mi elviszünk, majd haza is szállítunk!

Elizabeth üzenete : Ez komoly? 

Ella üzenete : Persze, de siess, mielőtt meggondolom magam. Megvárom, amíg megkérdezed. 

Elizabeth üzenete : Rendben, siketek :)

Ella üzenete : Rendben.

5 perc telt el, amikor újabb üzenetem érkezett. 

Elizabeth üzenete : Megengedte és nagyon szépen köszönjük!! 

Ella üzenete : Bármikor. Viszont nekem most már tényleg mennem kell, találkozunk a parkban! Szia Liza, jó volt veled beszélgetni. 

Elizabeth üzenete : Szia Ella! 

Ebédig a szobámba voltam, majd pontosan fél 5-kor elindultunk a fellépés helyszínére. Mivel megvan a jogsim, ezért Harry-vel külön autóval indultunk el. A többiek mind a fellépésre mentek, én azonban kerülőt tettem a park felé. A kocsiból kiszállva azonnal megláttam Lizát, aki majd' kicsattant az örömtől. Egyik lábáról másikra szökdécselt, anyukája kezét fogta, aki mosolyogva indult el felém, amint meglátott.
- Jó napot, szia Liza! - öleltem meg a kislányt, akinek a szokottnál is jobban csillogott a barna szeme.
- Szia! - ölelt szorosan magához.
Az anyukáját is megöleltem, majd mivel sietnünk kellett gyorsan megbeszéltem vele mindent, majd elindultunk. Liza a hátsó ülésre ült, míg én a kormány mögött foglaltam helyet. Mindketten bekötöttük magunkat, majd a kocsinak gyújtást adva indultunk el. A plázában már mindenki jelen volt, csupán engem hiányolt több ember. Liza kezét fogva indultam el az öltözőmbe, ahol már az előre összeállított ruhadarabokat gyorsan magamra kaptam. Miután teljesen felöltöztem, megfogtam Liza kezét és kimentem, egyenesen az 5 fiúhoz. Mindegyik fiú szorosan magához ölelte a barna hajú szépséget, majd a szervező szólt, hogy 5 percem van, addig intézzek el minden halaszthatatlan dolgot. Azonnal megöleltem, illetve megcsókoltam Harry-t, majd a többi fiút is szorosan átöleltem. Az utolsó percem is letelt, így muszáj voltam felmenni az erre az alkalomra felállított színpadra. Lizával indultam meg, de a szervező nem engedte fel. Viszont egy perceken át tartó vitának hála, a kislánnyal az oldalamon lépkedtem fel a színpadra. Lassan lépkedtünk középre, ahonnan mindketten mindent jól láthattunk. Láttam a lányok féltékeny nézését, illetve egy-egy suttogás is megütötte fülemet. Szemem sarkából láttam Liza félelemmel teli tekintetét, mire megszorítottam kezét. Óvatosan elmosolyodott, majd elindult a szám. Énekelni kezdtem, majd egy idő után a zene ritmusára kezdtem mozogni. Liza is felszabadultabban táncolt a zenére, ami mosolyra késztetett. A szám lement, mi pedig mosolyogva átöleltük egymást. Lelépkedtünk a színpadról és egyenesen a fiúkhoz léptünk. Harry a mellkasára vont, onnan figyeltem a történéseket.
- Nincs kedvetek elmenni valahova enni? Éhen halok - jelentette be Niall.
- Nem is te lettél volna - röhögtem fel, mire Niall a vállamba bökött.
- Hé! Nem verekszünk a feleségemmel, különben baj lesz - "fenyegette" meg Harry a szőkeséget.
- Oké, haver, nyugi - nevetett fel Niall és kitárta a karjait felém.
Elengedtem Harry-t, majd Niall-hez bújtam, mellkasába nevettem.
- Olyan bolondok vagytok - suttogtam bele mellkasába.
- Na, elég lesz, a végén még féltékeny leszek - húzott vissza magához Harry.
- Visszatérve az eredeti témára - jutott eszembe - menjünk pizzázni.
- Benne vagyok. Liza, jössz? - fordult a kislány felé barátom.
- Én szeretnék, de... - kezdte, de Harry félbeszakította.
- A pénzzel ne törődj, mi álljuk - mondta, majd szorosabban húzott magához.
Mindenki elindult a kocsihoz, míg én gyorsan készítettem pár képet a rajongóknak. A pizzéria előtt parkoltam le, majd a fiúkhoz csatlakozva léptünk be. Egy nyolc személyes asztalnál foglaltunk helyet, majd hamar megrendeltük az ételeket, italokat. Az egész hely tőlünk zengett, jó hangulat uralkodott, köszönhetően egy-egy cikis sztorinak, esetleg annak, amikor véletlenül leöntöttük magunkat, rosszabb esetben egymást. 6 óra körül érkeztem meg Lizáék háza elé, ahol elbúcsúztam tőle, majd miután láttam, hogy anyukája int nekem egyet, elhajtottam és egyenesen haza indultam. A szobámba mentem, majd miután magamra csuktam az ajtót, énekelni kezdtem. Az ágyra feküdtem, fejemet a párnába fúrtam. Hirtelen nyílt az ajtó és Harry lépkedett az ágyam felé.
- Minden rendben, kicsim? - ült le az ágy szélére, kezével hátamon simított végig.
Érintésétől kirázott a hideg. Ezt ő is észrevehette, mert a takarót rám terítette, takarón keresztül kezdett simogatni. Először hátamat, majd csípőmet, végül áttért fenekemre. Jó volt, hogy ott volt velem, még akkor is, amikor nem kértem, hogy legyen velem. Volt, hogy szükségem volt rá, de abban a pillanatban már ott is volt mellettem és segített a bajban. Egy csodálatos barátra leltem benne, és igazán örültem annak, hogy őt mondhatom lassacskán férjemnek. Gondolatomból gyönyörű zöld szemei rántottak vissza a valóságba.
- Persze, jól vagyok, csak már jöhetne a kicsi - mondtam megsimítva a hasamat - Olyan jó lenne már simogatni, játszani vele, vagy egyszerűen csak szeretni.
- Kicsim, egy hónap és hárman leszünk - csókolt bele a hajamba.
Mellém feküdt, én pedig átfordultam másik oldalamra, így háttal voltam neki. Értette a célzást, így derekamnál fogva húzott közelebb magához. Szememet lehunytam, miközben ő hasamat kezdte el simogatni. Fülemhez közelebb hajolt, énekelni kezdett nekem, ami teljesen ellazított, még akkor is, mikor a kicsi a hasamban tornázott. Minél többet énekelt a fülembe, én annál jobban megszerettem. Minden éjszaka erre alszom el, mellette, mégsem tudtam eddig megszokni az érintését, a rekedtes hangját és azt, ahogy magához húz, miközben hasamat simogatja. Egyre álmosabb lettem, ám még mindig hallottam énekét. Kezével továbbra is simogatott, egy percre sem hagyta abba, ami arra késztetett, hogy mély álomba szenderüljek.